Börtönbüntetésre ítélték a hivatali visszaéléssel vádolt volt szabolcsi adóellenőröket

2011.09. 9. MTI

Vagyonosodási vizsgálatot kilátásba helyező, fiktív adóhatósági idézések segítségével csalt ki vállalkozóktól csaknem húszmillió forintot egy hattagú társaság; tagjaira kettőtől négy és fél évig terjedő börtönbüntetést szabott ki pénteki, nem jogerős ítéletében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság.

A vádlottakat többrendbeli hivatali visszaélés és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, közokirattal való visszaélés vétségében mondták ki bűnösnek, ezeket részben társtettesként, illetve bűnsegédként követték el.

A korábban az APEH megyei kirendeltségénél adóellenőrként dolgozó Benő Attila elsőrendű és Garai Péter másodrendű vádlottat ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap, illetve három év nyolc hónap börtönbüntetéssel sújtották. A bűncselekményben ügyvédként közreműködő harmadrendű vádlottat, Újlaki Zsoltot három év, a negyedrendű vádlottat, Svéda Ferencet három év hat hónap, míg a hatodrendű Piskóti Csabát két év tíz hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Az ötödrendű vádlott Márkus Péter kétéves börtönbüntetését három év próbaidőre felfüggesztette a bíróság, és mellékbüntetésül közügyektől való eltiltást és pénzbüntetést egyaránt kiszabott a vádlottakra.

A tényállás szerint - amelyet a szabolcsi bíróság a vádirattal csaknem egyezően állapított meg - a hat vádlott közösen határozta el, hogy kapcsolataik felhasználásával pénzt szereznek olyan vállalkozóktól, akik hajlandók fizetni azért, hogy az adóhatóság ne indítson ellenük vagyonosodási vizsgálatot, illetve a megindított eljárás számukra kedvező eredménnyel záruljon.

Az adóellenőrként dolgozó első- és másodrendű vádlott fiktív idézéseket küldött ki az adóhatóság nevében a kiszemelt vállalkozóknak, és később társaikkal együtt felajánlották nekik, hogy bizonyos összeg ellenében eltekintenek a további eljárástól.

A vádlottak megállapodtak abban is, hogy szükség esetén fiktív adóhatósági jegyzőkönyvet készítenek a hivatalosan meg sem indított vizsgálat lezárásáról, s ezt átadják a vállalkozóknak. A negyedrendű vádlott vállalta, hogy információkat szerez a fizetésre hajlandónak mutatkozó vállalkozókról. Az ötöd- és a hatodrendű vádlott kutatta fel a vállalkozókat, és segédkezett a pénzek átvételében.

A vádirat azt is megemlíti, hogy a vagyonosodási vizsgálat elvégzése nem tartozott a két adóellenőr munkakörébe, az eljárásra csak javaslatot tehettek. A Benő Attila és Garai Péter által elindított eljárásokról feletteseik nem tudtak.

A több mint két órán át tartó ítélethirdetés során elhangzott: a vádlottak védekezése csak részben volt elfogadható, a vallomásokat vizsgálva csak Márkus Péter részletes és beismerő nyilatkozatát fogadta el teljes egészben a bíróság. A vádlottak többsége az eljárás során megtagadta a vallomástételt, és bűnösségüket csak részben ismerték el.

Az első- és másodrendű által fiktív idézésekkel elindított "eljárás" célja az volt, hogy vádlottak "pénzt húzzanak le" az erre kiszemelt vállalkozóktól - hangsúlyozta az ítélet indoklásában Gunyecz Zoltán tanácsvezető bíró.

A bírói tanács kártérítés megfizetésére kötelezte a vádlottakat, a hatodrendű vádlottal szemben pedig elrendelte a korábban kiszabott egy év hat hónapos börtönbüntetés végrehajtását.

Az ügyész három nap gondolkodási idő tartott fenn, a vádlottak és védőik az ötödrendű vádlott kivételével - aki tudomásul vette az ítéletet - enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek.
 

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
ADÓZÁS