Majtényi László - Miklósi Zoltán: Mi a pálya?

2011.08.30. Jogi Fórum/ EKINT

Az Orbán Viktortól balra álló és ebben a vitában megszólaló közéleti és politikai szereplők között nincsen vita abban, hogy a jobboldal vezetője által egyoldalúan áterőszakolt új alaptörvény mindenképpen számottevő korrekcióra szorul.

Az ÉS-ben megjelent írásunkat követő - és az ÉS hasábjain is jócskán túlnövő - vita cáfolja, hogy a mérsékelt, értelmes eszmecsere minálunk mostanában lehetetlen. Köszönjük a köz és a magunk nevében is, mert sokat tanultunk, a vitairatokat olvasva nézeteink talán világosabbak és árnyaltabbak is lettek. Az ilyen viták hozzájárulhatnak a jövő megszerkesztéséhez, mert noha valójában „még fogalmunk sem lehet arról, milyen társadalmi és politikai környezetben kerülhet majd sor az alaptörvény módosítására" (Szigetvári-Tordai), biztosan lesz élet a Nemzeti Együttműködés Rendszere után is, és erre az életre készülnünk kell itt is és ott is.

Nem minden írásra, érvre reagálunk, mert ha úgyis egyetértünk, miért pazaroljuk a nyomdafestéket, de azokat a megjegyzéseket sem értékeljük (például a demokratikus pártok és a Jobbik „technikai koalíciójáról" vagy a választások bojkottjáról szólókat), amelyek fontosak ugyan, de az általunk itt követett gondolatmenetbe éppen nem illenek.

Szeretnénk előre, vagy ha tetszik, újból is hangsúlyozni, hogy számunkra vitathatatlan, hogy az alkotmányosság helyreállítása nem a politikai baloldal benső ügye, a baloldal esetleges választási győzelme nem jelenti, különösen nem automatikusan, a jogállami alkotmány helyreállítását, sőt, az alkotmányos határok pontos kijelölése hiányában könnyen megtörténhet, hogy az elviselhetetlen csöbörből egy ugyancsak nem szeretem vödörbe kerülünk. Szerintünk ugyanis veszélyes az a hiedelem, hogy a politikai önkorlátozás helyettesítheti vagy akár meg is teremtheti az intézményi korlátokat. A kormányozhatóság biztosítása pedig csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele a jó kormányzásnak, a jól működő ellensúlyokat rendszerint nem is maga a szabadság szeretete, hanem a kölcsönösen elismert, tiszteletben tartott érdekeket követő alkuk helyezik be a demokrácia alkotmányszerkezetébe. Nincs más út, mint a riválisok együttműködése. Ha ez megtörténik, el kell viselnünk, miként történik, és mekkora árat fizetünk. Még ha Kőszeg Ferenc szavai válnának is valóra: „a győztesek első sorában ott ujjong vonítva Tabaki, a sakál, mindaddig Sir Kán leghűségesebb seggnyalója", azaz sok mindent nem lesz könnyű tudomásul venni, de hát ebben a tekintetben edződtünk már 89-ben is.

A cikk teljes hosszában olvasható az EKINT honlapján→
 

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS
JOGALKOTÁS
KORMÁNYZAT
TÖRVÉNYHOZÁS