27 helyett csak 11 tagállamban vezetik be a tranzakciós adót - Az EU adózás terén először él a megerősített együttműködés lehetőségével

2013.02.15. Jogi Fórum / bruxinfo.hu

A kezdeményezésből kimaradó országokat nem éri majd semmilyen hátrány a pénzügyi tranzakciókat terhelő adó csak 11 uniós tagállamban történő bevezetéséből – állítja az Európai Bizottság, amely csütörtökön terjesztette elő a tárgyban új, néhány pontban módosított javaslatát.

Fő paramétereit tekintve változatlan formában, csak minimális módosításokkal terjesztette elő új javaslatát az Európai Bizottság csütörtökön a pénzügyi tranzakciós adóra, amelyet az eredeti tervektől eltérően végül egyelőre 27 helyett csak 11 uniós tagállamban vezetnek majd be, az elképzelések szerint 2014. január 1-én.

Ez lesz az első alkalom, hogy az EU az adózás területén élni fog a megerősített együttműködés lehetőségével, amelynek értelmében a tagállamok minimum egyharmada (jelen esetben 9 ország) szükséges a kezdeményezés elindításához. Már korábban eldőlt, hogy tizenegy ország lesz ott a rajtvonalnál, ezek: Ausztria, Belgium, Észtország, Franciaország, Görögország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia. A szabályok értelmében a regionális szinten a világon első ízben bevezetendő „Tobin-adó” kitárgyalásában az EU-nak mind a 27 tagországa részt vesz majd, ám szavazati joga csak annak a 11 országnak lesz, amelyek kezdetektől fogva a gyakorlatban is alkalmazni fogják.

A Bizottság frissített javaslata nem tér el a 2011. szeptemberében bemutatott eredeti megközelítésétől abban, hogy nagyon széles adóalapot javasol, ami a pénzügyi intézmények által valamennyi pénzügyi eszközzel és minden piacon végrehajtott tranzakcióra kiterjed majd, amennyiben kimutatható gazdasági kapocs van az ügylet és a tranzakciós adó által lefedett 11 ország között.

A széles adóalap alacsony adókulccsal párosul: a részvényekkel, kötvényekkel és más pénzügyi eszközökkel lebonyolított tranzakciók után az ügylet értékének 0,1 százaléka, a nagyobb gyakoriságú származtatott termékek esetében pedig az ügylet értékének 0,01 százaléka lesz a levonandó adó mértéke. Ezek minimálisan kötelező kulcsok, amelyektől a tagállamok saját belátásuk szerint felfelé eltérhetnek.

Az adót az ügyletben résztvevő mindkét félnek, eladónak és vevőnek is be kell fizetnie, kötvényügyletek esetén például 0,1-0,1 százalékos adót.

A másfél évvel ezelőtti javaslathoz hasonlóan az adó (angol rövidítése FTT) a reálgazdaság megkímélése érdekében nem vonatkozik majd a polgárok és a vállalkozások hétköznapi pénzügyi tevékenységére (biztosításokra, jelzáloghitelekre és üzleti hitelekre, hitelkártya-tranzakciókra, betétekre stb.). A részvények és kötvények tőkeszerzés szándékával az elsődleges piacokon történő kibocsátása és meghatározott szerkezetátalakítási műveletek sem lesznek adókötelesek, akárcsak az Európai Központi Bank, és a két euróövezeti válságkezelő alap, az EFSF és az ESM által lebonyolított műveletek.

A direktíva hatálya alá tartozó típusú pénzügyi ügyletek 85 százalékát pénzügyi intézmények egymás közötti tranzakciói teszik ki. A Bizottság úgy becsüli, hogy körülbelül 50 ezer pénzügyi intézmény eshet az adó hatálya alá.

Lényeges változás ugyanakkor a korábbi javaslathoz képest, hogy a pénzügyi tranzakciók esetleges áttelepülése (relokációja) és az adómegkerülés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a „rezidens fizet” elv mellett a „kibocsátás helye szerinti elvet” is alkalmazhatják majd a tagállamok, amikor a gyakorlatba átültetik a direktívát.

A rezidens elv értelmében nem a tranzakció helye, hanem az ügyletben részt vevők bejelentett „lakcíme” számít. Az FTT-t tehát minden olyan pénzügyi intézménynek be kell fizetnie, amelynek a székhelye az adó által lefedett térségben (praktikusan a 11 országban) van, illetve ott bejegyzett jogi és természetes személy megbízásából bonyolít le ügyletet, függetlenül attól, hogy a világ mely részén zajlik le a művelet.

Az Európai Parlament ezt túl könnyen kijátszhatónak tartotta, ezért új javaslatában a Bizottság kiegészítette a kibocsátó helyének elvével, miszerint az adót akkor is meg fogják majd fizettetni az alanyokkal, ha ugyan a 11 tagú zónán kívül vannak bejegyezve, de a részt vevő országok egyikében kibocsátott pénzügyi eszközökkel kereskednek. Algirdas Semeta adóügyi biztos ettől azt reméli, hogy szinte teljesen bezárja majd a még meglévő kiskapukat.

Az adó hatályosságát kétségbe vonó intézményeknek az adó befizetése után maguknak kell bizonyítaniuk azt, hogy a törvényben előírt „gazdasági kapocs” nem állt fenn a tizenegy országgal.

Szakértők rámutatnak, hogy a pénzügyi szereplők csak akkor bújhatnak ki az FTT befizetése alól, ha készek a 11 országban valamennyi ügyfelüknek hátat fordítani és minden, a 11 ország pénzügyi intézményeivel való üzleti művelettől tartózkodni. Ennek azonban források szerint kicsiny a valószínűsége, főleg azért, mert a 11 résztvevő állam az uniós GDP kétharmadát adja.

A Bizottság eredeti becslése szerint 27 ország részvételével számolva éves szinten körülbelül 57 milliárd bevétel származhat a pénzügyi szektor megadóztatásából, amit az ágazat 18 milliárd euróra becsült aluladóztatásával (vagyis a méltányosabb teherviseléssel), a belső piac egységének megőrzésével és a nagy gyakoriságú és nagy hasznot hozó, spekulatív ügyletek visszaszorításának szándékával indokolnak.

Brüsszel most 11 országra adaptálta a számításait és arra a következtetésre jutott, hogy az adónak a 11 országban éves szinten 30-35 milliárd euró lehet a hozadéka. Ha ezt az összeget a tagállamok gazdaságuk súlya alapján osztanák el egymás között, a bevétel 30,57 százaléka Németországot, 21,66 százaléka Franciaországot, közel 19 százaléka Olaszországot, 14 százaléka pedig Spanyolországot illetné meg, a maradék a kisebb országok között kerülne kiosztásra. De ez csak egyike a lehetséges forgatókönyveknek, a tagállamok kezében van a döntés.

A Bizottság kitart amellett, hogy az FTT bevezetésének nem lesz hátrányos következménye sem a növekedésre, sem a munkahelyteremtésre. Bár hosszú távon az adó potenciálisan 0,28 százalékkal csökkentheti a GDP-t, Brüsszel szerint az adóbevételek gazdaságba történő körültekintő visszaforgatásával 0,2 százalékos növekedést is el lehet érni.

Az Európai Bizottságnál nonszensznek nevezték azokat az állításokat, hogy a pénzügyi tranzakciós adó sértené a területenkívüliség elvét és bármilyen módon is negatív hatása lenne a nem résztvevő országokra.

A Bizottság érvelése szerint az európai FTT teljesen összhangban áll a nemzetközi joggal és az uniós adózási elvekkel, jelesül azzal, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások adóztatásának régi hagyományai vannak külföldön és az EU-ban egyaránt. Az áfa-t hozzák fel példaként ennek működésére. Ha például egy belga állampolgár interneten szoftvert vásárol egy amerikai cégtől, a termék a belga adókulcs szerint adózik. Szakértők arra is rámutatnak, hogy számos tagállami, a pénzügyi szektort terhelő adó is a kibocsátás helyének elvén alapul, és ezért olyan tranzakciókat sújt, amelyek az ország határain kívül történnek. „Ameddig kimutatható kapcsolat van a tranzakció és a részt vevő ország területe között, addig legális az adó kivetése” – érvel a Bizottság.

Ami a kezdeményezésből kimaradó országokat érinti, továbbra is rájuk tartozik, hogy milyen adókat vetnek ki a pénzügyi szektorra. Valójában a tranzakciós adó valamilyen formáját már korábban bevezető ország közül több (például Nagy-Britannia vagy Románia) már évekkel ezelőtt bevezetett ilyen adót. Ezeknek a Bizottság azért nem örül, mert sokszor jelentősen eltérnek egymástól és ilyenformán gyengítik a belső piac koherenciáját. A 11 ország egységes rendszerben való elhelyezése ilyen értelemben már jelentősen javít a jelenlegi helyzeten.

Bizottsági források ugyanakkor elismerik, hogy a kettős adózás problémája csak a 11 ország alkotta FTT-övezetben szűnik majd meg, és egészen addig fennáll majd, amíg nem csatlakozik minden tagállam az adóhoz. „Ez, ha úgy tetszik a megerősített együttműködés hiányossága” – ismerte el egy illetékes.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
PÉNZÜGYI JOG
ADÓZÁS
EURÓPAI BIZOTTSÁG