A C-327/10. sz. ügyben hozott ítélet

2011.11.18. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

Hypoteční banka a.s. kontra Udo Mike Lindner. - Ha a fogyasztó ismeretlen helyen tartózkodik, az utolsó ismert lakóhelye szerinti
bíróság jogosult lehet eljárni az ellene előterjesztett kereset tárgyában.

Nem foszthatja meg a felperest a bírói jogvédelemhez való jogától az, ha nem lehet meghatározni az alperes aktuális lakóhelyét.

Egy cseh bank, a Hypoteční banka és egy német állampolgár, U. M. Lindner jelzálogkölcsön-szerződést kötött egy ingatlan megvásárlásának finanszírozására. A hitelszerződés megkötésének időpontjában U. M. Lindner lakóhelye Marianské Láznĕban (Cseh Köztársaság) volt, és a szerződés értelmében köteles volt tájékoztatni a bankot a lakóhelyét illetően bekövetkező bármely változásról. Ezenfelül a szerződésben az is szerepelt, hogy az esetleges jogvitákban a bank székhelye szerinti bíróság általános illetékességgel rendelkezik. A bank az Okresní soud v Chebuhoz (chebi járási bíróság, Cseh Köztársaság) fordult azzal, hogy e bíróság a hiteltartozás hátralékai címén kötelezze U. M. Lindnert 4 383 584,60 cseh korona (mintegy 175 214 euró) és késedelmi kamatai megfizetésére. E bíróság megállapította, hogy U. M. Lindner már nem lakik a szerződésben megjelölt címen, de nem tudott más cseh köztársaságbeli lakóhelyet meghatározni rá vonatkozóan. E körülmények között a cseh bíróság a Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a joghatóságról szóló rendeletet1 úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a belső jogi rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy ismeretlen helyen tartózkodó személyek ellen eljárást folytassanak.

A Bíróság mai ítéletében először is megállapítja, hogy a rendelet nem rendelkezik kifejezetten az abban az esetben irányadó joghatóságról, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodik. Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a rendelet szerint a fogyasztó ellen a másik szerződő fél által indított kereseteket a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak kell elbírálniuk.

Mindazonáltal, ha a nemzeti bíróság nem tud a saját állama területén található lakóhelyet meghatározni a fogyasztóra vonatkozóan, azt kell megvizsgálnia, hogy van-e lakóhelye az Európai Unió más tagállamában. Ha a nemzeti bíróság egyrészt nem tud az Unió területén található lakóhelyet meghatározni a fogyasztóra vonatkozóan, másrészt nem rendelkezik olyan bizonyítékkal sem, amely alapján azt állapíthatná meg, hogy e fogyasztónak ténylegesen az Unió területén kívül van lakóhelye, azt a szabályt, amely szerint jogvita esetén a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, úgy kell érteni, hogy az nem csak a fogyasztó aktuális lakóhelyére vonatkozik, hanem az utolsó ismert lakóhelyére is. E megoldás megfelelő egyensúlyt biztosít a felperes és az alperes jogai között olyan esetben, amikor az utóbbi köteles volt tájékoztatni az előbbit a lakcímét illetően a hosszú lejáratú ingatlankölcsönre vonatkozó szerződés aláírását követően bekövetkező bármilyen változásról. Következésképpen a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a cseh bíróságok joghatósága fennáll a bank által az U. M. Lindner ellen előterjesztett kereset elbírálására, amennyiben nem tudják meghatározni az utóbbi aktuális lakóhelyét.

Végül a Bíróság megvizsgálja a cseh jogban az említettel megegyező esetekre vonatkozóan szereplő azon lehetőséget, hogy az alperes elleni eljárás ügygondnok kirendelése útján is folytatható a kereset ez utóbbinak való kézbesítésével. A Bíróság megállapítja, hogy bár az ilyen lehetőségről szóló rendelkezések korlátozzák az alperes jogait, e korlátozás igazolható a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való joga alapján. Ugyanis olyan ügygondnok kirendelésének hiányában, akinek kézbesíteni lehet a keresetet, a felperes nem tudná érvényesíteni e jogát az ismeretlen helyen tartózkodó személyekkel szemben. A Bíróság azonban azt is megállapítja, hogy annak a bíróságnak, amelyhez a keresettel fordultak, mindig meg kell győződnie arról, hogy a védekezés lehetőségének biztosítása érdekében minden szükséges intézkedést megtettek e személyek felkutatására.

Emlékeztető:

Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a
tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1 A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítve: HL 2006. L 242., 6. o. és HL 2011. L 124., 47. o.).
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA