Hallgatói röghöz kötés?

2012.03.24. Jogi Fórum / Dr. Antal Attila

A hallgatói szerződés körül kibontakozó jogi és politikai vita – a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása után – ismét élesen veti fel azt a kérdést, hogy az állam mennyiben állíthatja kényszerhelyzet elé polgárait azok pénztárcáján keresztül, anélkül hogy a választott megoldás ne legyen alkotmányellenes és az uniós jogba se ütközzön.

Nemrég a következőképp fogalmazott Hoffman Rózsa, oktatási államtitkár a hallgatói szerződések kapcsán: „… hiszen nem ’kötünk röghöz’ senkit… A hallgatói szerződés szabad döntés alapján megkötött polgárjogi szerződés, amelynek az aláírásáról a fiatal mindenféle kényszer nélkül dönt. Ha úgy határoz, hogy nem írja alá, akkor tanulhat a diákhitel segítségével. Ha úgy, hogy az aláírás számára előnyösebb, akkor megköti az állammal a szerződést, amelyben kötelezettséget vállal két dologra: egyrészt, hogy idejében befejezi a tanulmányait, másrészt, hogy a diplomaszerzést követő húsz évben körülbelül tíz évet Magyarország javára dolgozva visszaadja a segítséget annak a közösségnek, amely a tanulmányait fizette. Hangsúlyozom, erről szabadon dönthet.” Ezúttal nem szeretnék belemenni abba az elméletinek látszó, ugyanakkor gyakorlati relevanciával rendelkező vitába, hogy a hallgatói szerződés vegytiszta polgári jogi szerződésnek tekinthető-e, annak minden egyes következményével – pedig ez a vita is érdekes lenne. Ehelyett csupán a hallgatói szerződés tartalmának, valamint az ezzel kapcsolatos alkotmányos és uniós jogi aggályok összefoglalására vállalkozom.

A hallgatói szerződés természetrajza

A tavaly elfogadott nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény átalakított a felsőoktatás rendszerét, így a képzések finanszírozásának hátterét is. A törvény alapvetően három finanszírozási formát vezetett be: állami ösztöndíjas, állami részösztöndíjas és önköltséges megoldást. Az Oktatási Hivatal tájékoztatójából kitűnik, hogy az alapképzésben a természettudományi, műszaki és informatikai képzési terület szakjain, az agrár képzési terület agrárműszaki képzési ág szakjain, valamint az orvos- és egészségtudomány képzési területen az orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus alapképzési szakon mind a három finanszírozási formában részt lehet venni a felsőoktatásban. A többi képzési területen, illetve szakon csak állami ösztöndíjas, illetve önköltséges formában végezhető képzés. Mesterképzésben, felsőoktatási szakképzésben és doktori képzésekben a képzés finanszírozási formája kizárólag állami ösztöndíjas vagy önköltséges lehet.

A finanszírozási megoldás lényege az, hogy míg önköltséges finanszírozási formában természetesen a hallgató maga viseli a tanulmány teljes költségét, addig az állami ösztöndíjas formában a képzés költségeit az állam a felsőoktatási intézmény számára biztosítja, vagyis a hallgatónak nem kell a tanulmányaiért fizetni. Az állami részösztöndíjas képzésben a képzés költségeit az állam 50%-ban fedezi, míg a hallgató az önköltség 50%-ával járul hozzá tanulmányai költségeihez.

Utóbbiak kapcsán „jön be a képbe” az ún. hallgatói szerződés. Bár maga a nemzeti felsőoktatási törvény is rendelkezik e szerződésfajtáról, ugyanakkor meglehetősen szűkszavú ebben az igen fontos kérdésben. Annyit azért rögzít a törvény, hogy a hallgatói szerződés a beiratkozás feltétele (az alább részletezendő kormányrendelet szerint a felsőoktatási intézménybe történő „beiratkozási eljárás része”), hiszen „[a] hallgatói jogviszony a felvételről vagy az átvételről szóló döntés alapján, a beiratkozással jön létre. A beiratkozást megelőzően a hallgatóval – a Kormány által meghatározott feltételekkel – hallgatói szerződést kell kötni.” [39. § (3) bek.]. Az átmeneti rendelkezések között szerepel, hogy ezeket a szerződéseket első alkalommal a 2012/2013. tanév első évfolyamára történő beiratkozást megelőzően kell megkötni. Vagyis a most felvételizők immáron ebben a keretrendszerben kezdhetik csak meg tanulmányaikat. A Kormány továbbá felhatalmazást kapott [110. § (1) bek. 23.] arra, hogy rendeletben szabályozza a hallgatói szerződés kötelező tartalmi elemeit, a szerződés nem teljesülése esetén követendő eljárást.

A Kormány természetesen élt e felhatalmazással és január végén ki is bomlottak a hallgatói szerződés pontos feltételei a magyar állami ösztöndíjas és magyar állami részösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződésről szóló 2/2012. (I. 20.) Korm. rendeletben, amely 2012. augusztus 1-jén lép majd hatálya. A rendelet meghatározza (2. §) a hallgatói szerződés fogalmát, amely a Magyar Állam és a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésre besorolást nyert hallgató között a rendelet szerinti tartalommal létrejövő szerződés. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy maga a definíció és az alább részletezendő szerződési feltételek meglehetősen kétségessé teszik e szerződés vegytiszta polgári jogi jellegét.) A hallgatói szerződést a hallgató és az állam nevében eljáró Oktatási Hivatal köti meg. A kontraktus határozatlan időre jön létre, melyben az állam vállalja a hallgató képzésének megfelelő arányú finanszírozását, a hallgató pedig vállalja a kormányrendeletben meghatározott kötelezettségei teljesítését. A magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató a hallgatói szerződés alapján köteles:

  • az általa folyatott, magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésen a felsőoktatási intézmény által az meghatározott tanulmányi idő alatt, de legfeljebb a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott képzési idő másfélszeresén belül megszerezni az oklevelet, és
  • az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott tanulmányok ideje kétszeresének megfelelő időtartamban magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál társadalombiztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesíteni, fenntartani vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytatni (ezt nevezi a rendelet „hazai munkaviszonynak”),
  • átalányként megfizetni a hallgató adott képzésére tekintettel a Magyar Állam által folyósított állami ösztöndíj 50%-ának megfelelő összeget a Magyar Államnak, ha az előbb meghatározott határidőn belül nem szerzi meg a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésben az oklevelet, vagy
  • visszafizetni a hallgató adott képzésére tekintettel a Magyar Állam által folyósított állami ösztöndíjnak a visszatérítés esedékessé válásának naptári félévét megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatot három százalékponttal meghaladó kamattal megnövelt összegét a Magyar Államnak, ha az oklevél megszerzését követően nem létesít, nem tart fenn a hazai munkaviszonyt.

Mindezért cserébe a Magyar Állam azt vállalja, hogy a hallgató által az adott képzésben igénybe vett támogatási idő alatt, de legfeljebb a hallgatói jogviszonyának megszűnéséig a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgatóra tekintettel biztosítja a felsőoktatási intézménynek a hallgató magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésének költségeit. Ehhez jön egyfajta „gumiszabályként”, hogy az állam foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva köteles törekedni arra, hogy a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson.

Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy heves politikai támadások mellett erős jogi érvek fogalmazódtak meg e konstrukció alkotmányellenességét és uniós jogba ütközését illetően.

Alkotmányellenes?

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) szerint a hallgatói szerződés konstrukciója az Alaptörvénybe ütközik (leánykori nevén: alkotmányellenes), s ezért Szabó Mátétól, az alapvető jogok biztosától azt kérték, hogy utólagos normakontroll végett forduljon az Alkotmánybírósághoz. A HÖOK álláspontja szerint a hallgatói szerződés többek között három fő szempontból is szembemegy az Alaptörvénnyel.

Formai szempont

Az Alaptörvény szerint [Szabadság és felelősség fejezet, I. cikk (3.) bek.]: „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.” A HÖOK szerint mivel a hallgatói szerződés tárgyköre fontos alapjog(oka)t érint, ezért a szabályozás választott, kormányrendeleti formája alkotmányellenes.

Szükségtelen és aránytalan korlátozás

A már idézett alaptörvényi rész úgy folytatódik, hogy „[a]lapveő jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” A diákszervezet szerint a hallgatói szerződés fentebb részletezett sajátosságai miatt szükségtelenül és aránytalanul korlátoz alapjogot és a kormány által megállapított célokat nem alapvető jogok korlátozásával, hanem gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai eszközökkel lehet és kell megvalósítani.

Diszkrimináció

Végül a HÖOK szerint a konstrukció sérti az Alaptörvénynek a diszkriminációt tiltó passzusát is [XV. cikk (2) bek.: „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”].

Az uniós jogba ütközik?

A hallgatói szerződés körüli bizonytalanság egy másik érdekes pontjára világít rá Varju Márton a Szuverénen megjelent, Igazolatlan jelenlét című cikkében, amelyben a szerződésnek az uniós joggal való összhangját vizsgálja. Többek között kifejti: „Az alapkérdésre, hogy tiltottnak minősül-e a munkaerőpiacra kilépő friss diplomás magyar és egyben uniós polgárok szabad mozgásának korlátozása, az uniós jog egyértelmű választ ad. Az unió bírósága több ítéletében is kimondta, hogy az uniós polgársággal járó alapvető jogokra és szabadságokra a tagállamok állampolgárai saját államukkal szemben is hivatkozhatnak (C-192/05 Tas-Hagen és C-11-12/06 Morgan). Az uniós jog alapján a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely következtében azon állampolgáraik, akik éltek vagy élni kívánnának a szabad mozgás jogával, hátrányt szenvednének az állam többi állampolgárához képest.” Álláspontja szerint bár az EU nem rendelkezik szabályozási hatáskörrel a köz- és felsőoktatás kérdéseit illetően, de „[a]z unió bíróságának esetjogából viszont az következik, hogy az államnak az uniós joggal összhangban kell gyakorolnia autonóm szabályozási tevékenységét, és nem írhat elő olyan szabályokat, amelyek állampolgárait a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásában akadályoznák (C-11-12/06 Morgan). Ez a korlátozás a felsőoktatásba való bejutás és a felsőoktatásban való részvétel feltételeinek megállapítása tekintetében is érvényesül (C-73/08 Bressol).” A szóban forgó röghöz kötés tekintetében tehát minden bizonnyal a szabad mozgás korlátozásának arányosságának megítélése lesz a kulcs.

Etikai kérdések

A hallgatói szerződés tehát komoly alkotmányjogi és uniós jogi dilemmákat is felvet. Ehhez a jogi (ius) kérdéshez társul még egy erkölcsi (mos) probléma is: az oktatási államtitkár szerint ugyan a szerződés nem „röghöz kötés”, s mindenki, aki élni kíván (európai) állampolgári alapvető jogosultságaival, nyugodtan választhatja a diákhitel lehetőségét. Ezzel az érveléssel – melynek az a lényeg, hogy ha valaki élni kíván alapvető jogival, akkor azt meg kell fizetnie – már találkozhattunk nemrég, akkor, amikor a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításra került. Álláspontom szerint ez a jogfelfogás és az alapjogok „áruba bocsátása” hallatlanul veszélyes tendenciákat indíthat el, különösen úgy, hogy „[a]z Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

  • kapcsolódó anyagok
FELSŐOKTATÁS
JOGALKOTÁS
KORMÁNYZAT
OKTATÁSÜGY