A norvég büntetőjog „válasza” a tömegmészárlásra

2011.09.15. Jogi Fórum / dr. Csabai Virgínia

A 2011. július 22-i robbantás és tömegmészárlás mélyen megrázta nemcsak Norvégiát, hanem Európát, és az egész világot. Az emberek máig válaszokat keresnek, a sajtó máig folyamatosan az indokokat kutatja és próbálja felgöngyölíteni a tragédia vélhető okait.

A világ döbbenten áll a történtek előtt, a kontinensen ugyanis talán még soha nem történt hasonlóan megrázó, tömeges emberáldozatot követelő bűncselekmény, leszámítva talán a 2004. március 11-i madridi terrortámadást, ahol majd kétszázan haltak meg és a sebesültek száma is több ezerre tehető, vagy a 2005. július 7-i londoni metró ellen elkövetett terrorista cselekményeket.

A tragédiák közti első és legnyilvánvalóbb különbség az elkövető, Anders Behring Breivik személye, hiszen az osloi kormányszékháznál történt robbantásos merénylet és az Utøya szigetén történt lövöldözés véghezvivője egyetlen gyilkos elme volt. A norvégok értetlenül állnak a történtek előtt, amelyek mégiscsak arra engednek következtetni, hogy a látszólag békés és rendíthetetlen demokratikus, jól prosperáló, stabil gazdasággal rendelkező országban a mélyen lappangó társadalmi feszültségek bármikor előtörhetnek óriás pusztítást hagyva maguk után.

Egyesek szerint a hátborzongató támadások felrázták csipkerózsika álmából a norvég társadalmat, melynek egy része most a hatósági fellépés megerősítését, a büntető jogszabályok, az enyhének és megengedőnek vélt jogrendszer, valamint az európai,- de világviszonylatban is túlontúl komfortosnak ítélt norvég büntetésvégrehajtás megszigorítását követeli, válaszul és preventív jelleggel is az ilyen mértékű szörnyű és embertelen erőszakra.

Norvégiában csakúgy, mint a többi európai államban nincs halálbüntetés, de a jogrendszerből hiányzik a tényleges életfogytiglan is. A büntető ítélkezés folyamata és a bírósági döntéshozatal is egyesek szerint felülvizsgálatra, a rendszer újragondolására szorul. Büntető ügyekben esőfokon a bíró mellett két laikus személy is részt vesz a döntéshozatalban.

A bonyolultabb, összetettebb esetekben a bíróság összetétele két bíró és három laikus személy. Az így öt főből álló tanácsban a norvég „laikus bíró” szava a „szakértő bíróéval” ekvivalens, egyforma súllyal esik a latba, függetlenül attól, hogy ezen három személy nem rendelkezik jogi végzettséggel. (Fellebbviteli ügyekben még összetettebb a struktúra: a hat évnél magasabb büntetési tétellel szankcionalizálható bűntettek esetében másodfokon már a 10 tagú esküdtszék is szerepet kap a döntésben, melyből egyszerre 7 személynek a voksa szükséges ahhoz, hogy valakit elítéljenek.) A sértettek nem részeisei az eljárásnak, ugyanakkor tanúként általában sor kerül a kihallgatásukra a per folyamán.

A norvég jogban is létezik az előzetes letartóztatás fogalma, mely elrendelésének törvényi feltételei szinte megegyeznek a hazai kritériumokkal, egy kivétellel. A jogszabály furcsamód az elkövető saját kérésére is engedélyezi az elrendelését, ha kellőképpen kielégítő indoka van rá. A bíróság az előzetes letartóztatást elrendelő határozatában dönt annak időtartamáról is, ami általánosságban nem szokott 4 hétnél hosszabb tartamú lenni, de meghosszabbítható akár újabb 4 héttel is.

Különösen indokolt esetben ennél hosszabb időtartam is megállapítható, amely a norvég tömeggyilkos esetében az állam kérésére eleve 8 hétben került megállapításra. Habár az előzetes letartóztatás nem büntetés, csak kényszerintézkedés Norvégiában is, van rá lehetőség, hogy a gyanúsítottat – főleg biztonsági indokok alapján - izolálják a többi fogvatartottól, és arra is, hogy a külvilággal való kapcsolattartást- levelezés, hozzátartozói látogatások, újságok, és minden hasonló kívülről érkező impulzustól elszeparálják. Az elkülönítés tehát lehet teljes vagy részleges.

Breivik esetében jelenleg a magánzárka alkalmazása mellett döntöttek. Három hete pedig úgy határozott a bíróság a norvég rendőrség kérésére, hogy a kegyetlen mészáros továbbra is a szűk, egyszemélyes cellában marad. Védőjével azonban a norvég büntető eljárási szabályok szerint mind szóban, mind írásban kommunikálhat.

Norvégiában a börtönbüntetést legtöbbször olyan esetekben alkalmazzák, amikor tartani lehet az ismételt bűnelkövetéstől, maga a jogszabály azonban széles körben alkalmazza az egyes bűncselekmények szankcionálására.

A törvény - az egyes bűncselekmények súlyától függően - eltérő büntetési tételeket állapít meg. Szembeötlő azonban, hogy pl. a hazai viszonylatokat is figyelembe véve, egyes cselekmények büntetési tétele alapesetben meglehetősen alacsony. Gyakori a legfeljebb hat hónapig terjedő időtartamú szabadságvesztés olyan bűncselekmények esetén, mint a tettleges erőszak, a becsületsértés, vagy testi sértés, melyet gondatlanságból követnek el és munkaképesség-csökkenést, betegséget, vagy egyéb rendellenességet eredményez a sértettnél. (További érdekesség, hogy ennél a típusú bűncselekménynél az eljárás például csak a sértett kérelmére indítható.)

Az emberölés alapesete legfeljebb hat évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ez azonban az elkövetőnek segítséget nyújtó, bűnrészes személyre is vonatkozik. (Összehasonlításképp nálunk öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés az alapeset, tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés az emberölés minősített esetének a büntetési tétele.)

Az emberölés minősített esetei már szigorúbban pönalizáltak a norvégoknál is, mint pl. az előre kitervelten, vagy más bűncselekmény elfedése céljából elkövetett emberölés, melynek a maximális szankciója a 21 év börtönbüntetés. Ugyanez a tétel vonatkozik például arra is, aki öngyilkosságban, vagy olyan tett elkövetéséhez segédkezik, melynek eredménye, hogy az elkövető saját magában tesz kárt vagy sérülést, azonban az eredmény bekövetkezésének elmaradása esetén már nem szabható ki az említett büntetés. Breiviket valószínűleg terrorizmus vádjával fogják bíróság elé állítani, amelynek a legfelső tétele szintén 21 év.

Általános esetben a szabadságvesztés legmagasabb időtartama 15 év, nem lehet azonban több, mint 21 év. Ez azonban nem a teljes maximum, amennyiben ugyanis a hatóság úgy dönt, az elkövető kiengedése fokozott veszéllyel járhat a társadalomra nézve, a bíróság felülvizsgálja és alkalmanként újabb 5 évvel meghosszabbíthatja a szabadságvesztés időtartamát.

Anders Behring Breivik elmeállapotát pszichiáterek vizsgálják, a cél, hogy kiderüljön, megállapítható-e nála olyan típusú zavarodottság, vagy elmebetegség, amely az elkövetés időpontjában is fennállt. Ha a vizsgálat során esetleg bebizonyosodik Breivik kóros elmeállapota, pszichiátriai intézetbe kerülhet, melynek azonban nincs szabott törvényi időkorlátja. A jogszabály azonban előírja, hogy a bíróság rendszeresen köteles felülvizsgálni indokoltságát valamint azt, hogy fennáll-e az ismételt bűnelkövetés lehetősége.


 

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG