Az amerikai McCarthy-korszak koncepciós pereinek legemlékezetesebbikéről, a Rosenberg-házaspár peréről kiderült, a vád koronatanúja hazudott. 1953-ban kémkedés miatt halálra ítélte a bíróság Julius és Ethel Rosenberget, mivel az esküdtszék bizonyítottnak találta, hogy házaspár a Szovjetuniónak kémkedett.
Julius és Ethel Rosenberget az Amerikai Egyesült Államok igazságszolgáltatása azzal vádolta, hogy atomtitkokat szolgáltattak ki a Szovjetuniónak. A házaspárt halálra ítélték, és 1953-ban az amerikai és külföldi tiltakozás ellenére kivégezték. A bizonyítékok szerény meggyőző erejéből következően az eleinte kevés határozottságot tanúsító esküdtszék jelentős mértékben David Greenglass terhelő vallomására alapozta az elmarasztaló ítéletet.
David Greenglass, Ethel Rosenberg jelenleg 79 esztendős fivére a CBS televíziós csatornán közvetített adásban szerdán elismerte, hogy vádalku keretében vállalta: terhelő vallomást tesz, hogy ő maga elkerülhesse a villamosszéket.
Greenglass a Manhattan-tervben – az Új-Mexikó állambeli Los Alamos kísérleti telepen folyó különlegesen titkos atomfegyverkezési programban – dolgozott. 1950-ben, letartóztatásukkor Julius Rosenberg az amerikai hadsereg hírközlő hadtestjének tisztje volt, felesége pedig két kisgyermekük nevelésével foglalkozott.
A vád szerint Ethel és Julius az orosz titkosszolgálatnak, a KGB-nek juttatott el az amerikai atombombára vonatkozó titkos adatokat. Greenglass a nyilvános tárgyaláson azt állította, hogy Ethel Rosenberg közreműködésével rejtjelezett és írt le az atombombára vonatkozó egyes adatokat 1945 szeptemberében a Rosenberg család New York-i otthonában. Ennek az állításának a hitelességét vonta vissza Greenglass a szerdai televíziós interjúban. 1951-ben Greenglass e vallomására támaszkodott elsősorban az a per, amely egyesek szemében a McCarthy-korszak koncepciós pereinek, mások szemében a nemzetközi kommunista összeesküvésnek az illusztrációja lett.
A boszorkányüldőzés
Ethel is, Julius is az amerikai kommunista párt tagja volt. A kémkedéssel vádolt házaspár a per során mindvégig ártatlanságát hangoztatta. Ebben az időszakban zajlott azonban az amerikai külügyminisztérium alkalmazottjának, az ugyancsak a kommunista tömb javára való kémkedéssel vádolt Alger Hissnek a pere. A két ügy politikai léptéket öltött; ezeket használta fel Joseph McCarthy republikánus párti szenátor arra, hogy a kommunista beszivárgás rémét felidézze, s ezt követően indult meg az “Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló” boszorkányüldözés.
Az alku
A hatóságok tiszteletben tartották a vádalku rájuk eső részét: Greenglasst nem végezték ki: kémkedésért tíz évi börtönbüntetést kapott, 1960-ban szabadult. “A feleségemet vagy a gyermekeimet nem áldoztam volna fel úgy, mint a nővéremet – mondta Greenglass – és ezt meg is mondtam az FBI embereinek.
Közöltem velük, hogy ha a feleségemet belekeverik, keresztet vethetnek a beismerő vallomásomra: nem mondok senkiről semmit” – mondta el Greenglass az adásban, ahogyan korábban megtette Sam Roberts írónak is, aki a történetből – ötven órányi interjúanyagot felhasználva – a Testvér címmel könyvet írt, amely ez év szeptemberében már az amerikai könyvesboltokban is volt.
Nyugodt az álma
“Arra a kérdésre, hogy a nővére ellen tett hamis tanúvallomása miatt most, ötven évvel később érez-e még lelkifurdalást, Greenglass így válaszolt: “Valahányszor kísért a múlt, a feleségem tartja bennem a lelket: nézz ránk, élünk.” Az CBS-nek adott nyilatkozatában azonban hozzátette, sejtelme sem volt arról, hogy testvére és annak férje ilyen súlyos ítéletet kap. Ennek ellenére “nyugodtan alszik”.
