A hadirokkant-járadék emelésének alkotmányossága

2012.02. 7. Jogi Fórum/ Dr. Somosi György

Az Alkotmánybíróság 38/2011. (V. 12.) AB határozatában hivatalból eljárva megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a hadirokkant-járadék emelésekor az V. járadékosztályba tartozókat nem kezelte azonos méltóságú személyekként az I-IV. járadékosztályba tartozókkal

1. A 2010. évi XXV. törvénnyel, 2010. április 1-jei hatállyal módosult a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (Hdt.) hadirokkant-járadék mértékére vonatkozó rendelkezése. A jelentősnek mondható emelés azonban nem volt teljes körű, mert nem érintette az V. járadékosztályba tartozókat.

Az Alkotmánybíróság 38/2011. (V. 12.) AB határozatában hivatalból eljárva megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a hadirokkant-járadék emelésekor az V. járadékosztályba tartozókat nem kezelte azonos méltóságú személyekként az I-IV. járadékosztályba tartozókkal, ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2011. december 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság a Hdt. 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasította.

2. A Hdt. 11. § (2) bekezdése értelmében a hadirokkant-járadék havonkénti összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének %-ban kifejezett mértéke, ami 2010. április 1-jét megelőzően az alábbiak szerint alakult:

  • I. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 150%,
  • II. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 135%,
  • III. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 120%,
  • IV. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 95%,
  • V. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 70%.

A Hdt. hatályba lépése óta a százalékos mértékek nem változtak, így az ellátás az öregségi nyugdíj legkisebb összegének emelésével növekedhetett.

A 2010. február 4-én benyújtott T/11734. számú – később visszavont – törvényjavaslat a járadék összegét a mindenkori minimálbérhez javasolta kötni, a százalékos mértékek változatlanul hagyása mellett. Ez rendkívül jelentős emelést jelentett volna, hiszen amíg az öregségi nyugdíj legkisebb összege ekkor 28500 Ft., addig a minimálbér 73500 Ft. volt.

A néhány nappal később T/11827. számon benyújtott törvényjavaslat az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét vette alapul, az emelést a százalékos mértékek növelésével kívánta elérni az alábbi módon:

  • I. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 210 %,
  • II. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 195 %,
  • III. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 180 %,
  • IV. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 155 %,
  • V. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 70 %."

A javaslat az I-IV. járadékosztályban egységesen 60%-os növekedést fogalmazott meg, az V. osztály százalékos mértékén azonban nem változtatott, azt 70%-on hagyta. Az előterjesztő országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, hogy „A törvényjavaslat, amelyet benyújtottunk, lehetővé teszi, hogy a hadirokkantak járadéka valamennyi járadékosztályban emelkedjen...” A törvényjavaslat indokolása szerint „A javasolt törvénymódosítás alapján a hadirokkantak járadéka valamennyi járadékosztályban emelkedik.” Az Országgyűlés 2010. február 22-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a benyújtott javaslatot.

Látható, hogy a módosítás előtt az egyes járadékosztályok között 15-15-25-25% volt a különbség. A módosítással az I.-IV. járadékosztálynál fennmaradt a 15-15-25%-os különbség, miközben a IV. és az V. járadékosztály között – az utóbbira vonatkozó 70%-os mérték változatlanul hagyása miatt – a különbség 25%-ról 85%-ra változott. Az I.-IV. osztály esetén az emelés mértéke 17100 Ft., míg az V. járadékosztályosok juttatása változatlan maradt.

A járadék havonkénti összege 28500 Ft-os öregségi nyugdíjminimummal számolva az alábbiak szerint módosult:

2010. április 1-ig 2010. április 1-jétől

  • I. járadékosztály 42750 59850
  • II. járadékosztály 38475 55575
  • III. járadékosztály 34200 51300
  • IV. járadékosztály 27075 44175
  • V. járadékosztály 19950 19950

Kijelenthető, hogy a hadirokkant-járadék számottevően emelkedett, kivéve az V. járadékosztályba tartozók juttatását, ami egyáltalán nem változott. Figyelemre méltó, hogy amíg korábban a IV. és V. osztály juttatása között 7125 forint volt a különbség, addig ez több mint háromszorosára nőtt (24225 Ft.).

3. Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett, ezek mindegyike azt sérelmezte, hogy a jogalkotó az V. járadékosztályban nem hajtott végre emelést. Az indítványozók szándéka arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a Hdt. módosítása akkor lenne alkotmányos, ha az V. járadékosztályba sorolt hadirokkantak esetében az emelés mértéke 60%-os lett volna, azaz ha a havi járandóságuk az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-a lenne. Az indítványok elsősorban nem a norma megsemmisítésére vagy hatályon kívül helyezésére, hanem annak megváltoztatására, jogalkotásra irányultak. Az AB az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az indítványokat visszautasította, ugyanakkor észlelte, hogy fennállhat a felvetett alkotmányossági probléma, ezért hivatalból eljárva azt vizsgálta meg, terheli-e a jogalkotót hátrányos megkülönböztetést eredményező mulasztás amiatt, hogy az V. járadékosztályba tartozók — az I.-IV. járadékosztályba tartozókkal ellentétben — egyáltalán nem részesültek járadékemelésben.

Az AB azt vizsgálta, hogy a jogalkotó a Hdt. módosítása során az Alkotmány 70/A. §-át, azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő módon szabályozta-e a járadékemelést azzal, hogy kizárólag az V. járadékosztályba tartozók nem részesültek az emelésben. Kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom — ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot — kiterjed az egész jogrendszerre. Ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon, ezért először azt kellett megállapítani, hogy a szabályozási koncepción belül kik tartoznak homogén csoportba.

A határozat hivatkozik a Hdt. preambulumára, amely szerint az Országgyűlés tisztelettel emlékezve meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, figyelemmel a nemzetgazdaság korlátozott teherbíró képességére is, alkotta meg a Hdt-t. Ebből kiderül, hogy a szabályozás a hadirokkantakra, mint egységes (homogén) csoportra vonatkozik. Ezen belül tesz különbséget a Hdt. a hadirokkant egészségkárosodásának mértéke szerint. A határozat ezen túl utal a Hdt. módosításához fűzött – már idézett – indokolásra, amely így szól: „[a] törvénymódosítás alapján a hadirokkantak járadéka valamennyi járadékosztályban emelkedik.” A fentiekre tekintettel az AB megállapította, hogy a hadirokkantak együttesen (azaz az I.-V. járadékosztály egységesen) képezik a homogén csoportot.

A 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „(…) a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy. Mindenekelőtt azért, mert az állam nem jogi igényeket elégít ki, hanem méltányosságból juttat javakat a kedvezményezetteknek. (…) Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek.” Az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az V. járadékosztály tekintetében tett megkülönböztetés önkényes volt-e, vagy fennállt-e valamilyen ésszerű indoka annak, hogy az e körbe tartozók járadékemelésben egyáltalán nem részesültek. A honvédelmi miniszter az V. járadékosztályba tartozók juttatása emelésének elmaradását a költségvetés teherbíró képességével indokolta.

Az Alkotmánybíróság sem a törvényjavaslat indokolásából, sem a miniszter válaszából, sem pedig a rendelkezésre álló egyéb körülményekből nem állapított meg olyan érdemi, ésszerű indokot, amely megalapozná az V. járadékosztály tagjainak a járadékemelésből való teljes kihagyását. Kifejtette, hogy amennyiben a járadékemelésre — akár a gazdaság teherbíró képességére, akár más okra tekintettel — a szándékoltnál kevesebb forrás jut, azt az érintettek igazságérzetét is figyelembe véve, arányosan, az egyes járadékosztályokba tartozók méltatlan helyzetbe hozását elkerülve kell elosztani.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül különböztette meg a hadirokkantak V. járadékosztályát az I.-IV. járadékosztályoktól a hadirokkant járadék emelésekor, az emelés módjának meghatározásával. Végezetül leszögezte, hogy ez nem jelenti feltétlenül további költségvetési forrás biztosítását, a határozatból csupán az következik, hogy a jogalkotónak a rendelkezésre álló források elosztásakor az emberi méltóság követelményét is figyelembe vevő szabályokat kell alkotnia, és az elosztás módját és mértékét erre tekintettel — hátrányos megkülönböztetés nélkül — kell meghatároznia.

2012. január 1-i hatállyal a Hdt. 11. § (2) bekezdésében a 70% helyébe a 110% szövegrész lépett.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG