Embrionális őssejtkutatás – a jog szemszögéből

2012.03.14. Jogi Fórum / Dr. Csabai Virgínia

2011. év végén és az idei év elején is számos izgalmas, embrionális őssejt kutatással és regeneratív orvoslással kapcsolatos vezércikk uralta a lapok címoldalait világszerte. Azonban a jog reflekciója a biotechnológiai kutatások eredményei vonatkozásában sokszor úgy tűnik, versenyfutás az idővel.

2011. őszén olvashattunk arról, hogy kutatók az Egyesült Államokban ún. triploid embriókból nyert őssejtekkel kísérleteznek. A kutatások során a petesejt sejtmagjának érintetlenül hagyása mellett a felnőtt donorsejtből származó örökítőanyag petesejtbe ültetése „triploid” sejtet eredményezett, mely azonban genetikailag abnormális számít, így létrehozása és felhasználása különböző jogi-etikai probléma forrása. Néhány nappal ezelőtt pedig elképesztő tudományos eredményként látott napvilágot az hír, mely szerint az Egyesült Államokban a University of California Los Angeles kutatói humán embriókból nyert őssejt felhasználással kezeltek két önkéntes pácienst, akiknek a látása különböző megbetegedések folytán csökkent ill. teljes mértékben hiányzott. A kísérletnek - mely során a betegekbe humán embriókból kinyert őssejteket fecskendeztek – pozitív tapasztalatai voltak, a hírek szerint mellékhatás az alanyoknál mindeddig nem jelentkezett, látásuk kis mértékben javult, amely hatalmas eredménynek számít egy kutatás ezen korai stádiumában.

Az Európai Unió Bírósága 2011. október 18-án mérföldkőnek számító döntést hozott az embrionális őssejtkutatásokkal összefüggő szabadalmak engedélyezhetősége tárgyában. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem folytán indult eljárás további eredményeként a Bíróság jól körülírt, konkrét definíciót alkotott az uniós normákban „emberi embrió” –ként felbukkanó elnevezés definiálása céljából.

A Bíróság a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6-i 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezése kapcsán hozott döntése pálcát tör az emberi embriók  ipari vagy kereskedelmi célra történő alkalmazhatóságának –így a tudományos kutatás céljára történő alkalmazhatóság tilalma mellett. A Bíróság saját meghatározása szerint "emberi embriónak" minősül minden emberi petesejt már a megtermékenyítés szakaszától kezdve, mindazon megtermékenyítetlen emberi petesejt, amelybe egy érett emberi sejtből származó sejtmagot ültettek át, valamint mindazon megtermékenyítetlen emberi petesejt, amelyet szűznemzés útján osztódásra és továbbfejlődésre ösztönöztek. Mindösszesen egy esetben kap zöld utat az ilyen jellegű szabadalmak engedélyezése: kizárólag az emberi embrión alkalmazott gyógyászati, vagy diagnosztikai célú és annak javát szolgáló alkalmazás lehet szabadalom tárgya.

Nyitva marad azonban a kérdés, melynek rendezését a Bíróság a tagállamok törvényszékeire hagyja, nem foglal ugyanis állást atekintetben, hogy az emberi embrióból a blastocysta-szakaszban nyert őssejt "emberi embriónak" minősül-e.

Az idő kerekének forgását az Európai Unió döntésének egy pillanatra sikerült feltartóztatni, megállítani ugyanis véglegesen nem lehet. Ezt annak tudatában állíthatjuk, hogy azokban az országokban, ahol ilyen tilalom nem érvényesül ( mint pl. az Egyesült Államok ), a humán embriókból kinyert őssejtekkel való kutatás mindezalatt továbbra is folytatódik , fejlődik, komoly eredményeket elérve, mely eredmények felhasználása ( pl. különböző genetikai és egyéb betegségek gyógyíthatósága céljából ) végső soron a társadalom számára lehet hasznos.

Azzal, hogy az Európai Unió az imént említett döntéssel elvágta a lehetőségét a humán embriók tudományos kutatás céljára történő alkalmazása folytán létrejött szabadalmak engedélyeztetésének, Európában jelentősen visszavetheti az eddigi kísérletek folytatásának és eredményességének esélyeit. Az Európai Unió döntésének hátterében az ilyen típusú kutatások megnyugtató jogi keretek közé szorítása állhat, azonban a fejlődést megállítani nem tudja, legfeljebb késleltetheti ezen problémák és kérdésfelvetések megválaszolását.

Ilyen előzmények után felvetődhet az a kérdés, hogy a humán embrionális őssejtekkel való kísérletezés szabadalmaztathatósága makacs tilalmának lehet-e burkoltan indoka, hogy a tudomány mára már túlzott mértékben meghaladta a jogot? 

A humán embriókkal és azok kísérleti, illetőleg tudományos célú felhasználásával kapcsolatos kutatások kapcsán megkerülhetetlen problémakör az embrionális élet védelme , az ember élethez való joga és egyéb alapjogok szemben állásásnak feloldása. Eredményezheti-e az embrió védelme és a kísérletek meggátolása a súlyos beteg ember testi és lelki egészséghez való jogának egyértelmű csorbulását, tudván, hogy egy esetleges emberi embrióból kinyert őssejt- beültetéssel reális lehetősége nyílhatna a gyógyulás felé. A testi és lelki egészséghez való jog a következő generációkat is megilleti, ám a fenti tilalom ismeretében az utódok joga is sérülhet, hiszen az ilyenformán történő gyógyításhoz való hozzájutástól ők is elesnek.

A különböző diszciplínákban eltérő fogalmakkal találkozunk. Maga a fogantatás egy több lépésből álló folyamat, melynek kezdeti részén a petesejt és a hímivarsejt sejtmagja pronucleussá alakul át, ezt követően egyesül a hím és a női pronucleus. A fenti tilalmak jogi kiskapujaként egyes nézetek ezt az ún. pronukleáris állapotot kívánják felhasználni kutatási célokra, figyelemmel arra, hogy ebben a kezdeti stádiumban még nem beszélhetünk embrióról. Más kérdés azonban, hogy ez az ún. pronukleáris állapot milyen típusú kutatásokra lehet alkalmas.

Carnegie amerikai embriológus ( 1835-1919) különböző stádiumokban, eltérő elnevezések használatával különböztette meg a megtermékenyített petesejt egyes létszakaszait egymástól. A megtermékenyítéstől számított első két hétben - a primitív csík kialakulásáig- az orvostudomány szóhasználatában a conceptust praeembryónak, az ezt követő 8 hetes időszakban az embriónak (ébrény), legvégül a szülésig magzatnak (fetus) nevezik. Hazánk jogi terminológiája e tekintetben változatos: 2012. január 1-én életbe lépett Alaptörvényünk expressis verbis mondja ki azt, amely eddig alkotmányos szinten hiányzott a korábbi szabályozásból: a magzati élet védelmét, a fogantatástól kezdődően. A fogantatás tehát az alkotmányos origo, amelytől kezdve- elnevezésétől függetlenül- a magzatot védelem illeti meg. Ez sok tekintetben fontos deklarációja a magzati élet védelmének, azonban komoly aggályokat is felvet.

A jelenleg hatályos alapelvi szintű szabályozás jogértelmezése irányulhat ugyanis arra, hogy amennyiben a magzatot a fogantatástól kezdődően védelem illeti meg, úgy abban az esetben, ha ez a védelem az állapotos nő saját jogával kerül összeütközésbe, vajon prioritást élvez-e, amennyiben igen, úgy a gyermeket váró nő élethez, egészséghez való joga csorbulhat és a terhességmegszakítás lehetősége kérdésessé válik. A szemben álló jogok problematikája vonatkozásában az Alkotmánybíróság már korábban úgy foglalt állást, hogy az emberi élet védelme ( így a magzati életé is) körében az anya egészséghez való vagy önrendelkezési joga tekintetében mérlegelhet a jogalkotó. Ám az alaptörvény jelenleg hatályos szövege alapján kérdéses, a jogalkotó figyelembe vette-e ezen előzményeket.

Nem tisztázott az sem, hogy az Alaptörvényben lefektetett szabályozás mennyiben érinti a szigorú törvényi keretek között engedélyezett humán reprodukciós eljárások során, a köznyelvben csak „lombikbébi” programként elhíresült fogantatás útján létrejött embriókat, amelyek nem kerülnek felhasználásra, vagy beültetésre kerülnek ugyan, ám a beültetést követően elpusztulnak. További kérdést jelenthet, hogy amennyiben több embrió kerül beültetésre, és csak egy indul fejlődésnek, csökkenthető-e az embriók méhen belüli száma a fejlődésnek indult embrió egészséges kifejlődésének elősegítése végett a fenti szabályozás tükrében? Mi történik akkor, ha az egyik magzat életben maradása függ a másik magzat nemlététől? Mindezen kérdések megválaszolása még várat magára.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA