Utolsó kísérlet a szerb tagjelölti státuszra

2011.12. 1. BruxInfo

A közös határok védelméről kezdett egymással tárgyalásokat Szerbia és Koszovó. A brüsszeli közvetítő útján zajló egyeztetések komoly hatással lehetnek a jövő hétfőre tervezett európai ügyi miniszteri találkozóra, amelyen a 27 tagországnak szavaznia kell arról, hogy megadja-e az EU Szerbiának az uniós tagjelölti státuszt, vagy nem. Mindeközben a Nyugat-Balkán uniós alkalmasságát bizonygatták a térség állami vezetői egy brüsszeli konferencián.

Szerdán folytatódtak a november 21-én felújított szerb-koszovói tárgyalások a többségében albánok lakta egykori szerb tartomány önállósodásáról. Koszovó ugyan de facto már 2008 februárjában kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, de a valóban önálló működéshez egy sor technikai megállapodásra van szükség az egykori anyaországgal. Múlt hétfőn a diplomák kölcsönös elismeréséről állapodott meg egymással a két főtárgyaló, szerdán pedig a határőrizetről kezdődtek egyeztetések.

Ez tűnik a legkeményebb diónak, Szerbia ugyanis nem ismeri el függetlennek Koszovót, a főként szerbek által lakott Észak-Koszovót pedig még kevésbé, így nemhogy a határőrizet részleteiben, hanem abban sincs egyetértés, hogy az államhatár hol húzódjon. Emellett viszont – mivel Szerbia csak közigazgatási határként ismeri el a szerb-koszovói határt, előzetesen jelezte, nem hajlandó odaengedni koszovói vámosokat sem a határellenőrzési pontokra.

Elemzők szerint viszont a szerdán kezdődött egyeztetés sikerén múlhat az, hogy Szerbia még ebben az évben megkapja-e az uniós tagjelölti státuszt, vagy sem. Nincs sok idejük a feleknek, az uniós tagállamok vezetői ugyanis a december 9-i ülésükön adhatják meg a tagjelöltséget Belgrádnak, de csakis az európai ügyi miniszterek jövő hétfői ülésének ajánlása szerint. Az Általános Ügyek Tanácsa december 5-én voksol a bővítésre vonatkozó bizottsági javaslatról, a zöld jelzéshez pedig a tagországok egyhangú igen szavazata szükséges.

Az Európai Bizottság az esetben javasolja a tagjelöltséget Szerbiának, ha „érdemi eredményeket ér el Szerbia és Koszovó az egymás közötti tárgyalásokon”. Egyelőre sem a testület, sem a tagállamok nem hajlandók arra a kérdésre válaszolni, hogy mi számítana érdemi eredménynek. Úgy tudjuk, a Bizottság szerint Belgrád megérdemelné a tagjelölti státuszt, ha a diplomák kölcsönös elismerése után a határvédelem kérdésében is megegyezne Koszovóval, néhány tagállam viszont nem ilyen megengedő, márpedig végső soron a tagországoknak kell megnyomniuk a szavazógombot, a Bizottság már csak megfigyelőként vesz részt a vitában, és ennek igyekszik is rendre hangot adni.

Németország és Franciaország továbbra sem tartja indokoltnak a bővítés előrehaladását, a két ország már szeptemberben jelezte, hogy nemmel fog szavazni a decemberi ülésen, ha nem ülnek vissza a tárgyalóasztalhoz a szerb és a koszovói tárgyalók, és nem történik „érdemi előrelépés”. A BruxInfónak nyilatkozó diplomaták egyelőre pesszimisták, úgy tűnik, Berlin és Párizs kitart a korábbi álláspontja mellett.

Nagy kérdés az is, hogy milyen döntés születik Montenegró kapcsán, amely már 2010 decemberében megkapta a tagjelölti státuszt, és amellyel a csatlakozási tárgyalások elindítását javasolja az Európai Bizottság. Podgoricával összefüggésben főként Franciaországnak vannak aggályai, leginkább az államapparátusban és a titkosszolgálatban lévő orosz befolyás miatt – állítják szakértők. Párizs érvelése szerint viszont Szerbia és Montenegró ügyét nem lehet szétválasztani, tehát brüsszeli források szerint egyelőre az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egyik ország sem léphet előre az EU-ba vezető úton.

A vezetők bizakodnak

Az Európa Barátai (Friends of Europe) nevű szervezet által rendezett brüsszeli konferencián a szerb miniszterelnök-helyettes és a montenegrói kormányfő is alkalmasnak mondta országát a továbblépésre, anélkül, hogy megnyugtató választ adott volna a német és a francia aggályokra.

A szerb kormányfő helyettese reményét fejezte ki arra, hogy a szerdán kezdődött tárgyalások eredményesek lesznek, azt azonban leszögezte, hogy minden országnak tiszteletben kell tartania a szerb alkotmányt. Bozidar Djelic leszögezte, hogy júliusi határkonfliktus során, amikor a Koszovói Rendőrség megpróbált elfoglalni két átkelőhelyet, mire szerb fegyveresek tüzet nyitottak (és ami után megszakadtak a tárgyalások), Koszovó megsértette a törvényt. „A bűncselekmény az bűncselekmény, a gyilkosság pedig egyértelmű” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.

Djelic ettől függetlenül hosszasan sorolta a szerb gazdaságpolitikai eredményeket, aminek eredményeképpen számos nyugat-európai és amerikai nagyvállalat választotta Szerbiát különböző nagyberuházásokra. A politikus kérte az uniós tagállamokat, hogy „ne verjék szét” a Bizottság tervét az Európai Összekapcsolási Eszköz megalakításával kapcsolatban. A 2014-2020 közötti időszakra javasolt 30 milliárd eurós pénzalap éppen a közlekedési, a távközlési és az energiainfrastruktúra fejlesztését célozza, Szerbia szerint pedig most ilyen jellegű beruházásokra van szükség.

Ugyanígy vélekedett a montenegrói miniszterelnök is. Igor Luksic azt mondta, az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen a Nyugat-Balkán vonzóbbá tételéhez. A politikus szerint Podgorica az Európai Bizottság által javasolt úton halad: pénzügyi kiigazítást hajtott végre, strukturális reformokat vezetett be, és jelentősen csökkentette a bürokráciát, amely nagy terhet jelentett a podgoricai vállalkozásoknak. „Ráadásul Montenegró teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat is” – jegyezte meg Igor Luksic.

A montenegrói kormányfő szerint a montenegrói lakosság nagy része támogatja az uniós csatlakozást, és szerinte Podgorica az elmúlt években megmutatta, hogy igenis lehet teljesíteni az uniós kritériumokat, ezért, mint mondta, „a montenegrói megközelítést más jelöltaspiráns is alkalmazhatná”.

Az Európai Befektetési Bank Nyugat-Balkánnal foglalkozó divízióvezetője a konferencián elmondta, a térségben burjánzó korrupció, amely több országban is tetten érhető, nagyban csökkenti a Balkán iránti bizalmat a befektetők körében. Dominique Courbin kifejtette, bár jelentős nemzetközi források állnának rendelkezésre a térségbeni beruházásokra, de az állami költségvetések sok esetben nem képesek pótolni a projektekhez szükséges állami hozzájárulást.

Courbin meglátása szerint a kereskedelmi, vagy a fejlesztési bankoknak jobban kellene támogatniuk a Nyugat-Balkán országaiban működő kis- és közepes vállalkozásokat, emellett pedig a kormányoknak több állami pénzt kellene fordítaniuk az infrastruktúra-fejlesztési projektekbe.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ