Gazdasági válságban kevesebb a vállalati fúzió – hangzott el azon a november 26-i, budapesti pódiumbeszélgetésen, amelynek versenyjoggal foglalkozó résztvevői szerint a magyar cégek közvetlenül is profitálhatnak az állami támogatások uniós tilalmából.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Budapesti Gazdasági Főiskola „Tiszta verseny az EU-ban és Magyarországon – Mikor sípoljon a bíró?” című rendezvényén Bassola Bálint versenyjogász, a Kővári, Tercsák, Salans Ügyvédi Iroda ügyvédje hangsúlyozta, hogy a vállalatoknak a gazdasági versenyben több kockázattal is számolniuk kell. Közéjük sorolta a versenyfelügyeleti bírságokat, a kártérítési igényeket, a büntetőjogi szankciókat, a szerződéses kockázatokat, a jövőbeli közbeszerzésekből való kizárást és a negatív reputációt (a tőzsdei értékcsökkenést). A versenyjog tiltja a vállalati kartellezést, a fogyasztók megtévesztését, az erőfölénnyel való visszaélést, olyan vállalati fúziókat, amelyek jelentősen akadályozzák a versenyt. Az Európai Unióban mindezek mellett vizsgálják a piaci struktúrát torzító állami támogatásokat is.

Łuszcz Viktor, az Európai Unió Bíróságának bírói tanácsadója szerint az uniós hatóságokkal szorosan együttműködő Gazdasági Versenyhivatal (GVH) széleskörű vizsgálati jogosultságai közül kiemelkedik a bírósági jóváhagyással folytatott helyszíni szemle. A bejelentés nélküli „hajnali rajtaütések” során a vizsgálók egyik legfőbb célja megakadályozni a dokumentumok megsemmisítését. Ennek érdekében összehangolt akcióval szervereket foglalhatnak le, ellenőrizhetik a vezérigazgató jegyzeteit, törölt e-mailjeit, sőt – az iratok eltűntetésétől tartva – lezárhatják a mellékhelyiségeket is. Mégis megtörtént, hogy egy vezérigazgató lenyelte a terhelő dokumentumot. – A helyszíni szemlét érdemes a vezér beérkezése előtt megkezdeni – vonta le a tanulságot Łuszcz Viktor.

Bassola Bálint szerint a nemzetközi versenyjogban horizontális és vertikális versenykorlátozó megállapodásokat különböztetnek meg. Előbbiek közé tartozik az árrögzítés, az értékesítési és kvótamegállapodás, a piac és az ügyfelek felosztása, a közbeszerzési kartellezés, a termelés, illetve a műszaki fejlesztés korlátozása. A versenyjogász szerint horizontális versenykorlátozó megállapodásnak számít az OPEC-országoknak az a döntése is, amelyben meghatározzák a naponta kitermelhető kőolaj mennyiségét. A vertikális versenykorlátozó megállapodás a gyártó és a disztribútor között jön létre. Ebben például rögzítik a viszonteladási árat, azaz a gyártó előírja a forgalmazónak, hogy milyen minimális áron adhatja el az áruját.

Łuszcz Viktor a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban felhívta a figyelmet az EUMSz 102. cikkére, amely kimondja: „a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.” Hozzátette: a Bizottság versenyjogi filozófiája szerint nem tilos a gazdasági erőfölény, csak nem szabad visszaélni vele. A bírói tanácsadó ennek példájaként hozta fel a Microsoft-ügyet. Az amerikai székhelyű cég ellen a Bizottság kezdeményezte az eljárást, mivel megsértette az uniós versenyjogi szabályozást és visszaélt domináns piaci pozíciójával. 2003-ban kötelezték a vállalatot, hogy a Windows operációs rendszer olyan változatát tegye elérhetővé Európában, amelybe nem integrálnak médialejátszó alkalmazást. Mivel a Microsoft ennek nem tett eleget, a Bizottság 2004-ben 497 millió euró bírságot szabott ki. A vállalat ellen több további eljárás is indult, amelynek fejleményeként idén júniusban az Európai Törvényszék megerősítette a Bizottság határozatát, és a céggel szemben kiszabott kényszerítő bírság összegét 860 millió euróban határozta meg.

Az összefonódások versenyjogi ellenőrzésének elveit és módszereit a 139/2004/EK tanácsi rendelet tartalmazza. Az EU csak abban az esetben kér beleszólást a fúzióba, ha a felvásárlás érdemi hatást gyakorol az uniós piacra. Ebből a szempontból nem számít, hogy az érintett cégeknek hol van a székhelyük. Łuszcz Viktor példaként az amerikai Boeing és McDonnell Douglas fúzióját említette. A felvásárlás nyomán a nagyméretű személyszállító repülőgépeket gyártó cégek piacán a Boeing mellett csak az európai Airbus maradt volna. Az Egyesült Államok kormánya látva, hogy a Bizottság meg akarja tiltani fúziót, diplomáciai offenzívába kezdett. Végül a Boeing több pontos kötelezettségvállalást tett a Bizottságnak, amelyeket az elfogadott, és így feltételekkel ugyan, de hozzájárult a tranzakcióhoz.

Nem jártak jól viszont azok a francia vállalatok, amelyeknek 1989-től két évig elengedték a társasági adófizetési kötelezettségét. A francia állam tudniillik adókedvezmény formájában állami támogatást juttatott olyan cégeknek, melyek csőd szélén álló vállalkozásokat vásároltak fel. A Bizottság 2003-ban megállapította, hogy az adókedvezmény az EU-jogszabályok alapján nem megengedett, ezért a jogsértő támogatás összegét az érintett cégeknek vissza kell fizetniük.

Łuszcz Viktor szerint a magyar cégek közvetlenül is profitálhatnak az állami támogatások uniós tilalmából, ugyanis az alacsony termelési költségek miatt a nyugat-európai – elsősorban feldolgozóipari – vállalatok egy része Kelet-Közép-Európába helyezi át székhelyét.

Bassola Bálint a pódiumbeszélgetés végén kérdésre válaszolva elmondta, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent a piaci felvásárlások száma, vagyis kijelenthető, hogy gazdasági válságban kevesebb a vállalati fúzió.