Agrártámogatások: benyújtják a számlát az észtek és a lettek

2012.03.26. BruxInfo

Nem lehet egy kalap alá venni a két kis balti állam, Észtország és Lettország mezőgazdaságát, ám egy dologban mindenképpen egyeznek: mindketten méltatlanul kevésnek találják a közvetlen kifizetések Bizottság által javasolt újraelosztását.

Hasonló agrárszerkezetet örökölt a szovjet rendszertől a ’90-es évek elején Észtország és Lettország, a két szomszédos ország mezőgazdasága mégis meglehetősen eltérő utat járt be azóta. Lettországban az egykori szovhozok és kolhozok helyén részben a kárpótlással gazdaságtalan üzemméretű, vagy tőke hiányában tovább fejlődésre képtelen gazdaságok jöttek létre, miközben a teljes liberalizáció útjára lépő Észtországban a szövetkezetek és állami gazdaságok helyén hasonló méretű magángazdaságok jöttek létre és a gazdálkodók 50 százalékban tulajdonosai is a földeknek.

A lett fővárostól, Rigától 25 kilométerre északra található „Eimuri” családi farm ma csak árnyéka annak a szocialista mintagazdaságnak, amit 1987-ben azért hoztak létre, hogy a szovjet mezőgazdaság felsőbbrendűségét bizonyítsa. A farmon fénykorában 2300 tehenet tartottak, ma csak 120-at, rettenetesen rossz, nyomorúságos körülmények között. Az egyébként jó potenciállal rendelkező gazdaság valószínűleg a lett mezőgazdaság állatorvosi lova. Sigrid Ziemeli, a farm mostani gazdája, aki a szovjet időkben is itt dolgozott 184 hektáron gazdálkodik, ebből azonban csak azt a négy hektárnak a tulajdonjogát tudta megszerezni, amelyen a düledező istállók és lerobbant gazdasági épületek állnak. A terület nagy részét a földek privatizáció miatti elaprózottsága miatt 16 tulajdonostól bérli, akik szinte folyamatosan változnak, ráadásul a többségük nem is aktív termelő. Évente kétszer-háromszor lekaszálják a területet, hogy aztán felmarkolják a közvetlen jövedelemtámogatásokat. Az uniós zsargonban őket nevezik „operettgazdáknak”, arra célozva, hogy lényegében semmit nem termelnek cserébe a területalapú támogatásokért, amit az uniós költségvetésből kapnak.

Egyes becslések szerint az ilyen „operettfarmerek” aránya Lettországban akár a 30-40 ezret is elérheti, ami a 83 ezer nyilvántartott termelőnek körülbelül a fele. A Ziemeli-család ilyen körülmények között a legtöbb bank szemében nem számít hitelképesnek és – hiába a családfő becsvágyó tervei – egyszerűen nem tud pénzhez jutni a gazdaság és az épületek rendbetételéhez. Az EU-tól kapott közvetlen kifizetések csak arra jók, hogy életben tartsák a tejgazdaságot, amely egy nagyon jól működő tejipari szövetkezetnek, a Tricatának adja át megvételre a tejet.

Alig száz kilométerrel északra, már a határ észt oldalán egészen más kép fogadja a látogatót. A Pajumae bio-tejgazdaság tiszta és rendezett, modern gépekkel. A családi üzem tulajdonosa 375 hektár szántóföldön és 150 hektár erdőn gazdálkodik, ennek a fele saját tulajdon, a másik fele bérlet. És bár Észtországban sem könnyű a mezőgazdasági üzem modernizálásához és bővítéséhez szükséges hitelforrásokhoz jutni, ráadásul a közvetlen kifizetések mértéke is elég alacsony, a 80 tehenet tartó, 60 különböző biotej-terméket helyben, manuális módszerrel előállító üzem piaci eladásból származó bevételei tisztes megélhetést nyújtanak a 70-es éveiben járó gazdának és családjának.

Észtországban 1991-ben még 56 ezer gazdaságot tartottak nyílván, ezek száma azonban 2010-re részben az orosz piac összeomlása, részben az elvándorlás és a koncentráció folyamata miatt azonban 19 ezerre csökkent. A termőföld nagy hányadán jelenleg 900 nagyüzem gazdálkodik, ezek egyharmada becslések szerint külföldiek kezébe került. Az észt nagygazdaságok azonban a lett szomszédokéhoz képest jól gépesítettek és eléggé hatékonyan működnek.

A számos meglévő különbség dacára a lettek és az észtek egyetértenek abban, hogy a következő, 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalásokon az Európai Uniónak fel kell számolnia azt a helyzetet, ami szerintük eddig méltatlanul hátrányos helyzetbe hozta a balti országok termelőit más uniós tagállamokkal szemben. A lettek azt szeretnék, ha a 2013-ban az uniós átlag mindössze 35 százalékán álló hektáralapú kifizetések 2014-től legalább 80 százalékra nőnének. Rigában ezért elutasítják az Európai Bizottságnak a közös agrárpolitika reformjára vonatkozó javaslatát, amelynek értelmében az időszak végén, 2020-ban az átlagos uniós szintnek csak 54 százalékáig korrigálnának. „Hogyan lennének képesek a lett termelők versenyre kelni a hollandokkal, ha a támogatások szintjében meglévő ötszörös különbség megmarad?” – tette fel a kérdést a Rigába látogató újságíróknak Laimdota Straujuma, lett mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, aki szerint ennél az is igazságosabb volna, ha egy tollvonással mindenki számára megszüntetnék a közvetlen területalapú jövedelemtámogatást.

Az észt szomszédokat is hasonlóan kiábrándította az Európai Bizottság szűkkeblű javaslata, és a Brüsszel által felkínáltnál a direkt támogatások gyorsabb és nagyobb mértékű újraelosztását sürgetik a tagállamok között. Tallinn célja, hogy a pénzügyi alkudozás eredményeként az észt termelőknek fizetett hektáralapú jövedelemtámogatás az uniós átlag 90 százalékára menjen fel. Ez azt jelentené, hogy a Bizottság által javasolt hektáronkénti 158 euróval szemben 241 euróra menne fel a hektáronkénti kifizetés, miközben az uniós átlag 268,2 euró lenne. A Bizottság javaslatához képest évente 70 millió euróval több pénzt kellene így az uniós kasszából fizetni Észtországnak.

Kaul Nurm, az észt kisgazdák szövetségének elnöke úgy véli, hogy mivel a földárak mindig összefüggnek a területalapú támogatásokkal, a jelenlegi alacsony kifizetési szint gúzsba követi az észt mezőgazdaságot, mert magasabb földárak esetén a bankok is könnyebben hiteleznének. Arra is felhívja a figyelmet, hogy üzletileg az EU-nak is megérné, ha a jelenleginél nagyobb területalapú támogatást nyújtana az észt földekre. Észtországban ugyanis körülbelül 300 ezer hektár megműveletlen terület van, amelyet ha jobban megtámogatnának, értékesíthetnének az új földterületeket kereső holland, dán és más nyugat-európai termelők számára.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
AGRÁRIUM
EURÓPAI UNIÓ