Közbeszerzésről érthetően - fókuszban az elektronikus közbeszerzés | Budapest, 2019. április 4. csütörtök | Regisztráljon most!

Összefoglaló a pénzügyi tranzakciós illetékről és a biztosítási adóról

2012.09.10. Jogi Fórum / dr. Magyar Szilvia

A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény és a biztosítási adóról szóló 2012. évi CII. törvény 2013. január 1. napján lép hatályba. Az alábbiakban e két törvény szabályainak áttekintésére kerül sor.

A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény hatálya a Magyarországon székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatókra terjed ki. Főszabályként - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem terjed ki az MNB-re.

Illetékköteles az átutalás, a beszedés, a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés, a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett készpénzbefizetés, a készpénzkifizetés fizetési számláról, a készpénzátutalás, az okmányos meghitelezés (akkreditív), a készpénzfizetésre szóló csekk beváltása, a legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki értékpapír kibocsátása, továbbá az egynapos, legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki betét lekötésére irányuló művelet. Továbbá illetéket kell fizetni az előzőekben felsorolt fizetési műveletekkel egy tekintet alá eső olyan pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő fizetési művelet esetén, amelynek eredményeképpen a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizető fél részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti.

A pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettség attól függetlenül keletkezik, hogy fizetési számla egyenlege, vagy hitelkeret terhére valósul meg a fizetési művelet.

Az egyes fizetési műveletek tekintetében az alábbiak kötelezettek az illeték fizetésére:

- átutalás, beszedés, készpénzkifizetés fizetési számláról, a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés esetén a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója,

- a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett készpénzbefizetés esetén a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény,

- készpénzátutalás esetén a készpénzátutalást teljesítő pénzforgalmi szolgáltató,

- okmányos meghitelezés (akkreditív) esetén a nyitó pénzforgalmi szolgáltató,

- a készpénzfizetésre szóló csekk beváltása esetén a kibocsátó számlatulajdonos pénzforgalmi

szolgáltatója,

- az előzőekben felsorolt fizetési műveletekkel egy tekintet alá eső olyan pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő fizetési művelet esetén, amelynek eredményeképpen a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizető fél részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója,

- a legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki értékpapír kibocsátása, továbbá az egynapos, legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki betét lekötésére irányuló művelet esetében az MNB.

Itt szükséges megemlíteni, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékről az Európai Központi Bank 2012. július 24. napján véleményt (CON/2012/59) fogalmazott meg, melynek lényege röviden összefoglalva a következő:

  • Az EKB 2012. július 3-án kapta meg a pénzügyi tranzakciós illeték tárgyában a sürgős konzultációra vonatkozó első felkérést. Az EKB 2012. július 5-én kapta meg a törvény módosított változatát, mely további változtatásokat iktatott be az MNB-re vonatkozó rendelkezésekbe. Az Országgyűlés alig két munkanappal később, 2012. július 9-én elfogadta a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényt. Az EKB kifogásolta, hogy a jogalkotási folyamat során nem biztosítottak számukra elegendő időt a véleményezésre. Álláspontja szerint "a magyar kormánynak el kellett volna halasztania a törvényjavaslat zárószavazását olyan időpontra, mely lehetővé tette volna az EKB-val való megfelelő konzultációt, illetőleg az EKB véleményének kellő megfontolását.
  • A vélemény további része a pénzügyi tranzakciós illeték MNB-re gyakorolt hatásaival foglalkozik, továbbá kitér a pénzügyi tranzakciós illeték harmonizáció nélküli bevezetésének általános hatásaira is.
  • Az EKB véleménye szerint a törvény csorbítja az MNB működési és intézményi függetlenségét.

„ Először is bomlasztja a monetáris politikai átviteli mechanizmust az egynapos betétek és az MNB-kötvények – az illetékteher végső megosztásától függően – MNB és kereskedelmi bankok számára fennálló vonzerejének befolyásolása révén. E tekintetben – miközben a központi bankoktól általában is elvárt a pénzügyi prudencia tanúsítása – intézkedéseit monetáris politikai szerepkörének és nem eredmény-/költségértékeléseknek kell vezérelnie. Ekként az MNB – megbízatásának megfelelően – nem háríthatja át minden további nélkül a pénzügyi tranzakciós illeték terhét ügyfeleire, például a betéti kamatláb csökkentésével. Az MNB nem kereskedelmi jogalany és az ilyen döntéseket az árstabilitással kapcsolatos megfontolásoknak – úgy mint a piaci likviditás bővítése szükségességének – kell meghatároznia. Ezen túlmenően a pénzügyi tranzakciós illeték közvetetten befolyásolja a monetáris politika végrehajtását – pénzpiaci likviditásra gyakorolt feltehetően káros hatása révén, ami az árfolyamképzést is gátolhatja. Ez körülményesebbé teszi az MNB monetáris politikai célkitűzéseinek elérését is.

Másodszor: a pénzügyi tranzakciós illeték befolyásolja az MNB-nak az árstabilitás elsődleges célkitűzését legjobban szolgáló monetáris politikai eszközök szabad megválasztására vonatkozó képességét, mivel olyan költségmegfontolásokat állít be, melyek nem kapcsolódnak ezen eszközök eredeti kialakításához. Így az MNB szakpolitikai döntéseinek a tágabb gazdaságra való átvitelére a pénzügyi tranzakciós illeték nemléte esetén legmegfelelőbb monetáris politikai eszközök hatását az illeték kivetése jelentősen ronthatja.
Ezen túlmenően a pénzügyi tranzakciós illeték MNB műveleteire való – a fenti okokból nem indokolt kivetése – ütközhet az MNB pénzügyi függetlenségével. Az MNB-nek a pénzügyi tranzakciós illetéket saját forrásaiból kellene fizetnie, melynek következtében ténylegesen csökkennek az MNB KBER-vonatkozású feladatainak ellátására rendelkezésére álló forrásai.
Az illetéknek az MNB monetáris politikai műveleteire való, a működési és szervezeti függetlenséggel össze nem egyeztethető kivetése – mely a fent kifejtett okokból sem indokolt – tekinthető az állami szektor központi banki pénzből történő finanszírozása eszköze létrehozásának is. Ennélfogva az MNB részéről a pénzügyi tranzakciós illetéknek az állam részére való megfizetése nem egyeztethető össze a monetáris finanszírozás Szerződés 123. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalmával sem.”

  • A pénzügyi tranzakciós illeték harmonizáció nélküli bevezetésének általános hatásával kapcsolatosan az EKB véleményében kifejti, hogy az illeték ilyen módon történő bevezetése torzulásokat kelthet a pénzügyi piacokon és a reálgazdaságban is. Továbbá felhívta a figyelmet a pénzügyi tranzakciós adó harmonizálása terén, uniós szinten folyó, előrehaladott jogalkotási munkára.

E kitérő után visszatérve a szabályozáshoz:

Az illeték alapja az az összeg, amellyel a pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél fizetési számláját a fizetési műveletre tekintettel megterheli, készpénzbefizetés esetén a kedvezményezett részére teljesítendő összeg, készpénzátutalás esetén az átutalási megbízásban szereplő pénzösszeg. A devizában zajló tranzakciókat az MNB által a teljesítési napra közétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

Az illeték mértéke fő szabályként az illeték alapjának 0,1 százaléka, de fizetési műveletenként legfeljebb 6 ezer forint. Az egynapos lejáratú jegybanki betét elhelyezésére irányuló lekötési művelet esetében az illeték mértéke illeték alapjának 0,01 százaléka.

Az illeték megfizetésére kötelezettnek a számlakivonaton kell tájékoztatnia ügyfeleit az illeték összegéről. A pénzforgalmi szolgáltató az illetékfizetési kötelezettséget havonta, a teljesítési napot követő hónap 20. napjáig állapítják meg. és az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon vallja be és fizeti meg.

Az illetékfizetési kötelezettség a fizetési művelet teljesítésének napján keletkezik.

Végezetül meg kell említeni, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékből származó bevételi előirányzat 239 milliárd forint, amely a kereskedelmi bankok, a Magyar Államkincstár és a Magyar Nemzeti Bank befizetéseiből áll össze és ez az összeg szolgál fedezetéül a Kormány munkahelyvédelmi akciótervének.

A biztosítási adóról szóló 2012. évi CII. törvény szerint adóköteles a biztosítási szolgáltatás nyújtása, ha a kockázat felmerülésének helye Magyarország. Az adó alanya a biztosító, az adó alapja a biztosítási díj.
A biztosítási adó mértéke casco esetén az adóalap 15%-a, vagyon- és balesetbiztosítás esetén pedig az adóalap10 %-a.

A biztosító az adót a biztosítási díj, díjrészlet elszámolása hónapját követő hónap 20. napjáig állapítja meg és az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon vallja be és fizeti meg.

A biztosítási adóból származó bevétel a központi költségvetés bevételét képezi.

dr. Magyar Szilvia

 Forrás:
- a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény
- a biztosítási adóról szóló 2012. évi CII. törvény
- az EKB véleménye a pénzügyi tranzakciós illetékről (CON/2012/59)

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS
TRANZAKCIÓS ILLETÉK