A felszámoló általi értékesítésből szerzett vagyon forgalmi értéke - A Kúria elvi állásfoglalása

2013.03.14. Jogi Fórum / Kúria

A Kúria elvi jelentőségű döntése értelmében felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történt vagyonszerzés esetén is jogosult az állami adóhatóság az ingatlanvagyon forgalmi értékének (a vételártól eltérő) megállapítására.

A Pp. 3.§-ának /1/-/2/ bekezdései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával /az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./ 1.§ /1/ bekezdés, 3.§ /3/ bekezdés, 18.§ /1/ bekezdés, 91.§ /1/ bekezdés/.

Az illeték kiszabása során a hatóságnak meg kell határoznia az alkalmazandó illetékmértéket, és az illeték alapját. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének meghatározott százaléka /Itv. 19.§/, felperes az Itv. 23/A.§-a értelmében a megszerzett ingatlan a terhekkel nem csökkentett a forgalmi értékének 2%-a mértékű illetéket köteles fizetni. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető /Itv. 102.§ /1/ bekezdés e.) pont/. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát az illeték alapját.

A Itv-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetve az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja [92.§ (1) bekezdés] az állami adóhatóságnak, vagy a vagyonszerzésről az állami adóhatóság más módon tudomást szerez. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor /Itv. 68.§ /1/ bekezdés, 69.§/.

Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani /Itv. 70.§ /1/-/3/ bekezdés, 71.§ /1/ bekezdés/.

Az Itv. konkrétan meghatározza, mely esetekben állapítja meg a forgalmi értéket az állami adóhatóság („ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltérő), amely szabályozás alól vagyonszerzés, annak mikénti megszerzése alapján, nincsen kivéve.

Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési és az eljárási illeték nemet /1.§/, az Itv. alkalmazásában vagyon: az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog /Itv. 102.§ /1/ bekezdés a.) pont/, vagyonszerzés: az öröklés, az ajándékozás, továbbá ingatlannak, ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése. Az Itv. kivételes szabályozást nem tartalmaz arra az esetre, ha a vagyonszerzés a Csődtv. 49.§ /1/ bekezdésében szabályozottak szerint, felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történik, a Csődtv. e tárgyban (illeték) szabályozást nem tartalmaz, amelyből következően az állami adóhatóság az Itv. 70.§-a alapján e vagyonszerzés esetén is meghatározhatja a forgalmi értéket.

A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével illetékügye indult, amelynek során amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - a forgalmi értéket jogszerű eljárás lefolytatásával az állami adóhatóság határozta meg.

Az Itv. 23/C.§-a a felperesi ingatlanvásárlás időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12.§ szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. Az elsőfokú bíróság a tényállás adatai alapján azt is helytállóan állapította meg, hogy e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.

Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS
CÉGJOG
ILLETÉK
INGATLANJOG
KÚRIA
KÚRIA ELVI ÁLLÁSFOGLALÁS