Újrakezdődött a Hankiss Ágnes elleni magánvádas per

2011.12.16. MTI

Újrakezdődött a Hankiss Ágnes elleni magánvádas per pénteken a Budai Központi Kerületi Bíróságon; a megismételt elsőfokú tárgyaláson Vásárhelyi Mária szociológus magánvádlóként azt mondta, Hankiss Ágnes egy televíziós műsorban kegyeletsértő módon, valótlanul állította be édesapjának, Vásárhelyi Miklósnak a Nagy Imre-perben betöltött szerepét.

A magánvádló ügyvédje a tárgyalás elején arról beszélt, Hankiss Ágnes 2004-ben azt mondta a Hír TV műsorában, hogy hosszú ideig nem értette, miért kellett Gimes Miklós újságírót a Nagy Imre-perben halálra ítélni. A per iratanyagának tanulmányozása alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke "olyan mértékben tett terhelő vallomást Gimes Miklósra, amely miatt megértette azt, miért is kapott halálbüntetést".

Hankiss Ágnes - akit azóta a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőjévé választottak - azt mondta, kutatásai során nem akart Vásárhelyi Miklósra terhelő adatokat gyűjteni. Az ominózus televíziós műsorban sem Vásárhelyi Miklós személye volt a célpont, az adásban a titkos adatok feloldásának szempontjait taglalta.

A műsorban elhangzott megfogalmazásával, miszerint kutatásai alapján "jobban megértette, hogy miért végezték ki Gimes Miklóst", véleménye szerint nem azt állította, hogy Vásárhelyi vallomása miatt végezték ki Gimest.

Kitért arra, hogy Vásárhelyi Miklós hat kérdésben tett szerinte súlyosan terhelő kijelentést Gimesre, egyebek mellett azt állította, hogy Gimes a többpártrendszer visszaállítását, a szovjet uralom teljes megszüntetését, illetve teljes sajtószabadságot követelt a forradalom leverése után is. Ezek akkoriban súlyos vádat jelentettek, és Gimes tagadta azokat, "mert életben akart maradni" - jegyezte meg.

Hankiss Ágnes szerint Gimes Miklós halálra ítélésében a döntő momentumokat csak az a 3-4 ember tudná megmondani, akik közül ma már senki sem él. Mint mondta, Vásárhelyi Miklóst személyesen ismerte, édesapja is nagyon tisztelte őt, ezért volt "megrázó" számára a peranyag ide vonatkozó részét olvasni.

Kitért arra: írói munkásságának részét képezték ezek a kutatások, és az általa 2000-ben alapított Hamvas Béla Intézet is mélyreható kutatásokat folytatott az 1956 utáni megtorlásokról.

A vádló kérdésére azt hangoztatta: nem volt méltatlan Vásárhelyi Miklósra nézve, ahogy fogalmazott, szerinte éppen az volt a lesújtó a perben, hogy Vásárhelyi Miklós mindig elhatárolódott a Nagy Imre-csoporttól, önmagát vallomásában ugyanakkor "nem ártotta be". Nagy Imre váltig állította, hogy nem szervezett külön csoportot, Vásárhelyi pedig ennek éppen az ellenkezőjét állította - közölte Hankiss Ágnes.

Felhívta arra is a figyelmet, hogy a Nagy Imre-perben "nem mindenki viselkedett egyformán, voltak hősök", voltak, akik igyekeztek elkerülni, hogy terhelő vallomást tegyenek, de voltak olyanok is, akik ilyet tettek másokra. Utóbbiak közé tartozik Vásárhelyi Miklós, aki nem azt mondta, hogy nem tud semmit Gimes tevékenységéről - mivel november 4. után a jugoszláv nagykövetségen tartózkodott -, hanem vallott Gimes ellen - mondta Hankiss Ágnes.

Vásárhelyi Mária a bíró kérdésére közölte: Hankiss Ágnes állítása nem felel meg a valóságnak, édesapja nem tett semmilyen terhelő vallomást Gimes Miklósra, amit az is bizonyít, hogy a kivégzett Gimes Miklós fiával a továbbiakban is jó barátságban maradtak. A vádlott célja szerinte egyedül az volt, hogy az ő édesapja emlékét besározza.

Véleménye szerint 2004-ben Hankiss Ágnes kijelentése a reformkommunista politikusok elleni lejárató kampány része volt, édesapja ellen akkoriban már több éve cikkeztek "jobboldali lapokban". Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy Hankiss Ágnesnek az ő édesapjára vonatkozó megjegyzése nem az ismeretterjesztést szolgálta.

Mint mondta, Gimes Miklósnak az újságíró-szövetségben tett kijelentései a Kádár-kormány és a szovjetek ellen közismertek voltak, azt nem édesapjától tudta meg a bíróság a Nagy Imre-perben. Terhelő csak akkor lett volna Vásárhelyi Miklós vallomása, ha nem ismert tényeket mondott volna a bíróságnak - vélekedett.

Vásárhelyi Mária meglátása szerint Kádár János személyesen azt nem tudta megbocsátani Gimes Miklósnak, hogy ellene szóló lapot adott ki a forradalom leverése után, tehát "Gimes Kádár személyes bosszújának áldozata lett". A Gimes Miklósról szóló filmben is pozitív szerepben tűnt fel Vásárhelyi Miklós. A történettudománynak kritikával kell minden történelmi szereplő tevékenységéhez állnia, de ebbe - közölte - véleménye szerint nem fér bele az, amit Hankiss Ágnes mondott az édesapjáról.

Hankiss Ágnes kétségbe vonta, hogy Nagy Imre és vádlott-társai ellen hecckampány indult volna jobboldali orgánumokban, az általa vezetett intézett számos kiadványa pedig szerinte tisztelettel szólt 1956 szereplőiről. Azt is mondta, hogy ha köztudottak lettek volna a Vásárhelyi által mondott gondolatok, akkor Gimes nem tagadta volna azokat "körömszakadtáig".

Édes Tamás bíró közölte: korábban az elsőfokú bíróság felmentette Hankiss Ágnest, amit azzal indokoltak, hogy a vádlotti nyilatkozat tényállítása "bizonyított valóság volt". A Fővárosi Bíróság másodfokon helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság pedig új eljárás indítására utasította az elsőfokú bíróságot - ismertette az előzményeket.

A Nagy Imre és társai elleni perben 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a volt miniszterelnököt halálra és teljes vagyonelkobzásra, társait, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, míg Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG