Biztosítók és a műhelyek közötti megállapodásokról - Allianz kontra GVH - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2013.03.14. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A biztosító társaságok és a gépjárműjavító műhelyek közötti, a biztosított gépjárművek javítási díjaira vonatkozó megállapodások versenyellenes célúak és ezért tiltottak, amennyiben már jellegüknél fogva károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Káros jellegüket mindkét érintett piacot – vagyis a gépjármű-biztosítási piacot, valamint a gépjármű-javítási piacot – figyelembe véve kell értékelni - áll az európai unió Bíróságának ítéletében.

A C-32/11. sz. ügyben hozott ítélet - Allianz Hungária Biztosító Zrt. és társai kontra Gazdasági Versenyhivatal

A magyar biztosítók, így többek között az Allianz és a Generali évente egyszer megállapodnak a gépjárműjavító műhelyekkel, illetve azok országos szövetségével a biztosított gépjárműveket ért kár esetén a biztosító által megfizetendő javítási szolgáltatásokra alkalmazandó feltételekről és díjakról. E műhelyek a biztosító által jóváhagyott feltételek és díjak alapján a javításokat közvetlenül végezhetik el.

E tekintetben a gépjármű márkakereskedők két szempontból állnak kapcsolatban a biztosítókkal: egyrészt a biztosítók nevében kár esetén megjavítják a biztosított gépkocsikat, másrészt e biztosítók közvetítőiként járnak el oly módon, hogy a gépkocsieladás vagy javítás esetén gépjármű biztosításokat ajánlanak ügyfeleiknek. A biztosítók és a gépjármű márkakereskedők között létrejött megállapodások azt írják elő, hogy a balesetben károsodott gépjárművek javításáért fizetett óradíjak a márkakereskedő által a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függően emelkednek.

A magyar Gazdasági Versenyhivatal – miután megállapította, hogy a szóban forgó megállapodások versenykorlátozó célúak voltak a gépjármű biztosítások, illetve a gépjármű javítói szolgáltatások piacán – megtiltotta a versenyellenes magatartás folytatását és bírságokat szabott ki1 az érintett vállalkozásokkal szemben.

A felülvizsgálati eljárás keretében eljáró Legfelsőbb Bíróság arra vár választ a Bíróságtól, hogy a szóban forgó megállapodások a piaci versenyt kizáró, korlátozó vagy torzító célúnak minősülnek-e.

Ítéletében a Bíróság először is arra emlékeztet, hogy az ilyen célú megállapodások – vagyis azok, amelyek már jellegüknél fogva károsak a rendes verseny megfelelő működésére – tiltottak anélkül, hogy szükség lenne a versenyre gyakorolt hatásuk vizsgálatára.

Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy a vizsgált megállapodások összekapcsolnak két, főszabály szerint független tevékenységet, vagyis a károsult gépjárművek javításának szolgáltatásáért járó díjazást és a gépjármű biztosítási alkuszi tevékenységért járó díjazást. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy ugyan a két tevékenység közötti kapcsolat létrehozása nem jelenti automatikusan azt, hogy az érintett megállapodások versenykorlátozó célúak lennének, ám ez ettől még jelentős elemnek minősülhet annak értékelése szempontjából, hogy e megállapodások jellegüknél fogva károsak e a rendes verseny megfelelő működésére. Ezzel kapcsolatosan a Bíróság megjegyzi, hogy ugyan vertikális – vagyis egymással nem versenyző vállalkozások között létrejött – megállapodásokról van szó, ám ettől még azok célja lehet a verseny célzott korlátozása.

A Bíróság továbbá kijelenti, hogy a jelen ügyben a szóban forgó megállapodások célját mindkét érintett piacot figyelembe véve kell értékelni. Tehát a magyar bíróság feladata annak vizsgálata egyrészt, hogy – figyelembe véve azt a gazdasági és jogi környezetet, amelybe a vertikális megállapodások illeszkednek – e megállapodások a gépjármű biztosítási piacon fennálló verseny tekintetében elegendően károsak e ahhoz, hogy a verseny célzott korlátozásának minősüljenek. Ez a helyzet áll fenn különösen, amennyiben a magyar jog által a gépjárműbiztosítást kínáló közvetítőként, illetve biztosítási alkuszként eljáró gépjármű márkakereskedők tekintetében meghatározott szerep megköveteli az utóbbiak biztosítótársaságokkal szembeni függetlenségét. Ezenfelül e megállapodások versenyellenes célja akkor is bizonyított, ha valószínű, hogy a verseny a szóban forgó megállapodások megkötésének következtében megszűnik vagy jelentősen gyengül a gépjármű biztosítási piacon.

Másrészt, a magyar bíróságnak a szóban forgó megállapodások céljának a járműjavítási szolgáltatások piaccal összefüggésben történő értékelésekor majd figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy e megállapodásokat a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége „ajánlott árakat” rögzítő döntései alapján kötötték-e meg. Amennyiben e bíróság azt állapítja meg, hogy e döntések a gépjármű javítási óradíjak egységesítéséből eredően ténylegesen versenykorlátozó célúak voltak, és hogy a jogvita tárgyát képező megállapodásokkal a biztosítótársaságok saját akaratukból is megerősítették e döntéseket – ami feltételezhető abban az esetben, ha a biztosítótársaságok közvetlenül a GÉMOSZ szal kötöttek megállapodást –, a szóban forgó döntések jogellenes volta miatt a szóban forgó megállapodások is jogellenesek.


1A magyar Gazdasági Versenyhivatal az Allianz Hungáriával szemben 5 319 000 000 HUF (nagyjából 18 215 753 euró), a Generali-Providenciával szemben 1 046 000 000 HUF (nagyjából 3 582 191 euró), a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségével (GÉMOSZ) szemben 360 000 000 HUF (nagyjából 1 232 876 euró), a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft.-vel szemben 13 600 000 HUF (nagyjából 46 575 euró), a Paragon-Alkusz Zrt.-vel (a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. jogutódja) szemben 45 000 000 HUF (nagyjából 154 109 euró) összegű bírságot szabott ki.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
VERSENYJOG
BIZTOSÍTÁS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
GVH