Tilosak a kereskedők azon agresszív gyakorlatai, amelyek a fogyasztóban azt a hamis benyomást keltik, hogy már megnyert egy nyereményt, miközben annak átvételével összefüggésben valamilyen költséget kell viselnie. E gyakorlatok akkor is tilosak, ha a fogyasztó által viselendő költség a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható, illetve akkor is, ha e költség a kereskedő részére semmilyen előnnyel nem jár.

Az uniós jog1 védi a fogyasztók gazdasági érdekeit azáltal, hogy tiltja a vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait. Tiltja különösen azt, hogy a vállalkozások olyan hamis benyomást keltsenek, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmények megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele ahhoz a feltételhez kötött, hogy a fogyasztó pénzt fizessen vagy költségek viselését vállalja.

A jelen ügy egyrészről a levél formátumú reklámanyagok területén szakosodott öt vállalkozás és korábban e vállalkozásoknak dolgozó több személy, másrészről az Egyesült Királyságban a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásának felügyeletével megbízott Office of Fair Trading (fogyasztóvédelmi hivatal, OFT) közötti, különösen a kereskedők által folytatott gyakorlatokra vonatkozó jogvitával kapcsolatos.

Az OFT e kereskedőket arra kötelezte, hogy hagyjanak fel azon gyakorlataikkal, hogy személyre címzett leveleket, kaparós sorsjegyeket és egyéb, napilapokban és folyóiratokban elhelyezett reklámanyagokat küldtek, amelyekben arról tájékoztatták a fogyasztót, hogy nyereményt nyert, vagy egyéb előnyhöz jutott, amelynek értéke jelentős vagy csak szimbolikus is lehetett. A fogyasztó számára több lehetőség is rendelkezésre állt ahhoz, hogy nyereményét átvegye, és hogy egy érvényesítési számot kapjon: vagy emelt díjas telefonszámot kellett hívnia, vagy SMS szolgáltatást kellett igénybe vennie, vagy pedig az információkat rendes postai úton kellett megszereznie (ez utóbbi mód kevésbé került kihangsúlyozásra). A fogyasztót tájékoztatták a percdíjról és a telefonhívás maximális időtartamáról, de nem tudott arról, hogy a reklámozó vállalkozás a hívás díjából bizonyos összeget kap.

Egyes reklámok például földközi tengeri körutazást kínáltak. E nyeremény átvétele érdekében a fogyasztónak fizetnie kellett többek között a biztosítást, pótdíjat az egy vagy kétágyas kabinért, és az utazás alatt viselnie kellett az étkezési és italköltségeket, valamint a kikötői illetékeket. Így két párnak személyenként 399 GBP t kellett fizetnie ahhoz, hogy részt vegyen e tengeri körutazáson.

Amint a kereskedők a Bírósághoz benyújtott észrevételeikben kifejtették, számukra az a fontos, hogy naprakész adatbázisokkal rendelkezzenek azon résztvevőkről, akik valószínűleg válaszolnak a nyereményeket felajánló reklámokra, mivel ezen adatokat felhasználhatják arra, hogy más termékeket kínáljanak a fogyasztóknak, illetve azokat átadhatják más olyan társaságoknak, amelyek saját termékeiket kívánják ajánlani.

A Bíróságot arról kérdezik, hogy e gyakorlatok összeegyeztethetők e az uniós joggal, és különösen, hogy a kereskedők kötelezhetik e költség viselésére – ideértve az elhanyagolható költséget is – a fogyasztót, akit arról értesítettek, hogy nyereményt nyert.

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az uniós jog tiltja azon agresszív gyakorlatokat, amelyek a fogyasztóban azt a hamis benyomást keltik, hogy már megnyert egy nyereményt, miközben a nyeremény jellegére vonatkozó tájékoztatáskéréssel vagy a nyeremény átvételét lehetővé tevő cselekmények megtételével összefüggésben pénzt kell fizetnie, vagy valamilyen költséget kell viselnie.

A Bíróság kifejti, hogy e gyakorlatok akkor is tilosak, ha a fogyasztó által viselendő költség (mint például a postai bélyeg költsége) a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható, vagy ha a kereskedő részére semmilyen előnnyel nem jár.

Egyébiránt e gyakorlatok akkor is tilosak, ha a nyeremény átvételével kapcsolatos cselekmények több, a fogyasztónak ajánlott módon is megtehetők, még akkor is, ha azok közül valamelyik ingyenes.

A Bíróság végül azt válaszolja, hogy a nemzeti bíróságoknak kell értékelniük az e gyakorlatok által célzott fogyasztóknak adott információkat, azok egyértelműségére és érthetőségére figyelemmel.
 


1A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11 i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 149., 22. o.).