A Nógrádi család hirtelen meggazdagodott a rendszerváltás körüli években. Az apa jól nősült, aztán seftelésből, borhamisításból, olajszőkítésből folyt be számolhatatlanul a pénz. Fiainak meggyűlt a hatóságokkal a baja: Zsolt az olajbizottságnak vallott, és azóta pereskedik, Ádámot apja megölésével gyanusítják.
Az egyik fiú, a kedvenc – akár a mesékben – mindenben apját követte. Maga is szőkített olajat, aztán öt évig a rendőrség elől bujkált a család egyik házában. Soha nem találták meg, mintha nem is keresték volna. A bűncselekmény elévülése óta ismét szabadon jár-kel, sőt egy ideig a politikai életet is fölkavarta. Nógrádi Zsoltról van szó, akit az olajbizottság koronatanújának kiáltottak ki. Azóta a fiatalember – ahogy mondja – főállású pereskedő. A család szerint léha életet élő kisebbik fiú pedig előzetesben van. A rendőrség azzal gyanúsítja, hogy megölte a vagyont gyűjtő édesapát.
Tévéújság, fogkefe, szappan, csoki és házikolbász. Nógrádi Zsolt, akit tavaly az olaj-ügyek tanújaként ismert meg az ország, az öccsének viszi a csomagot a kecskeméti fogdába, ahol Nógrádi Ádám szeptember óta ül előzetesben. Azzal gyanúsítják, hogy ő lőtte tarkón édesapjukat, Nógrádi Józsefet.
Nógrádi József holttestét augusztus végén, egy névtelen levél alapján találták meg egy Pirtó melletti kút mélyén. A rendőrség szerint két évvel ezelőtt a pénzéért végeztek vele, méghozzá a kúttól 14 kilométerre, a saját otthonában, Soltvadkerten.
Soltvadkerten az egykori családi fészek, ahová Nógrádi Zsolt enged be bennünket, ma inkább rom, mint lakóépület. Valaha azonban csodájára jártak a falubeliek, ez volt az első emeletes ház a környéken. Nógrádi József Pestről költözött ide, amikor a hetvenes évek elején soltvadkerti feleséget választott magának. A rossz nyelvek szerint, elsősorban a pénzéért és a szőlőbirtokaiért vette el az asszonyt, Nógrádi József legjobb barátja tagadja ezt.
“Volt neki egy 950-es sport kupéja, nekem meg volt egy limuzinom, hát nem kopasz …-el jött ide. És a duma, hogy ő az asszonyt a pénzéért vette el, nem, volt a Jóskának pénze előtte is, nem volt egy csóró gyerek”- magyarázza a barát.
A szőlőbirtok mindenesetre valódi aranybányának bizonyult, főként azután, hogy az idősebb Nógrádi is belevágott a környéken ma is divatos borpancsolásba.
Tulajdonképpen itt az emberek gyerekkoruktól belenőnek ebbe a borászkodásba. Csak víz kell hozzá és cukor. Az edények megvannak, és akkor pancsol valaki bort, amikor éppen ideje van. Az italt elő lehet állítani 20-25 forintból, és el lehet adni 60 forintért.
A borkommandónak akkoriban még híre-hamva sem volt, az előbb benzinkutasként, majd a helyi TSZ anyagbeszerzőjeként dolgozó Nógrádi pedig jó érzékkel használta fel kapcsolatait az üzletkötésekkor. Hivatalos útjain az egész országot bejárta.
“Apám hordta az ország kiskocsmáiba kannánként 1970-től, amikor lenősült ide, ezzel foglalkozott. Nem tudták, hogy pancsolt, nincs ráírva. A szőkített olajra se volt ráírva, hogy szőkített, ugyanolyan, mint a másik”- vág bele a történetbe Nógrádi Zsolt.
“Nem titok ez, tudja mindenki, csak nem foglalkoztak vele. Aki nem akar annyira belemerülni, az szüretkor kevergeti, aki meg gátlástalanul, az télen-nyáron pancsolja”.
A télen-nyáron pancsolgatók a rendszerváltás után még jövedelmezőbb elfoglaltságot találtak: a kertek végében álló tartályokba a bor helyére olaj került. Szőkített olaj. Az üzletből nem maradt ki a Nógrádi család sem.
“Alumíniumtartályok voltak és szénszálas műanyagtartályok. Itt volt az alumíniumunk, a fal mögött pedig volt tíz darab tartály, egészen a kertben, szanaszét. Ott folyt olajozás és borászkodás is.
A háztáji olajszőkítés nemsokára ipari méreteket öltött. Az olajosok eldugott tanyákon élő nyugdíjasokat fizettek le, hogy ott állíthassák fel óriási tartályaikat. Ekkor már szükség volt a Nógrádi család apraja-nagyjára. Az iskolás Ádámot például egy fa tetejére ültették.
Nyolc éve az volt a feladata, hogy jelezzen a kamionoknak, hogy hol kell lefordulniuk az éjszakai sötétben, és akkor a tanyákba jártak be, hol épp tartályok voltak lerakva. Ádám éjszakánként fönn ült a fán, és hogyha idegen autó, rendőrségi autó volt, akkor jelzett zseblámpával szintén a megbeszélt jelen, hogy gondok vannak.
És gondok néha tényleg akadtak. 1993-ban például lecsapott a vámőrség, és bevitték Nógrádi Józsefet, aki azonban mindent fiára, Zsoltra kent. Így aztán Zsolt, aki ellen körözést adtak ki, kénytelen volt a nagyszülők fóti házába költözni. A rendőrök nem akadtak rá, és az olajos pénzt sem találták meg.
” Elástuk a pénzt. Volt egy helyünk, azóta is megvan. Semmit nem csináltunk, hát mit kezdtünk volna vele, elvittük elásni. És akkor apám tudta csak meg én, és akkor olyan olyan hely, ami a mi tulajdonunkban van, hogy nehogy más ott kincsvadászatba lendüljön. És akkor oda elhordtuk, amiről nem tudott senki, nem látta senki, és akkor elástuk. Amennyi volt, annyit ástunk el, ha valami véletlen lebukás van, ne legyen gubanc”- avat be a titkokba Zsolt.
A Nógrádiak nem éltek nagylábon és Soltvadkerten is kerülték a feltűnést. Luxusra nem költöttek. A ma már házasságra készülő Zsolt és apja egyetlen szenvedélynek hódolt.
“Mind a kettőnknak egy hobbink van. Ez ilyen kikapcsolódás jellegű. Nőzni járunk, nem úgy, mint az emberek, ilyen újságokból hölgyekhez járunk egy-két órára”- meséli.
A titkos üzletekről még Zsolt nagyszülei sem tudtak.
“Néha adtunk ajándékba nekik pénzt. Mondtuk nekik, hogy van-e egy kis pénzük, hogy megforgassák, és akkor jó kamattal visszaadtuk nekik, busás kamattal. És akkor nem foglalkoztak vele, hogy milyen üzlet. Úgy nem akartunk nekik adni, hogy odavisszük, és akkor lerakjuk nekik, és akkor mondtuk, van üzlet, akarjanak befektetni 200 ezret, és akkor mi adtunk nekik egy hónap múlva 500 ezret, és a két nyugdíjas örülgetett”- mondja Nógrádi Zsolt.
Gond csak a kisebbik fiúval, Ádámmal volt, aki továbbra is apjával élt Soltvadkerten. Ekkor már csak ők ketten laktak a házban, Ádám anyja ugyanis még 1988-ban meghalt. A rendőrök szerint az öreg Nógrádinak meggyűlt a baja a kicsapongó életet élő fiával.
Több tanú mondja, hogy igen erőteljesen nevelte a gyereket, és próbálta néha veréssel jobb magatartásra bírni. Ádám meglehetősen sokat éjszakázott, ivott, foglalkozott a lányokkal, rengeteg kábítószert fogyasztott, nem dolgozott, éjszaka, hajnal járt haza, kezelhetetlennek tűnt apja számára.
A két fiú egyébként alig hasonlít egymásra. Zsolt büszke arra, hogy mindenben apját utánozza, az ő intelmeit követi az ügyeskedésben, a takarékosságban, életmódjában. Gyakran úgy beszél róla, mintha még mindig élne. Ádám mindig ki akart bújni apja felügyelete alól, és soha nem tudott megfelelni az elvárásainak,
” Állandóan bukik. Én még ilyet… bármibe belekezdett, balul ütött ki, hát mondom, ez nem igaz. Apuval szétakadtunk, hát hogy lehet ilyen gyerek mellettünk, amíg mi mindig egyről a kettőre haladunk, ez meg csak kárt kárra halmoz.
A mi precizitásunk mellett, ha már csinált egy hülyeséget, akkor már a hajunk az égnek állt. Mi nem tudjuk elviselni, ha hibázunk”- nyilatkozta Zsolt.
A nyomozók szerint a dolgok akkor romlottak el végképp, amikor Ádám összetörte apja kocsiját.
Az idős Nógrádinak az autó státusszimbólum volt. Egy ember, akinek sosem kell gyalogolni, mert a kocsi mindig mindenhová elviszi. Fenn tudja tartani és tudja használni, hiszen azért van. Most meg nem tudja, mert Ádám italosan, talán kábítószertől befolyásolva összetöri a kocsit.
A fiú hazamenni is alig mert, félt az apja haragjától.
” Mind a kettőnktől félt. Hogyha nem figyelt, vágtam úgy szájjon,
hogy esett be a sarokba. Apám szintén zenész volt. Szóval mi nem sokat foglalkoztunk vele, megmondtuk neki, ne idegesítsen a hülyeségeivel”- felelte Zsolt.
A rendőrök azt állítják, Ádám ezután többször is azzal fenyegetőzött: megöli az apját.
A barátját megkéri, szerezzen robbanóanyagot, majd beteszik a kukába, és azután majd valami távirányítóval a lakásból felrobbantja akkor, amikor az apa a kukát üríti. Vagy valami méreg kellene, mondja Ádám, amivel az öreget el lehetne tenni láb alól, hogy beleteszi a kávéjába, ételébe.
Ádám állítólag még próbasírgödröket is ásott Soltvadkert környékén, hogy kiderüljön: mennyi idő alatt fedezik fel azokat. Zsolt ezeknek a tanúvallomásoknak nem sok hitelt ad, mivel szerinte olyanok bosszújáról van szó, akik valamilyen konfliktusba kerültek Ádámmal, például tartoztak neki.
Akárhogy is, 1998. október 25-én Nógrádi József nyomtalanul eltűnt. Pedig aznap délre még vendéget is várt: régi barátját, Gáspár Józsefet.
Néhány nappal később Ádám nekiállt átalakítani a lakást: a rendőrök szerint azért, hogy eltűntesse a golyó helyét és a vérnyomokat, Zsolt szerint viszont azért, hogy megkeresse azt a pénzt, amit apjuk a ház falában rejtett el. Zsolt közben, ahol csak lehetett, jelentette apjuk eltűnését.
Teltek-múltak a hónapok, Nógrádi József azonban sem élve, sem holtan nem került elő.
2000. június 8. A nap, amikor az egész ország megismeri Nógrádi Zsolt és Nógrádi József nevét. Zsolt három órán keresztül vall az olajszőkítésről, és fél tucat országos politikust vádol meg azzal, hogy így vagy úgy segítették az olajmaffiát. Azt mondja, azért pakol ki, hogy a rendőrség végre valóban nyomozni kezdjen, és megtalálja apja gyilkosát. Fordulat azonban csak egy évvel később következik be, amikor érkezik egy névtelen levél, felfedve a holttest rejtekhelyét.
A levél egy kastélyt emleget, ezt azonban mára az utolsó kövig széthordták a környékbeliek. A rendőrök szerint a kastélyra Nógrádi Ádám még gyerekkorából emlékezhetett, amikor a családi szőlőben játszott. Biztosak abban, hogy a levelet valójában Ádám írta, mégpedig azért, mert a költekezéshez szokott fiú égető pénzhiánnyal küszködött, és csak apja holttestének megtalálása után juthatott hozzá az örökségéhez. Azt Zsolt sem tagadja, hogy öccsének ő maga sem adott pénzt.
“Az az igazság, ha az öcsémnek volt egy hónapban kétszázezre, 300-at akart költeni. Ezt így nem lehet kivitelezni. Jöttek neki elég jó pénzek, és nem volt neki semmi elég. Hát mondom nem kell az Intercontinentalba járni ebédelni, meg vacsorázni, az isten pénze nem lesz neki elég, és akkor, mondom, beszüntetem. Hát az apám egy időben műhelykocsis volt, mínusz 15 fokban szerelgette kinn az autót. Ez az ember nem azért gyűjtötte, mert Nógrádi Ádámra rámosolyog egy 18 éves liba, az elviszi és százezreket rákölt. Amikor 6-8 ezer forintért a Tutti Frutti újságban lehet lányokat szerezni. Akkor álljon meg a menet”- mondja Nógrádi zsolt.
Zsolt a rendőrök közvetett bizonyítékainak láncolata ellenére sem hisz abban, hogy Ádám apagyilkos volna, és maffia-leszámolásról beszél. Meg arról, hogy a rendőrök hiába ásták fel és kutatták át a soltvadkerti házat, egyetlen közvetlen bizonyítékuk sincs Ádám ellen: nincsen se vérnyom, se fegyver, se golyó.
A testvérek története most itt tart. Mindketten abban reménykednek, hogy bebizonyíthatják igazukat.
Ádám, a kisebbik fiú többször kísérelt meg már öngyilkosságot az előzetesben. Õ így próbálja bizonyítani ártatlanságát. Zsolt perekre jár. Reméli, ott elhiszik neki, igazat állított a parlament olajügyeket vizsgáló bizottsága előtt.
