Ingoványos transzferár gyakorlat - A bírósági esetek tapasztalataiból

2013.03.26. Jogi Fórum / Bartha Katalin

Közeledik a társasági adó bevallásának, egyidejűleg a 2012. évi kapcsolt ügyletekre vonatkozó transzferár nyilvántartások elkészítésének határideje – május 31. A transzferárakra irányuló adóhatósági ellenőrzések egyre lényegre törőbbek, alaposabbak, a kivetett bírságok az áfa-bírságok mellett az egyik legnagyobb bírságbevételt biztosítják az államnak. - A bírósági esetek tapasztalataiból szemezgetünk.

Bár immáron 8 éve deklaráltan része adórendszerünknek a transzferár és az ezzel kapcsolatos adókötelezettségek, még most is számos vállalkozásnál hiányzik, vagy elkészítették ugyan, de hibásak, hiányosak, s ezért jelentős adókockázatot rejtenek magukban a transzferár nyilvántartások. Az elmúlt években a multinacionális cégek kétharmadánál volt már transzferár-vizsgálat, s minden ötödik vizsgálat érdemi megállapítással és bírsággal zárult.

A transzferárakkal kapcsolatos adóellenőrzési megállapítások egyre több esetben vezetnek a bíróságra, vagyis az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatához. Egyes témákbeli megállapítások, mint például kölcsön kamattal vagy a nélkül, ingyenes termékátadások, szolgáltatásnyújtások megítélése a magyar gyakorlatban is hamar kikristályosodott, így megfontolandó, hogy ezek transzferár szempontú megítélése kérdésében érdemes-e bírósághoz fordulnia az adózónak. Az évek múlásával azonban egyre több olyan ügy kerül a bíróságok elé, amelyben a kialakuló vita az OECD Transzferár Irányelvekben foglaltak gyakorlati megítélését, az Irányelvek rendelkezéseinek konkrét ügyekben történő alkalmazásának, alkalmazhatóságának kérdéseit érinti. Sajnos e témában még gyerekcipőben járunk, így még alakulóban van az ezen transzferár kérdésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat itthon.

Ma már azonban van precedens olyan bírósági ítéletre is, ahol az összehasonlíthatónak tekintett ügylet megfelelősége került az adóvita középpontjába, ám olyan ügy is segíti a bíróságok és a szakemberek munkáját, amely azt támasztja alá, hogy egy veszteségesen működő vállalkozás jelentős veszteségének forrása nem kizárólag a kapcsolt ügyletekben alkalmazott árak független felek közötti alkalmazandó áraktól való eltérítésére vezethető vissza. Ez utóbbihoz kétségtelen, hogy a veszteséges vállalkozásoknak az áltagosnál nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a transzferár dokumentációjuk megalapozására.

Az előbbieknél sokkal nagyobb problémát jelent az összehasonlítható elemzés megfelelőségének megítélése, illetve a kapott eredmények, eredménytartomány helyénvalóságának megítélése, értelmezése. Ez nem csoda, hiszen az OECD Transzferár Irányelvek nem ad, nem adhat mindennemű vállalkozás mindenféle ügyletére azonos szempontok mentén érvényes iránymutatást, ezért különösen fontos, hogy mind az adózók, mind pedig az adóhatóság belátással és körültekintéssel járjanak el a transzferárak megfelelőségének vizsgálata során.

Csakhogy az érdekek ellentétesek, így vannak és lesznek is kérdéses területek. Ilyenek pl., hogy mikor és milyen szempontok, körülmények fennállása esetén fogadható el a kapott eredménytartomány, vagy, hogy milyen körülmények azok, amelyek fennállta esetén indokoltnak tartja az adóhatóság egynél több módszer vagy statisztikai eljárás alkalmazását? Vagy ha szokásos piaci ár- vagy eredménytartományon kívüli az adózó elszámolási ára, felára, stb., milyen szempontok szerint kell meghatároznia a szokásos piaci tartomány azon pontját, amelyhez a kiigazítást elvégzi? Az adóhatósági ellenőrzési tapasztalatok alapján azt gondolhatnánk, hogy a helyes válasz egyértelműnek tűnik, de mégsem az. Az eltérés jellegének függvényében az szokásos piaci ár/felár/eredmény-tartomány vagy az interkvartilis tartomány szélsőértékeihez történő kiigazítás ésszerűen adódik, ám számos adózónál mégsem ehhez, hanem a mediánhoz igazít ki az adóhatóság egy-egy ellenőrzés során. Ez az eltérő megítélés pedig gyakran számottevő összegű kiigazítást, és adóeltérést eredményez. Kétségtelen, hogy az adóhatóság tartományhoz nem tud egyértelműen meghatározni adóeltérést és bírságot, ez a körülmény azonban mégsem elégséges érv ahhoz, hogy önhatalmúlag meghatározzon a szokásos piaci eredménytartományon belül egyetlen értéket, s azt tekintse szokásos piaci értéknek, adóalap kiigazításhoz, bírságoláshoz alapul vett értéknek.

A transzferár ellenőrzések tartalmi mélységek felé történő haladását jól tükrözi, hogy mind több olyan eset fordul elő, ahol az adózó által alkalmazott összehasonlító elemzés összehasonlítható társaságok felkutatásának lépéseit kifogásolja az adóhatóság.

Az összehasonlíthatósági elemzés alapossága alapvetően meghatározza az adódó eredmény, eredménytartomány szokásos piaci árelvnek való megfelelését, illetve az adódó szokásos piaci eredménytartomány szélsőértékeinek alakulását, ezért nem mindegy, hogy mennyire körültekintően történik a keresési lépések kiválasztása, s azt követően a kapott mintában maradt cégek egyedi áttekintése, kézi szűrése.

Az elemzés nyomán adódó szokásos piaci eredménytartomány eltolódásával lehet pl. számolni akkor, ha pl. egy adóellenőrzés alkalmával az ellenőrzés az összehasonlítható társaságok felkutatásának lépéseivel nem ért egyet vagy a lépéseket elfogadja ugyan, de a mintában maradó társaságok egy részének mintában való szerepeltetését kifogásolta.

Sajátos és remélhetőleg egyedi esetet jelez az, amikor az adóhatóság által elvégzett, összehasonlítható társaságok keresésére irányuló keresési lépései meghatározásának többsége vitatható volt. Ebben az esetben, bár nem indokolta semmilyen körülmény, az ellenőrzés által helyesnek tartott lekeresés a veszteséges és a nem független vállalkozásokat egyaránt benne hagyta a mintában, az összehasonlíthatónak tekintett tevékenységek megválasztása vitatható volt, és az elemzéshez figyelembe vett összehasonlítható adatok vizsgált évtől eltérő időszakra vonatkoztak. Mégis az ily módon képzett tartomány alapján kerül meghatározásra a szokásos piacinak tekintett eredménytartomány, majd ennek mediánjához történt a kiigazítás és az adókövetkezmények meghatározása. A bíróság szerencsére „közbelépett”.

Minél inkább belemegyünk a transzferárazás rejtelmeibe, annál több olyan kérdés merül fel, amelyben a szakma és az adóhatóság között sincs egyetértés, konszenzus, s ez jelentős kockázatot hordoz magában. Azt ma még csak remélhetjük, hogy az egyre gyakrabban felmerülő bizonytalanságok tengerében a témában megjelenő kommunikáció, az adóellenőrzések konzekvenssé válása és a szabályozás időről-időre történő finomítása csökkenti a megjelenő kockázatokat. Következő cikkünkben az éppen most módosítás alatt lévő 22/2009. (X.16.) PM rendelet tervezett változásait tekintjük át azzal együtt, hogy mennyiben segítik a tapasztalható anomáliák megoldását.

A cikk 2. része: Küszöbön a transzferárazás változása? →

Bartha Katalin
transzferár szakértő
igazságügyi adószakértő

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS
NAV
TRANSZFERÁR