A Bíróságnak a C-253/09 sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítélete

2011.12. 1. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

A lakástulajdon vásárlásához kapcsolódó illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó magyarországi szabályok összhangban vannak az uniós joggal.

Magyarországon lakástulajdon vásárlásakor a vevőnek, ha egy másik lakástulajdonát bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakástulajdon teljes értéke, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország terültén fekszik. A levonás tehát nem alkalmazható, ha az eladott ingatlan az EU valamely más tagállamában található.

A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást hazánkkal szemben, mivel álláspontja szerint a fent említett magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal amiatt, hogy a más tagállamokban lakó és ott ingatlannal rendelkező uniós polgárokat visszatarthatja a magyarországi ingatlanvásárlástól és a hazánkba történő letelepedéstől.

A Bíróság a mai napon meghozott ítéletében megállapítja, hogy a vitatott magyar szabályozás ténylegesen visszatarthat külföldi ingatlantulajdonnal rendelkező személyeket a Magyarországon történő letelepedéstől, és ezért korlátozza e személyeknek az Unió területén való mozgását.

A Bíróság emellett rámutat arra, hogy a vagyonszerzési illeték az ingatlan megszerzésére fordított forrásoknak mindig csak azon részét terheli, amely tekintetében korábban még nem történt illetékfizetés. Az illetékkedvezményben tehát csak azok a források részesülhetnek, amelyek után korábban Magyarországon már megfizették az illetéket.

E körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy a magyar szabályozásban közvetlen kapcsolat van a nyújtott illetékkedvezmény és a korábbi illetékteher között. Márpedig egy ilyen, az adóteher és a kedvezmény szimmetriáján alapuló szabályozást alapjaiban borítaná fel annak megengedése, hogy olyan személyek is illetékkedvezményhez jussanak, akik korábban ezt az illetéket még nem fizették meg. A Bíróság mindezek alapján úgy véli, hogy az Unió területén való szabad mozgás korlátozását igazolja azon körülmény, hogy Magyarország a kérdéses illeték kivetésére vonatkozó szabályozási rendszer, végső soron pedig adórendszere koherenciájának megőrzésére törekszik.

Azzal az érveléssel kapcsolatban, amely szerint elképzelhető, hogy egy másik tagállamban lévő lakástulajdon megszerzésekor a vevőnek ezen államban is a Magyarországon megfizetendő illetékhez hasonló illetéket kellett lerónia, a Bíróság hangsúlyozza, hogy az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában a tagállamok az adózás területén bizonyos autonómiával rendelkeznek, és így nem kötelesek saját adórendszerüket a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani különösen annak érdekében, hogy elkerüljék a kettős adóztatást.

Következésképpen a Bíróság kimondja, hogy a vizsgált magyar szabályozás összhangban van az uniós joggal.

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA