Szokatlan tisztségvesztés - Ab-döntés 8:7 arányban

2013.03.21. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság 8:7 arányban adott zöld jelzést annak a rendelkezésnek, amely alapján Erményi Lajosnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnt.

Az Alkotmánybíróság (Ab) március 19-én hozott határozatával elutasította a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (továbbiakban Bszi.) 185. § (1) bekezdésének „és elnökhelyettesének” szövegrésze alaptörvény-ellenességét vitató indítványt. A határozathoz Holló András, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós és Stumpf István alkotmánybírák különvéleményt csatoltak.

Erményi Lajos, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának volt elnökhelyettese 2012. február 7-én alkotmányjogi panasszal fordult az Ab-hez. Az indítványozó a Bszi. 185. § (1) bekezdése azon részének visszamenőleges hatályú megsemmisítését indítványozta, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnik.

Az indítványozót a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölésére 2009. november 15-től hat évre – 2014. november 15-ig – nevezte ki a köztársasági elnök, tekintettel az akkor hatályos Alkotmány 48. § (1) bekezdésére, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 70. § (1) bekezdésére. Erményi Lajos saját ügyében eljárva kifejtette: a támadott rendelkezéssel az Országgyűlés a kinevezett elnökhelyettesi tisztség olyan megszűnési-megszüntetési módját választotta, amelyet sem a korábbi, sem az új bírósági szervezeti törvény nem ismer, illetve a jövőre nézve sem intézményesít. Álláspontja szerint a tisztséget betöltő elnökhelyettes ilyen módon való eltávolítása sérti a jogállamiság elvét, egyrészt ezáltal a jogalkotó egyedi esetet döntött el jogszabályi formában, másrészt a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába is ütközik. Az indítványozó úgy vélekedett, hogy a bírósági szervezet Alaptörvényben és sarkalatos törvényekben rögzített szervezeti, hatásköri változásai nem tették indokolttá és alkotmányossági szempontból elfogadhatóvá az indítványozó elnökhelyettesi tesztségének idő előtti lerövidítését. Szerinte a támadott jogszabályi rendelkezés azért is alaptörvény-ellenes, mert nem biztosít jogorvoslatot a törvényi formában megjelenő egyedi döntés ellen. Ezen túl a tisztségének a kinevezésben szereplő idő előtti megszüntetése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik, mert a száznál is több bírósági vezető közül csak az elnökhelyettes tisztségét szüntette meg, emellett önkényes is – állította –, mert szükségessége a bíróságok szervezeti-igazgatási átalakításával valós összefüggésben nem igazolható.

Az Ab nem osztotta az indítványozó álláspontját. A Szalay Péter előadó alkotmánybíró által jegyzett határozat indokolása emlékeztetett: az Ab korábban három – az indítványban is felhívott – határozatában vizsgálta a ciklusokon átívelő, határozott időtartamú vezetői megbízatások idő előtt, törvénnyel való megszüntetésének alkotmányosságát. Ennek kapcsán megállapította, hogy a korábban elbírált három ügy és jelen ügy között lényeges különbségek vannak. A korábbi döntések esetében kormány alá rendelt, illetőleg a kormánytól független államigazgatási szervek határozott időre kinevezett tisztségviselői vezetői megbízásának határozott időtartam lejárta előtti törvény általi megszűntetéséről volt szó, jelen esetben pedig az igazságszolgáltatás szervezeti rendszerébe tartozó szerv vezető tisztségviselője vezetői megbízásának a megszűntetéséről. Nem elhanyagolható különbség az a tény sem, hogy a korábban vizsgált ügyek közül két esetben a szabályozás következményeként az érintett vezetők közszolgálati jogviszonya – nem csak a vezetői megbízatása – szűnt meg, míg a most vizsgált esetben a panaszos bírói szolgálati jogviszonyát a támadott norma nem szűntette meg, csak vezetői beosztását.

Az Ab a jelen ügyben azt is vizsgálta, hogy az Alaptörvény hatálybalépésének következtében történt-e olyan, a legfőbb bírói fórumot érintő szervezeti, hatásköri változás, amely az elnökhelyettes megbízatásának határidő előtti megszüntetését indokolta. Az Ab egyenként számba vette az igazságszolgáltatás átalakításának egyes elemeit: „A Legfelsőbb Bíróság elnevezése Kúriára változott. Az Alaptörvény és a Bszi. gyökeresen átalakította a bírósági rendszer központi igazgatását. Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 11. cikke szervezetileg és személyileg elválasztotta egymástól az ítélkezési tevékenység szakmai és a bírósági szervezet szervi igazgatását. Kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és elnöke jogutódja az ítélkezési tevékenység tekintetében a Kúria, a bíróságok igazgatása tekintetében – sarkalatos törvényben meghatározott kivétellel – az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Az igazságszolgáltatási szervezet központi igazgatásának erre az átalakítására tekintettel mondja ki az Aár. 11. cikkének (2) bekezdése, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és tagjai megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnik. Az Aár.-nak ez a szabálya – annak ellenére, hogy az elnökhelyettes megbízatását az Alkotmány rendezte – nem tartalmaz rendelkezést az elnökhelyettes megbízatásának megszűnéséről.”

A fenti tényekből az Ab azt a következtetés vonta le, hogy a bírósági szervezetrendszer teljes körű átalakítása, a Kúria és elnökének feladat- és hatásköreit érintő jelentős változások az elnök jogi helyzetét nagymértékben módosították a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének kinevezése idején fennállott helyzethez képest. Mindezek együtt jártak az elnökhelyettesi funkciónak, valamint a feladat- és hatáskörének változásaival. Ezért fokozott jelentősége van annak a bizalmi viszonynak – mutatott rá a testület –, amelyet az elnökhelyettes kinevezésére vonatkozó korábbi alkotmányi és a jelenlegi törvényi szabályok kifejezésre juttatnak. Az Ab szerint ezek a változások kellő indokul szolgáltak a korábbi vezetői megbízatás határidő előtti törvényi megszűntetéséhez.

A különvéleményt író Holló András, akinek álláspontjához hat bírótársa is csatlakozott, úgy foglalt állást, hogy az indítvány alapján vizsgálni kellett volna, és meg kellett volna állapítani a vitatott szabály alaptörvény-ellenességét.
 

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG