Az iskola-egészségügyről

2011.11.15. Jogi Fórum/ OBH

Mindannyian megkapják a kötelező védőoltásokat, részt vesznek az előírt szűrővizsgálatokon, de jelentős területi különbségek vannak a tanköteles gyermekek iskola-egészségügyi szolgáltatásának minőségében és elérhetőségében. Az iskolaorvosok alulfizetettek és nincs meghatározva, mit kell teljesíteni a szűrésen és a védőoltáson túl. Az ombudsman közzétette vizsgálatának megállapításait.

A hatályos szabályozás szerint valamennyi oktatási-nevelési intézményben biztosítani kell az iskolai-egészségügyi ellátást a 3-18 év közötti gyermekek, valamint a 18 év feletti, nappali rendszerű iskolai képzésben részt vevők számára. A rendszer nagy előnye, hogy az egész gyermektársadalmat eléri, így hozzájárulhat a gyermekek egészségi állapotában és az egészségügyi ellátásban meglévő esélyegyenlőtlenségek mérsékléséhez.

Az országgyűlési biztos annak érdekében, hogy átfogó képet kapjon az iskola-egészségügyi ellátásokról, önkormányzati fenntartású, illetve alapítványi és egyházi általános és középiskolákat keresett meg a fővárosban, valamint az ország eltérő adottságú három megyéjében – Békésben, Nógrádban és Zala megyében. Emellett az egész országra kiterjedő, átfogó tájékoztatást kért a nemzeti erőforrás minisztertől is. A miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy a hatályos közoktatási törvényben kiemelt figyelmet kap a megfelelő egészségügyi ellátás, ennek megfelelően a közoktatás intézményeiben az egyenlő bánásmód követelménye alapján a gyermeknek, tanulónak joga, hogy azonos feltételek szerint részesüljön, azonos színvonalú ellátásban, bánásmódban.

Az elv megfogalmazásával szemben a vizsgálat feltárta, hogy a nappali tagozatos tanköteles gyermekek hozzájutnak ugyan az iskola-egészségügyi szűrővizsgálatokhoz és megkapják a kötelező védőoltásokat, a szolgáltatás minősége, és hozzáférhetősége között azonban nagy különbségek vannak, attól függően, hogy a diák nagyobb városban vagy egy kistelepülésen él-e. Jelentősen befolyásolja az ellátást, hogy a diákok az iskolájukban kialakított rendelőben, az – akár hetente többször jelen lévő – főállású gyermekorvost, védőnőt kereshetik-e fel (ez inkább a fővárosban és a nagyobb városokban jellemző), vagy pedig az iskolától távol, akár másik településen lévő orvosi rendelőben, a felnőtt háziorvos nyújtja a szolgáltatást. A megkeresett iskolák közül több esetben az alapítványi, egyházi iskolák magasabb színvonalú ellátást nyújtottak, mint az önkormányzati fenntartásúak.

A kistelepülésen működő oktatási intézmények arról tájékoztatták a biztost, hogy az iskola-egészségügyi feladatok ellátásához nem tudják előteremteni sem a szükséges helyiséget, sem az eszközöket, sem a személyzetet. Ehhez a tevékenységhez egyébként nem kell szakvizsgával rendelkezni, és az iskolaorvosi-védőnői státuszt sok esetben egyáltalán nem, vagy nyugalmazott egészségügyi szakemberrel tudják betölteni.

Nincs meghatározva a „minimum ellátás”, amelyet a szűrésen és a védőoltáson túl biztosítani kell. Ebből adódóan az sincs szabályozva, hogy az iskolaorvosnak, védőnőnek mennyi időt kell az iskolában tartózkodnia. Az iskola-egészségügyi ellátás az alulfinanszírozott tevékenységek közé tartozik. A feladatot részfoglalkozásban ellátó orvosok bruttó díjazása tanulónként mindössze 40 forint havonta.

Fontos lenne az iskolaorvos és a tanulók-szülők, illetve az orvos és az iskola közötti kommunikáció. Sok szülő, illetve tanuló ugyanis egyáltalán nem tud az iskolaorvos elérhetőségéről, a szűrővizsgálatokról, és azok eredményéről, jelentőségéről. Ugyanakkor az orvos sem kap visszajelzést a szülőktől, diákoktól arról, hogy elvitték-e szakvizsgálatra az általa kiszűrt és megfelelő szakorvoshoz utalt gyermeket. Az iskola sincs megfelelően tájékoztatva a kötelezően elvégzendő szűrővizsgálatokról, azok várható időtartamáról, miközben a mereven előírt óraszámból kellene felszabadítani időt az alapos szűrővizsgálatokra.

A biztos már korábban is jelezte, hogy a védőnők túlterheltek, és a jogszabályban meghatározott maximális létszámnál jóval több ellátottat gondoznak, ezért az iskolai-egészségügyi teendőiket csak részmunkaidőben, illetve a területi védőnő körzetükhöz tartozó feladatként tudják ellátni. Emiatt a kelleténél kevesebb az iskola-egészségügyi tevékenységre – vizsgálatokra, egészségnevelésre – fordítható idejük.

A biztos mindezek nyomán felkérte a nemzeti erőforrás miniszterét, hogy kezdeményezze az egyes iskola-egészségügyi ellátásokra vonatkozó szakmai protokollok kidolgozását, a szakmai felügyelet kiépítését, a szükséges szakmai, tárgyi, valamint finanszírozási feltételek biztosítását, valamint tegyen határozott és összehangolt lépéseket annak érdekében, hogy a gyermekek azonos feltételek szerint részesüljenek, azonos színvonalú ellátásban.

A teljes jelentés itt olvasható→

  • kapcsolódó anyagok
EGÉSZSÉGÜGY
OKTATÁSÜGY
OMBUDSMAN
OBH - ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL