Néhány perccel dél után aláírással hitelesítették a számítógépes bűnözés
elleni egyezményt a Parlamentben. Az egyezmény az Európa Tanács tagjai
számára akkor lesz kötelező érvényű, miután legalább öt állam és három
ET-tagállam elfogadta a budapesti aláírást követően.

z Európa Tanács 43 tagállama segített a szöveg elkészítésében. Kanada, az
Egyesült Államok, Japán – mely államok megfigyelői státusszal rendelkeznek

  • és Dél-Afrika szintén aktív részesei voltak a folyamatnak. Ezek az

államok aláírói lehettek az egyezménynek, amely a világ adatforgalmának
legnagyobb részére kiterjed.
A számítógépes bűnözéssel kapcsolatos első előterjesztést az Európa Tanács
1989-ben fogadta el, amelyet 1995-ben az eljárási jog vonatkozásairól egy
másik követett. A második előterjesztés vetette fel egy nemzetközi
szerződés gondolatát. A jelenség elterjedésében rejlő veszélyeket pontosan
felismerve, a Bűnözési Problémák Európai Bizottsága felkérte H. W. K.
Kaspersen professzort a probléma áttekintésére. Kaspersen professzor
jelentésében egy olyan ‘egyezmény’ mellett érvelt, amely nem csupán az
anyagi jog területével foglalkozik, hanem bűnügyi eljárásokkal és
nemzetközi eszközök igénybevételével is.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1997 februárjában egy új bizottságot
(Számítógépes Bűnözés Szakértői Bizottsága) bízott meg egy jogilag kötelező
érvényű okmányok elkészítésével és a bűnözésre, az anyagi büntetőjogra, az
(akár nemzetközi szintű) kényszerítő rendelkezések használatára és a
számítógépes bűnözéssel kapcsolatos igazságszolgáltatásra vonatkozó
kérdések megvitatásával.
A bizottság 1997. április és 2000. december között tíz plenáris ülést, míg
a tervezet-előkészítő csoport tizenöt megbeszélést tartott. 2000
áprilisában a tervezetet – a nemzetközi jogi okmányok esetében rendkívül
szokatlan módon – nyilvánosságra hozhatónak minősítették és közzétették az
Interneten, annak érdekében, hogy a szakértők és a hálózati felhasználók
megfogalmazhassák észrevételeiket. 2001 márciusában a Parlamenti Közgyűlés
is bekapcsolódott a munkába oly módon, hogy nemzetközi szakértőket hívott
meg egy meghallgatásra.

A miniszteri bizottság felkérte a közgyűlést, hogy véleményezze a
tervezetet, amit a testület – számos módosítással – a 2001. áprilisi ülésén
elfogadott.