Szűk EP-támogatás az amerikai adatcsere-egyezmény mellett

2012.04. 5. BruxInfo

Két hét múlva bólinthat rá az Európai Parlament az Európai Unió és Egyesült Államok közötti új megállapodásra, amely a légiutasok adatok cseréjének szabályait tartalmazza. Az erről szóló javaslatot március végén elfogadta az EP szakbizottsága, de a jelentéstevő úgy látja, az EU engedett az amerikai fenyegetésnek.

Április 19-i plenáris ülésén hagyhatja jóvá az Európai Parlament az EU és az Egyesült Államok közötti egyezményt a légiutasok adatcseréjéről. A megállapodást tavaly novemberben kötötte meg az amerikai kormány és az EU nevében az Európai Bizottság, de hatályba lépéséhez az EP hozzájárulása is kell. Mindezt egyelőre nem lehet kész pénznek venni, hiszen az EP igazságügyi szakbizottsága mindössze 31 igen, 23 nem szavazattal és egy tartózkodással fogadta el március végén az erről szóló jelentést.

Az EP adataiból kiderült, hogy a Bizottság által kitárgyalt adatcsere-egyezményre az Európai Néppárt és az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának képviselői voksoltak igennel, a liberálisok, a zöldek, és az Egyesült Baloldal viszont elutasította a dokumentumot, mondván, hogy az új megállapodás nem tartalmaz megfelelő adatvédelmi garanciákat az EU állampolgárai számára.

A három frakció álláspontja nem ismeretlen, ugyanez volt az oka annak is, hogy az EP annak idején az eredeti, 2007-es megállapodást is elutasította, ami miatt csak átmeneti jelleggel lépett hatályba az első PNR-megállapodás. A szakbizottság több tagja megismételte a korábbi aggályokat, a néppártiak és a konzervatívok viszont azzal érveltek, hogy „jobb most egy kevésbé jó megállapodás, mint ha egyáltalán nem lenne megállapodás”. (A 2007-ben kötött egyezmény 2014 júliusában lejár.)

Az EU-USA PNR-egyezmény az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti adatcsere szabályait fektetné le, már ami a tengerentúlra, vagy az onnan utazó állampolgárok adataira vonatkozik. 2001. szeptember 11. óta az Egyesült Államok törvényben követeli meg, hogy a belbiztonsági minisztériumnak előzetesen (még az utazás előtt) meg kell kapnia az Amerikába utazók széles körű személyes adatait (Passenger Name Record – PNR). Ennek elsődleges célja, hogy az amerikai hatóságok ki tudják szűrni a terroristákat, és azokat a személyeket, akik potenciálisan veszélyt jelentenek az ország biztonságára.

Az Európai Unió 2007-ben kötött keretegyezményt Washingtonnal, amelyben főszabályként lefekteti, hogy az európai uniós állampolgároknak milyen adatokat kell megadniuk az amerikai hatóságoknak, és a megállapodás azt is tartalmazza, hogy az Egyesült Államoknak milyen módon, milyen garanciákkal kell kezelniük az adatokat. Megkötése óta folyamatos kritika a megállapodással kapcsolatban, hogy az túl általános, nem egyértelműsíti, hogy az USA mire használja az adatokat, és azokat hogyan tárolja.

PNR

A légiutasok adatállománya (PNR) összesen 19 személyes adatot és információt tartalmaz az utas nevétől és lakcímétől kezdve, az utazás időpontján és módján, az ülés számán, elérhetőségén, bankkártyájának adatain keresztül egészen addig, hogy hol vette a jegyét, és milyen célból utazik az Egyesült Államokba. Az eddigi gyakorlat szerint a légitársaságok, vagy az utazási irodák gyűjtötték be ezeket az adatokat, amikor is a jegyvásárláskor és az utazások lefoglalásakor ezeket kötelezően meg kellett adniuk az utasoknak. Ezt követően a társaságok továbbították az adatokat az amerikai kormánynak.

A szakbizottság március végi szavazása után a jelentés holland készítője azt mondta, a szavazási arány is azt bizonyítja, hogy a Bizottság által tavaly novemberre kitárgyalt megállapodás szövege komoly ellenérzéseket vált ki az EP képviselői körében.

A liberális Sophia in ’t VELD emlékeztetett arra, hogy „az Egyesült Államok viszont egyértelművé tette, hogy a szöveg elutasítása esetén felfüggeszti az európai állampolgárok számára a vízummentes beutazás lehetőségét. Néhány kolléga érthetően ezt nem akarta feláldozni” – fogalmazott a jelentéstevő. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a holland liberális képviselő, hogy „az EU állampolgárainak alapvető jogait, nagy nyomásra így elkótyavetyéli a Bizottság”.

Az új megállapodás

Az Európai Bizottság belügyekért felelős tagja tavaly novemberben megemlítette, hogy az amerikai és az európai fél által is akkorra elfogadható szöveget az EP és a Tanács által adott mandátum alapján tárgyalta ki a Bizottság. Cecilia Malmström szerint az új egyezmény az eddiginél szigorúbb rendőrségi és jogi kikényszerítő eszközöket tartalmaz. Ezt bizonyítja szerinte az is, hogy az új rendszerben Washingtonnak már kötelezően be kell számolnia arról, hogy hogyan, milyen biztonsági garanciák mellett használta fel az európai állampolgárok jogait. A svéd származású EU-biztos szerint az adatcseréből az EU is profitál, hiszen így az Európai Unió is képet kaphat arról, hogy kik lehetnek potenciális terroristák.

Cecilia Malmström hosszasan sorolta emellett, hogy milyen adatvédelmi garanciákat kapnak az európai állampolgárok az új megállapodás szerint. Nem lesz például automatikus a légiutasok adatainak átadása, hanem csak az amerikaiak kifejezett kérésére kell majd a légitársaságoknak és az utazási irodáknak kiadniuk a személyes adatokat, megfelelő indoklás mellett. Csak olyan bűncselekmények gyanúja esetén hívhatja majd le Washington az adatokat, amelyeket a törvények legalább 3 éves szabadságvesztéssel büntetnek.

Amerikai közlés szerint a PNR-adatok cseréjének már nem kizárólag a terrorizmus kiszűrése a célja, hanem a drog- és az embercsempészet megelőzése is, tehát ezek gyanúja esetén is kérhetők az adatok Európától.

Az új, elvileg biztonságosabb PNR-egyezmény a légitársaságokra is komoly feladatokat hárít. Így az ő feladatuk lesz az, hogy az utaslistákat (az összes adattal együtt) 6 hónapig megőrizzék, utána pedig névteleníteni kell őket. Ez egy olyan mechanizmust jelent, amely szerint félév után úgy kell majd tárolni az információkat, hogy az adatbázis feltörése esetén, az illetéktelen adathalászok ne tudják beazonosítani az adott állampolgárokat a megszerzett információk alapján.

Öt év után egy úgynevezett nyugvó adatbázisba kerülnek az adatok. A súlyos bűncselekménnyel vádolt személyekét 10 évig, a terroristákét 15 évig lehet lehívni egy speciális mechanizmussal, amellyel újra lehet „személyesíteni” az információkat. A Bizottság megjegyzi, ez öt évvel rövidebb időszak, mint amit a jelenlegi PNR-egyezmény előír, a régi szisztéma ráadásul nem is névteleníti az utasadatokat.

Ugyancsak az állampolgárok védelmében, az utasoknak joguk lesz arra, hogy az adataik megadása után nyomon kövessék azt, hogy kik birtokolják, és mit kezdenek az adataikkal, illetve, hogy az Egyesült Államok lehívta-e a rájuk vonatkozó információkat. Adott esetben kérvényezhetik is, hogy töröljék az adatokat a nyilvántartásokból.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ