A vasúti közlekedés területén Magyarország uniós jogot sértett - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2013.02.28. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Magyarország és Spanyolország nem teljesítették a vasúti közlekedés területén az uniós jogból eredő kötelezettségeiket. Az erre a területre vonatkozó osztrák és a német jogszabályok azonban megfelelnek az uniós jognak - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C 473/10., C 483/10., C-555/10. és C 556/10. sz. ügyekben hozott ítéletek - Bizottság kontra Magyarország, Spanyolország, Ausztria és Németország

A vasúti ágazat európai unióbeli liberalizációja miatt a tagállamok egyenlő feltételek alapján és megkülönböztetéstől mentes módon kötelesek biztosítani az ezen ágazatbeli vállalkozások számára a vasúthálózathoz való hozzáférést. Ezzel összefüggésben az alapvetőnek tekintett funkciók gyakorlását már nem végezhetik a tagállamok történeti vasúttársaságai, hanem azokkal független pályahálózat működtetőket kell megbízni. E funkciók – lényegében – a vasúttársaságok számára a vasúthálózathoz való hozzáférést biztosító engedélyek megadását, a vasúti menetvonalak kijelölését, valamint a közlekedési vállalkozások által a hálózat használatáért felszámítandó díjak meghatározását foglalják magukban.

Ezek az ügyek a vasúti ágazat működésére vonatkozó irányelvekből1 eredő kötelezettségek tiszteletben tartásának elmulasztása miatt a Bizottság által több tagállammal szemben benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek2 körébe tartoznak. A Bíróságnak most a Magyarországgal, Spanyolországgal, Ausztriával és Németországgal szemben benyújtott kereseteket kell vizsgálnia.

A C-473/10. sz., Bizottság kontra Magyarország ügy

A menetvonal kijelöléssel összefüggésben a Bizottság lényegében azt rója fel Magyarországnak, hogy a forgalomirányítást a két történeti vasúttársaságra – azaz a MÁV ra és a GySEV re –, és nem független szervezetre bízta.

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a menetvonal kijelölés alapvető funkciója lényegében a szolgálati menetrend megtervezésére, megállapítására, valamint az egyedi menetvonalak eseti elosztására irányuló igazgatási jellegű tevékenységeket foglal magában. A forgalomirányítás ezzel szemben az infrastruktúra működtetésbe tartozó tevékenységeket foglal magában, és nem a menetvonal kijelöléssel kapcsolatos döntések meghozatalából, hanem e döntések végrehajtásából vagy érvényesítéséből áll. Következésképpen a forgalomirányítás nem tekinthető alapvető funkciónak, ekként pedig azzal vasúttársaságokat is meg lehet bízni, ahogyan az Magyarországon történik. Ehhez hasonlóan – jóllehet a közlekedési vállalkozások által a hálózat használatáért felszámítandó díjak meghatározása alapvető funkciónak minősül – a díjak puszta beszedését és a számlák kiállítását a történeti gazdasági szereplőkre lehet bízni.

A Bíróság azonban megállapítja, hogy Magyarország nem teljesítette a 2001/14 irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel nem határozta meg a pályahálózat működtetők pénzügyi egyensúlyát biztosító feltételeket, továbbá mivel nem fogadta el az infrastruktúra üzemeltetésével és használatával kapcsolatos költségek és díjak csökkentésére irányuló ösztönző intézkedéseket. A Bíróság ugyanígy azt is megállapítja, hogy Magyarország megsértette az említett irányelvet, mivel nem biztosította, hogy a pályahálózat működtetők által beszedett díjak megegyezzenek a vasúti szolgáltatások üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó költségekkel.

A C-483/10. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy

Ezt a keresetet illetően a Bíróság mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy noha a tagállamok hatáskörébe tartozik a díjszabás jogszabályi kereteinek meghatározása, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a pályahálózat működtető üzemeltetési függetlenségét, a vasúthálózat használatáért fizetendő díj megállapításának feladatával pedig a pályahálózat működtetőt kell megbízniuk. E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy Spanyolország nem felelt meg a 2001/14 irányelvnek, mivel az államnak tartotta fenn e díj meghatározásának jogát.

A Bíróság továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a díjszabási rendszerbe a vasúti hálózat zavarainak minimalizálását és a vasúthálózat teljesítményének javítását lehetővé tevő teljesítményösztönző rendszert kell bevezetniük. Márpedig a spanyol jogszabály – jóllehet előírja a hálózati teljesítmény javításával és a hálózatfejlesztéssel kapcsolatos megfontolások figyelembevételének lehetőségét – nem elegendő a teljesítmény javítását szolgáló rendszer tényleges bevezetésére irányuló követelménynek való megfeleléshez.

A Bíróság azt is megállapítja, hogy ellentétes a 2001/14 irányelvvel az a spanyol jogszabály, amely – arra az esetre, ha egyszerre nyújtanak be igényt ugyanazon menetrendi menetvonalra, vagy ha a hálózat túlterhelt – a hatóságokra ruházza az egyes vonalakra vonatkozóan a különböző jellegű szolgáltatások tekintetében, különösen az árufuvarozásra figyelemmel, az elosztási prioritások megállapításának jogát.
A Bíróság végül megállapítja, hogy a spanyol jogszabály – mivel arra az esetre, ha egyszerre nyújtanak be igényt ugyanazon menetrendi menetvonalra, vagy ha a hálózat túlterhelt, az infrastruktúra kapacitás elosztására vonatkozó kritériumként megtartotta a tényleges hálózatkihasználtságra vonatkozó kritériumot – ellentétes a 2001/14 irányelvvel, mivel a hálózat tényleges kihasználtságának figyelembevételét nem tette függővé egy keretmegállapodás megkötésétől. A 2001/14 irányelv értelmében ugyanis a menetvonalak használati joga legfeljebb egy szolgálati menetrend érvényességi időszakának felel meg, kivéve ha a pályahálózat működtető és a vasúttársaság – az irányelvnek megfelelően – keretmegállapodást kötött. A Bíróság ezen túlmenően megállapítja, hogy az elosztásra vonatkozó ilyen kritérium hátrányosan megkülönböztető, mivel az a jelenlegi használók kedvezményeinek fenntartását, az új belépők esetében pedig a kedvezőbb menetvonalakhoz való hozzáférés megakadályozását eredményezi.

A C 555/10. sz., Bizottság kontra Ausztria ügy és a C 556/10. sz., Bizottság kontra Németország ügy

A Bíróság teljes egészében elutasítja a Bizottság által Ausztriával és Németországgal szemben benyújtott kereseteket.

A Bizottság azzal érvel, hogy az irányelvek csak abban az esetben teszik lehetővé a tagállamok számára, hogy a független pályahálózat működtetőt vasúttársaságokat is magában foglaló holdingtársaságba bevonják, ha az üzemeltetési függetlenség biztosítása érdekében kiegészítő intézkedéseket is előírnak. Márpedig a Bizottság szerint Ausztria és Németország nem fogadtak el ilyen intézkedéseket, pedig e két állam pályahálózat működtetőjét – az ÖBB Infrastrukturt, illetve a Deutsche Bahn Netz et – holdingtársaságba vonták be.

A Bíróság ezt a kifogást elutasítja. Emlékeztet rá, hogy az ÖBB Infrastrukturnak és a Deutsche Bahn Netz nek – ahhoz, hogy díjszabási és kapacitáselosztási funkciókat is ellássanak – formájukat, szervezetüket és döntéshozatali rendjüket tekintve függetleneknek kell lenniük holdingtársaságuktól. Bebizonyosodott, hogy e két társaság elkülönülő jogi személyiséggel, valamint a holdingtársaságétól eltérő saját szervekkel és forrásokkal rendelkezik. A Bíróság egyebekben megállapítja, hogy az említett irányelvek nem tartalmazzák a Bizottság által hivatkozott kiegészítő intézkedéseket, ily módon azok elfogadása nem követelhető meg a tagállamoktól.

A Bíróság a Bizottság azon érvelését is elutasítja, amely szerint Németország nem teljesítette a díjszabás, valamint az infrastruktúra szolgáltatással kapcsolatos költségek korlátozására és a pályahasználati díjak mértékének csökkentésére szolgáló mechanizmus bevezetése tárgyában fennálló kötelezettségeit.


1A 2001/12 irányelvvel módosított, a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló, 1991. július 29 i 91/440/EGK tanácsi irányelv (HL L 237., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 341. o.), valamint a 2004/49/EK és a 2007/58/EK irányelvekkel módosított, a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló, 2001. február 26 i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 404. o.).
2A C 473/10. sz., Bizottság kontra Magyarország; a C 483/10. sz., Bizottság kontra Spanyolország; a C 512/10. sz., Bizottság kontra Lengyelország; a C 528/10. sz., Bizottság kontra Görögország; a C 545/10. sz., Bizottság kontra Cseh Köztársaság; a C 555/10. sz., Bizottság kontra Ausztria; a C 556/10. sz., Bizottság kontra Németország; a C 557/10. sz., Bizottság kontra Portugália; a C 625/10. sz., Bizottság kontra Franciaország; a C 627/10. sz., Bizottság kontra Szlovénia; a C 369/11. sz., Bizottság kontra Olaszország, és a C 412/11. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyekről van szó

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
KÖZLEKEDÉS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA