Ha lesz fiskális paktum, jöhet az EKB

2011.12. 5. BruxInfo

Sorsdöntő hét előtt áll az euró és a 17-tagú valutaövezet, amelynek vezetői csütörtökön és pénteken Brüsszelben újabb kísérletet tesznek a hajó süllyedésének megállítására. Ennek ára várhatóan egy „fiskális paktum” elfogadása lesz, ami megnyithatja az utat az Európai Központi Bank tűzoltást célzó beavatkozása előtt.

Három figyelemreméltó beszéd is elhangzott csütörtökön és pénteken azoknak a közszereplőknek a szájából, akiktől a legtöbben a megoldást várják a valutaövezet fennmaradását veszélyeztető válságra. Nicolas Sarkozy francia elnök csütörtökön Toulonban, Angela Merkel német kancellár pénteken a Bundestagban elmondott beszéde, továbbá Mario Draghi, az EKB-elnökének csütörtöki európai parlamenti meghallgatása számos kapaszkodót adott annak megértéséhez, hogy milyen megoldás is körvonalazódik a pénteki EU-csúcson az euró megmentésére.

Olli Rehn, gazdasági és pénzügyi biztos előzőleg utalt arra, hogy az EU-nak a december 9-i csúcson „ki kell teljesítenie és be kell fejeznie a válságra adott válaszát”. A válasz nagy valószínűséggel a következő elemeket foglalja majd magába. Először is egy „fiskális paktum” elfogadását, ami részben a jelenlegi jogi keretek között, részben az EU-alapszerződés gyors módosítása révén szigorú költségvetési fegyelmet kényszerít majd rá a valutaövezet országaira, szigorú szankciókkal torolva meg mindenféle devianciát.

Az újabb csomag második eleme a súlyosan eladósodott országok, mindenekelőtt Görögország és Olaszország újabb kötelezettségvállalása lehet olyan adósságcsökkentő intézkedések végrehajtására, amelyek idővel helyreállíthatják a piacok bizalmát. Ha úgy tetszik, ezek Berlin feltételei cserébe azért, hogy a súlyos pénzügyi problémákkal küzdő eurózóna-tagok mögé álljanak. A harmadik elem az euróövezet pénzügyi tűzfalának megerősítése, ami magába foglalja az átmeneti válságkezelő alap, az EFSF tűzerejének a pénzügyminiszterek által a napokban véglegesített fokozását és várhatóan a Nemzetközi Valutaalap fokozott szerepvállalását is a valutaövezet stabilitásának helyreállításában.

Ha mindebben megállapodtak a kormányok, az Európai Központi Bank is beszállhat a ringbe, hogy a másodlagos piacokon a bajba jutott országok államkötvényeinek eddiginél jóval intenzívebb vásárlása (röviden a bankóprés) révén elviselhető szintre szorítsa le a hozamokat, időt adva ezzel a politikusoknak a szükséges döntések meghozatalára. Elemzők többsége ezt a következtetést vonta le a Mario Draghi, EKB-elnök által csütörtökön az Európai Parlamentben mondottakból. Az egy hónapja hivatalban lévő jegybankelnök világosan utalt rá, hogy ha a tagállamoknak sikerül megállapodniuk egy fiskális paktumban („fiscal compact”), vagyis a költségvetési szabályok megerősítésében, amelyet más elemek követhetnek. „De a sorrendiség a lényeg” – tette hozzá sokatmondóan az Európai Központi Bank elnöke.

Draghi szerint a fiskális paktum az eddigi legfontosabb jelzés lenne az euróövezeti kormányok részéről, hogy készek elindulni a gazdasági unió átfogó mélyítésének útján. „Ez egy világos pályát rajzolna fel az eurózóna jövőbeni fejlődésére, perspektívába helyezve a várakozásokat” – közölte az olasz bankár.

Draghi ugyanakkor világossá tette, hogy az általa vezetett intézmény semmi esetre sem léphet ki az uniós szerződés adta keretekből, vagyis továbbra sincs realitása annak, hogy az elsődleges piacokon közvetlenül vásároljon a kormányoktól államkötvényeket. Ezt az EKB mellett Németország is kategorikusan ellenzi és összeegyeztethetetlennek tartaná a jelenlegi szerződéssel.

Azt ugyanakkor lapértesülések szerint, tekintettel az EKB függetlenségének tiszteletben tartására vonatkozó német álláspontra, már Angela Merkel sem tenné szóvá, ha a frankfurti központú pénzintézet kiterjesztené állampapír-vásárlási programját a másodlagos piacokon, így járulva hozzá ahhoz, hogy az olasz, a spanyol és más kormányok olcsóbban finanszírozhassák magukat a piacokról.

Berlinben ugyanakkor sokan már ennek jogosságát is vitatják, miután a másodlagos piacokon történő beavatkozással az EKB az elsődleges piacokra is közvetlenül hat. A német elnézésnek ugyanakkor az lenne az előfeltétele, hogy az érintett kormányok először fogadják el magukra nézve kötelezőnek az új fiskális szabályokat. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy az EKB beavatkozása láttán elégedetten hátra dőlnek, és nem tesznek eleget vállalásaiknak.

Az EKB eddig körülbelül 200 milliárd euró értékben vásárolt a másodlagos piacokon a nehéz pénzügyi helyzetbe került euróövezeti tagországok által kibocsátott kötvényekből. Pénzügyi lehetőségeihez képest ugyanakkor ezt elemzők meglehetősen félénk beavatkozásnak nevezik.

Angela Merkel berlini beszédében újfent világossá tette, hogy az euróövezetnek irányt kell vennie egy fiskális unió felé, és ennek érdekében éppen most teszi meg az első konkrét lépéseket. Ám a németek számára a nemzetek feletti intézmények (leginkább az Európai Bizottság) által felügyelt fiskális unió egy hosszabb folyamat végállomása lesz, és az olyan megoldások, mint például az eurózóna tagjainak közös kezességvállalásán alapuló kötvénykibocsátás (eurókötvények vagy stabilitási kötvények) legfeljebb csak hosszabb távon, az építkezés végén kerülhetnek napirendre.

Merkel továbbra is ragaszkodik ahhoz a német alapvetéshez, miszerint az euróövezet stabilizálása több évet igénybe vevő folyamat, amelynek során a soron következő csúcstalálkozók csak közbülső állomást jelentenek.

Nicolas Sarkozy Toulonban elmondott beszédében több szempontból is felzárkózott a német stratégiához (Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter a keddi pénzügyminiszteri tanácsülés után mondta, hogy francia kollégája előzőleg ismertette vele Sarkozy beszédének tartalmát). A francia köztársasági elnök Európa újraalapításáról beszélt és elfogadta a fiskális uniót és a szerződésmódosítást is.

Abban azonban eltért Merkeltől, hogy számára a fiskális unió irányítását a választott nemzetállami kormányokra és nem bürokratákra (tehát nem az Európai Bizottságra) kell bízni. Ebben a nem éppen EU-párti retorikában ugyanakkor nyílván szerepet játszik a közelgő franciaországi elnökválasztás is, ami időnként nacionalista húrok megpendítésére készteti a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttól szavazókat elszippantani kívánó Sarkozyt.

Sarkozy és Merkel hétfőn Párizsban találkoznak, hogy véglegesítsék a szezőzdés módosítására vonatkozó tervüket, amit ugyanakkor sajtóhírek szerint nem hoznak nyilvánosságra, nehogy magukra haragítsák eurózóna-beli partnereiket. A francia-német javaslat ugyanakkor várhatóan nagyban befolyásolja majd azokat a javaslatokat, amelyekre Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke terjeszt majd elő a gazdasági kormányzás további megerősítéséről és ezzel összefüggésben azokról a kérdésekről, amelyek megoldása szerződésmódosítást tehet szükségessé.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
PÉNZÜGYI JOG
EURÓPAI UNIÓ
PÉNZÜGYI SZEKTOR