Egyelőre nyikorog a Merkel-Hollande tandem

2012.05.29. MTI

A növekedési célokban egyetértettek, az elérésükhöz szükséges eszközökben már annál kevésbé szerda esti informális vacsorájukon az EU-tagállamok vezetői. A június végi EU-csúcs előkészítésére összehívott találkozó kidomborította a Berlin és Párizs közötti koncepcionális különbségeket a növekedés ösztönzését és a gazdasági integráció mélyítésének módját illetően.

A találkozó informális jellegének megfelelően ötletbörzét tartottak szerda este a 27 uniós tagállam vezetői a gazdasági növekedés beindításáról, előkészítve a talajt a június végi hivatalos uniós csúcstalálkozó előtt, amelyen konkrét döntéseket hozhatnak a költségvetési konszolidációt kiegyensúlyozó új növekedési stratégia részelemeiről. „A mai találkozó a nyomásgyakorlást, a gondolatok összerendezését és a levegő megtisztítását szolgálta” – jelentette ki a többórásra nyúlt csúcsvacsorát követően Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.

Az időnként valóságos litániába torkolló felszólalásokból (a portugál kormányfő például 24 percet beszélt) világossá vált, hogy miközben a növekedés céljával minden tagállami vezető egyetért, a módszerekről és az eszközökről azonban már eltérnek a vélemények. Ezt sajtótájékoztatóján Francois Hollande, az EU-porondon debütáló francia köztársasági elnök is külön kiemelte, hangsúlyozva, hogy egyesek számára a növekedés nagyobb versenyt, rugalmasabb munkaerőpiacokat, vagy szabadkereskedelmi megállapodásokat jelent, míg mások szerint a közkiadások növelése helyett olyan eszközöket kell bevetni, amelyek pótlólagos forrásokat teremtenek. Ilyen például az Európai Beruházási Bank fokozott szerepvállalása, a projektkötvények és a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése.

Van Rompuy szerint ugyanakkor abban mindenki egyetértett, hogy a növekedési stratégiának három pilléren kell nyugodnia. Ezek: az uniós politikák jobb kihasználása a növekedés támogatására (többek között az egységes piac kiteljesítésével vagy az energiahatékonysági irányelv gyors elfogadásával); a reálgazdaság beruházásokon keresztül történő finanszírozása (a szóba jöhető megoldások között van az Európai Beruházási bank alaptőkéjének emelése, a projektkötvények kipróbálása és alkalmazása, a vita folytatása a Tanácsban a pénzügyi tranzakciós adóról, és a többéves pénzügyi keretnek a lehető legnagyobb mértékben a növekedés és a munkahelyteremtés szolgálatába állítása, amiről a júniusi csúcson lesz majd vita); végül pedig a munkahelyteremtés.

Az EiT elnöke egy kérdésre válaszolva kifejtette, egyelőre nem született döntés arról sem, hogy milyen forrásból emeljék meg 10 milliárd euróval az Európai Beruházási Bank alaptőkéjét. Minderre a pénzintézet végrehajtó bizottsága tesz majd javaslatot.

Az Európai Tanács elnöke az ülést követően úgy vélte, hogy a vita megerősítette a gazdasági és monetáris unió új szintre emelésének szükségességét. „Általános egyetértés volt arról, hogy a gazdasági uniót meg kell erősítenünk, hogy pariban legyen a monetáris unióval” – tette hozzá. Van Rompuy júniusban a többi uniós intézmény vezetőivel együttműködve jelentést készít majd a leendő növekedési stratégia építőelemeiről és a célok eléréséhez szükséges munkamódszerről.

Az Európai Tanács elnökének mindenesetre nem lesz könnyű dolga, főleg akkor, amikor a gazdasági unió következő lépcsőfokait próbálja majd meg papírra vetni. Legalábbis ezt a benyomást erősíti meg az, hogy a közösség két tenorja, a német kancellár és a francia elnök több ilyen kérdésben is olykor homlokegyenest ellenkező álláspontot képvisel. A talán leginkább vitatott kérdés az eurókötvények bevezetése. Angela Merkel szerdán ismét világossá tette, hogy a közös és kölcsönös adósság-kibocsátás Németország számára legfeljebb a hosszú integrációs út utolsó állomása lehet, miközben Francois Hollande már rövid távon számolna ezzel a lehetőséggel. „Angela Merkel számára az eurókötvény a történet vége, számunkra azonban ez a kiindulópont. Eltérő koncepciónk van” – ismerte el sajtóértekezletén az új szocialista francia államfő. Hollande szerint a közös garanciavállalás valamilyen formájára az új adósságok esetében minél előbb szükség lenne, hogy az euróövezet nyomás alatt lévő déli tagállamai olcsóbban juthassanak hitelekhez és ezzel növekedési forrásokhoz is.

Merkel azonban világossá tette, hogy a tagállamok között az adósságátvállalást az uniós szabályok tiltják. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az euró bevezetése után hiába jött létre egységes kamatszint a valutaövezetben, a tagállamok közötti versenyképességi szakadék ennek ellenére tovább nőtt. Leszögezte, hogy az eurókötvények nem járulnának hozzá a növekedéshez, egy álláspont, amiről Francois Hollande azt mondta, hogy tiszteletben tartja. A politikus azt is hozzátette, hogy jelenleg az álláspontok ismertetésénél tartanak, ezután következik a kompromisszum-keresés, amit teljesen normálisnak nevezett.

Az Élysée-palota lakója arra is emlékeztetett, hogy a stabilitási kötvények Bizottság által felvázolt három verziója közül az egyik az uniós szerződés módosítását tenné szükségessé. Nem zárta ki, hogy júniusban lesz egy erre irányuló javaslat is.

Az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy egyik állam- és kormányfő sem érvelt az eurókötvények azonnali bevezetése mellett. Herman Van Rompuy szerint konszenzus van abban, hogy a közös európai adósság-kibocsátásnak egy „hosszabb távú folyamatnak kell lennie”, hiszen számos jogi vonatkozása is lehet, aminek a megoldása időbe telhet.

A német-francia nézetkülönbségek azonban nem korlátozódnak csupán az eurókötvények Berlin által tabuként kezelt ügyére. A francia államfő és Mario Monti olasz miniszterelnök - Hollande elmondása szerint – egységes európai pénzfelügyeletet, banki betétgarancia-rendszert és banki válságkezelő alapot szorgalmazott, amit egy sor fővárosban nem fogadnak örömujjongással. Van Rompuy szerint mindenesetre nem folyt kiterjedt vita a tagállami vezetők között egy esetleges banki unióról, és a banki válságkezelő alapról sem.

Az uniós vezetők a görög politikai és gazdasági helyzetet is megvitatták. Megismételték, hogy Görögországnak az euróövezetben van a helye, ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy Athénnak tiszteletben kell tartania a kötelezettségvállalásait. Reményüknek adtak hangot, hogy a június 17-i választások után hivatalba lépő új görög kormány is ezt az utat választja majd.

A sajtóban közben újabb hírek jelentek meg arról, hogy a valutaövezet és annak egyes tagországai vészforgatókönyveket készítenek a görög kilépésről és kalkulálják az esetleges költségeket. Hollande egy kérdésre válaszolva azonban kategorikusan kijelentette, hogy Franciaország tudomása szerint nem végez ilyen szimulációkat, és nem is tervezi, mert nem számol a görög kilépéssel a valutaövezetből.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ