Az átutalási végzés gyakorlati problémája

2012.01.24. Jogi Fórum/ Dr. Berecz Péter

Az azonnali beszedési megbízás megszűnésével felértékelődött az átutalási végzés szerepe, bár az erre vonatkozó előírásokat már a hatályba lépésekor tartalmazta a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény. A követelések végrehajtásának ezen módja gyorsabb és költségkímélőbb az általános feltételek szerint elrendelt végrehajtásnál, hisz nem kerül sor a végrehajtható okirat végrehajtó részére történő kiosztására, így a végrehajtási illetéken túl nem merül fel más költség.

A végrehajtás rendjének szabályozása minden jogrendszer szükséges elemét képezi. A követelések – tipikusan polgári peres és nemperes eljárások során történő – megítélése nem jelenti ugyanis azt, hogy annak jogosultja ténylegesen hozzá is jut ahhoz. A végrehajtás célja, hogy akár állami kényszer útján is elősegítse a kötelezettségek teljesítését. Az állami kényszer pedig nemcsak az adós vagyoni, hanem kivételes esetben a személyiségi jogait is korlátozhatja. Ez a közjogias jelleg kissé idegen a polgári jogágtól, ugyanakkor kétségtelenül szükséges a végrehajtás eredményes befejezéséhez.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) szabályozza a követelések behajtásának módját. Alkalmazni kell a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatainak, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseknek az érvényesítése során, ugyanakkor mögöttes joganyagként szolgál is, hiszen például az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény alapján foganatosított végrehajtás során is alkalmazni kell. A Vht. mind eljárási, mind anyagi szabályokat tartalmaz, ugyanakkor a 9. § utaló rendelkezése szerint, azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.

Az eljárási szabályok azonban nem jelentik azt, hogy a követelések rövid időn belül (vagy akár egyáltalán) meg is térülnek. A végrehajtás legegyszerűbb és optimális esetben leggyorsabb módja az azonnali beszedési megbízás volt. A jogszabály tételesen szabályozta, milyen esetekben kerülhetett sor ennek alkalmazására. Sőt, nemcsak lehetőség volt ez, hanem a végrehajtási eljárás megindításának előfeltétele is. Amennyiben ugyanis ezek a feltételek fennálltak, úgy az inkasszót meg kellett kísérelni és ennek eredménytelenségét követően lehetett elrendelni a végrehajtást. A Vht. 6. §-ában foglalt szabályok azonban 2009. év október hó 31. napjáig voltak hatályban.

A Vht. 10. §-a sorolja fel tételesen a végrehajtható okiratokat. Ezek pedig jelenleg az alábbiak:

  • bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap,
  • az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el,
  • a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata, valamint a közjegyző letiltó és átutalási végzése,
  • a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzösszegről, valamint az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban alkalmazott vagyonelkobzásról szóló értesítése,
  • a bíróság bűnügyi költségről, elővezetési és kísérési költségről szóló értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak a közjegyző által kiszabott pénzbírságról, az ügyészség által kiszabott rendbírságról, megállapított bűnügyi költségről, az ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított elővezetési és kísérési költségről, valamint a pártfogó felügyelői szolgálat által a közvetítői eljárásban megállapított, az állam által előlegezett és visszatérítendő költségről szóló értesítése,
  • a bűnügyi zárlatot elrendelő határozat,
  • az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására zárlatot elrendelő végzés,
  • a 4/2009/EK tanácsi rendelet alapján kijelölt hazai központi hatóság által a tartásra kötelezett adatainak beszerzésére kiállított megkeresés.

Az azonnali beszedési megbízás megszűnésével értékelődött fel az átutalási végzés szerepe, bár az erre vonatkozó előírásokat már a hatályba lépésekor tartalmazta a jogszabály. A követelések végrehajtásának ezen módja gyorsabb és költségkímélőbb az általános feltételek szerint elrendelt végrehajtásnál, hiszen nem kerül sor a végrehajtható okirat végrehajtó részére történő kiosztására, ebből fakadóan a végrehajtási illetéken túl nem merül fel további költség sem.

Az átutalási végzést a Vht. 80. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság hozza meg. A Vht. 81. § (1) bekezdése alapján a bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és azt az adósnak ne fizesse ki. A Vht. 80. § (2) bekezdése értelmében a bíróság az átutalási végzésben felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a követelés összegét - a felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt fizetési számlára. A bíróság a végzés jogerőre emelkedéséről a pénzforgalmi szolgáltatót azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget - az átutalási végzésben foglalt felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt számlára. Amennyiben az átutalási végzés kibocsátása fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre, egyéb végrehajtható okirat kiállításának akkor van helye, ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy az adós pénzforgalmi szolgáltatója az átutalási végzést milyen összegben teljesítette.

Az átutalási végzés kézhezvételét követően a pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul köteles a megjelölt összeget zárolni, a késedelemből fakadó kárért felelős. Az intézkedés az adós rendelkezési jogát korlátozza, a visszatartott összeget érintő megbízást ugyanis nem adhat. A pénzintézet a bíróság további rendelkezéséig biztosítja a követelést, melyre legkorábban a fellebbezési határidő elteltét követően kerülhet sor. Ha nem terjesztenek elő jogorvoslatot a felek, (és természetesen van fedezet a megjelölt számlán) akkor egy-két hónapon belül az eljárás eredményesen befejeződik.

A fenti helyzetet változtatta meg a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (továbbiakban: fmhtv.). Ennek értelmében a fizetési meghagyásos eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozó, a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, melyre - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni. A törvény értelmében csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. 24. és 25. §-a szerint számított összege az egymillió forintot nem haladja meg, feltéve, hogy a kötelezettnek van ismert belföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve székhelye vagy képviselete (a továbbiakban együtt: idézési cím) és a pénzkövetelés nem munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból (a továbbiakban együtt: munkaviszony) ered.

2010. év június hó 01. napjától lépett hatályba több módosítás a Vht-ban, mely szerint a közjegyzők is jogosultak az eddig bíróság feladatkörébe tartozó nemperes eljárások lefolytatására. Ebből fakad az a probléma, mely jogalkalmazásom során merült fel és jelen tanulmányom témáját adja.

A Vht. 15. és 16. §-a sorolja fel a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóságokat. A tipikus helyzet az volt a fenti időpontot megelőzően, hogy az első fokon eljárt bíróság állította ki a végrehajtási lapot a jogszabályban foglalt további feltételek fennállta esetén (Vht. 15. §). Ezt a képet árnyalta az fmhtv. hatályba lépése. A Vht. 16. § a) pontja kimondja, hogy végrehajtási lapot állít ki a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezség alapján bármelyik közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a költségjegyzéket kiállító közjegyzőn kívüli bármelyik közjegyző. A fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző az ország egész területére illetékes. A végrehajtás során külön illetékességi szabályokat nem tartalmaz az fmhtv, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy bármely közjegyző jogosult a végrehajtási lap kiállítására, függetlenül attól, hogy melyik közjegyző járt el a nemperes eljárás során (fmhtv. 52. § (2)).

A törvény 51. §-a szerint a jogerős fizetési meghagyás alapján a bírósági végrehajtás elrendelésére a Vht.-t a fizetési meghagyás végrehajtásáról szóló alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, míg az 1. § (1) bekezdés mögöttes joganyagként a Pp-t jelöli meg.

A végrehajtási lap kiállítása esetén a gyakorlatban nem merül fel probléma. Amennyiben bíróság határozatát kell végrehajtani, úgy a végrehajtható okiratot az első fokon eljárt bíróság állítja ki, amennyiben pedig közjegyző okirata a végrehajtandó határozat, úgy a végrehajtási lapot bármelyik közjegyző jogosult kiállítani.

Az átutalási végzés meghozatala azonban nem egyértelmű. Bíróság alapeljárása esetén az átutalási végzést is bíróság hozza meg a fenti szabályok szerint. Nézzük azt az esetet, ha közjegyző járt el első fokon nemperes eljárásban.

A Vht. 10. § c) pontja – többek között – azt írja elő, hogy végrehajtható okirat a közjegyző letiltó és átutalási végzése. Egyszerű lenne a jogalkalmazó feladata, ha a jogalkotó a Vht. 31/E. §-ával teljes körűen szabályozta volna a közjegyző feladatkörét. A hivatkozott jogszabályhely hatályos szövege szerint, ha a bírósági végrehajtás elrendelésére a közjegyző rendelkezik hatáskörrel [16. § a) és i) pont, 23/C. §], a 6. § (3) bekezdésben, 7., 11-12/A., 18-19/A., 31/D., 32., 35., 39., 47/A., 49., 50., 56., 89., 172., 179., 180., 186., 189-190., 200-201/A. és 204/B. §-ban a bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell. A módosításhoz fűzött magyarázat szerint a felsorolás taxatív, azaz, ami nem került feltüntetésre, ott a közjegyző nem gyakorolhatja a bírósági jogköröket. Rögtön látható, hogy az átutalási végzést szabályozó Vht. 80. § nincs a felsorolt jogszabályhelyek között. A közjegyző így a jogalkotó szándéka szerint nem hozhat átutalási végzést – annak ellenére sem, hogy a Vht. 10. § c) pontja a közjegyző átutalási végzését mint végrehajtható okiratot ismeri.

Ezen a nyilvánvaló ellentmondáson túl gyakorlati jelentősége is van a szabályozás hiányosságának. Amennyiben ugyanis közjegyző járt el nemperes eljárásban első fokon, közjegyző hozott marasztalást tartalmazó határozatot, a végrehajtás elrendelését a Vht. 16. § a) pontja kizárólagosan a közjegyzőhöz telepíti – abban a bíróság hatáskör hiányában nem járhat el. A közjegyző azonban nem hozhat a fenti szabályok értelmében átutalási végzést. A végrehajtást kérők részéről jogosan merülhet fel az igény, hogy átutalási végzés útján pár hónapon belül a követelésükhöz jussanak – ettől zárja el őket azonban a jogi környezet.

Érdekességként megjegyzem, hogy a közjegyző által elrendelt végrehajtásra vonatkozó különös rendelkezésekről szóló 31/E. § (1) bekezdésének 2010. év június hó 01. napján hatályos szövegezése tartalmazta az átutalási végzésre utalást, azonban az egy nappal később hatályos állapot már mellőzte azt – és azóta sem orvosolták a problémát.

Összefoglalva: amennyiben első fokon közjegyző járt el, úgy a megítélt követelés végrehajtása során a végrehajtást kérő átutalási végzés meghozatalát sem a bíróságtól, sem a közjegyzőtől nem kérheti – így igénye érvényesítésének leggyorsabb módjától esik el.

Célszerű lenne a jogalkotónak a fenti joghézagot „betömni”, hiszen ezzel tudja leginkább a végrehajtási eljárásokat gyorsítani. A probléma ugyanakkor könnyen orvosolható, hiszen nem igényel széleskörű jogalkotói tevékenységet. Elegendő a jogszabály 31/E. § (1) bekezdésének közlönyállapotához visszatérni.
 

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG