Jog a boldogsághoz

2013.03.29. Jogi Fórum / Sereg András

Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata említette először a boldogságra való törekvés jogát, ami azóta beépült az amerikai precedens jogba, a dél-koreai és a japán alkotmányba. Brazíliában évek óta vitáznak róla, nálunk viszont boldogulnak nélküle.

Hol a boldogság mostanában? – kérdezi a Téli világ című versében Petőfi Sándor, majd így folytatja: barátságos me¬leg szobában. A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a boldogság „a belső harmónia és a lelki béke elérése”. Richard Layard, aki a boldogságkutatás eredményeit a „Boldogság – Fejezetek egy új tudományból” című kötetében tette közzé, úgy látja, hogy „boldog az, aki jól érzi magát, és ezen állapotát a későbbiekben is szeretné fenntartani”.

A filozófia történetét is végigkíséri a boldogság fogalmának kutatása. Az ókori görög filozófus, Szókratész azt hirdette, hogy a boldogság az erényben van, és a boldogtalanság a gonoszban. Platón pedig úgy látta, hogy az erkölcsös élet célja a boldogság, azonban az erkölcsös élet és a boldogság együttesen csak a túlvilágon valósul meg. Szent Ágoston meggyőződése szerint a boldogság, amelyre természeténél fogva a lélek törekedik, nem az erény önmagában, nem is az érzéki élvezet, hanem a lélek egyesülése Istennel.

A jogtörténetben talán legmarkánsabban az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatában jelenik meg a boldogság, a boldogságra való törekvés fogalma. Thomas Jefferson, aki az Egyesült Államok első államtitkára (külügyminisztere), második alelnöke és harmadik elnöke volt, élete fő művének a Függetlenségi Nyilatkozatot tartotta. Erről tanúskodik az önmaga által készített sírfelirat is: „Itt temették el Thomas Jeffersont, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a virginiai vallásszabadság törvényének szerzőjét, a Virginiai Egyetem atyját.” Jeffersont 1776-ban a Kontinentális Kongresszus tagjaként választották be a Függetlenségi Nyilatkozatot megfogalmazó bizottságba, amely javarészben az ő munkájára támaszkodva készítette el a dokumentum szövegét. A három leghíresebb mondat így szól: „Amidőn az emberi események sodrában szükségessé válik egy nép számára, hogy feloldja azokat a kötelékeket, amelyek egy másik néphez fűzték, és elfoglalja a földkerekség Hatalmai között a Természet Törvényei és a Természet Istene által részére kijelölt különálló és egyenrangú helyet, akkor az emberiség ítélete iránt érzett illő tisztelet megkívánja, hogy kinyilatkoztassa azokat az okokat, amelyek a különválásra késztették. Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik.” A boldogságra való törekvés (pursuit of happiness) joga azóta beépült az amerikai precedens jogba: 1967-ben a Loving kontra Virginia ügyben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a házasság bőrszín alapján való korlátozását. Earl Warren elnök az ítélet indoklásában leszögezte: a házasság szabadsága elengedhetetlen biztosítéka a boldogságra való törekvés jogának.

A boldogságra való törekvés joga az irodalomban is felbukkan. Lev Tolsztoj árnyaltan bontja ki a lényegét: „A boldogság joga – mint mondják – az élethez való jog. De van-e jogom örülni az életnek? – kérdeztem, miközben az erdőn át lovagoltam. Így feleltem magamban: igen, minden embernek joga van az örömhöz, amikor ebbe a világba belép. De csak az örülhet, aki nem követ el bűnt, amellyel szenvedést okoz másoknak. Jónak kell lennem! – ebben rejlik mostani földi létem igazi boldogsága, ez a feladatom és ideérkezésem lényege.”

A Függetlenségi Nyilatkozatban szereplő boldogságra való törekvés joga része a dél-koreai és a japán alkotmánynak is. Az 1947-ben hatályba lépett japán alaptörvény, amelyet amerikai irányelvek felhasználásával szövegeztek meg, 13. cikkelye kimondja: „Minden embert önálló személyiségnek kell tekinteni. Joguk van az élethez, szabadsághoz és a boldogság eléréséhez, azzal a kikötéssel, hogy ez nem ütközik a közjó érdekével.”

Az utóbbi néhány esztendőben Brazíliában bontakozott ki érdekes vita. Könnyen meglehet ugyanis, hogy a boldogságra való törekvés joga a brazil alkotmány alapjogává válik. Az alkotmánymódosítás a szenátus és az alsóház jóváhagyása után léphet életbe. Cristovam Buarque szenátor, korábbi oktatási miniszter nézete szerint az új alapjog kimondása segíthet az egyszerű embereknek abban, hogy elszámoltathassák a kormányt, amelyet régóta azzal vádolnak, hogy alapvető szolgáltatásokat nem biztosít a szegényeknek. Nem osztja Buarque véleményét Cristiano Paixao alkotmányjogász, egyetemi professzor, aki úgy vélekedik, a rendelkezés beillesztése csak értelmetlen foltozgatás, amely egyszer „jogi folklórként” végzi majd. Szerinte az alkotmánymódosításnak akkor lenne értelme, ha az ország a demokrácia visszaállításának pillanatában, a közvetlen választások felé tartó úton volna.

A világ egyik legelzártabb országában, az India és Kína között fekvő Bhutánban már tovább jutottak a szövegezésnél. Ebben a fél magyarországnyi, hatalmas hegyek által ölelt államban, ahol az alkotmány szerint az ország hatvan százalékát erdőnek kell borítania, és tilos állatokra vadászni, már 1972-ben bevezették a bruttó nemzeti boldogság mutatót. Ez az index négy pilléren nyugszik: a fenntartható fejlődésen, a környezet védelmén, a kultúra megőrzésén és a felelős kormányzáson. Bhutánban a fejlesztési projekteket és a törvényeket a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. A vállalkozás sikerét jelzi, hogy Bhután javaslatára 2012 júniusában az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elfogadta, hogy az egyes országok fejlettségét mutató nemzetközi összevetésekben a GDP (Gross Domestic Product) mellett a GNH (Gross National Happiness), vagyis a bruttó nemzeti összboldogság is szerepeljen.

Ami a magyar alkotmányt illeti, az új Alaptörvény előkészítésekor, 2011 elején érintőlegesen szóba került a boldogsághoz való jog. Az egyik bulvárlap „Legyen kötelező a boldogság!” címmel számolt be az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottsághoz beérkezett „meghökkentő” és „különös” javaslatokról. A cikk ezek sorában számolt be arról, hogy „az egyik javaslat szerint a boldogsághoz való jog mint alapérték is jelenjék meg az alkotmányban”. Az írásból azonban az nem derült ki, hogy a lap honnan vette a blikkfangos címet. Az eseti bizottság felkérésére Hamza Gábor, az ELTE egyetemi tanára eljuttatta „Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányfejlődése és Európa” című tanulmányát, amelyben egyebek között a boldogságra való törekvés (pursuit of happiness) jogát is elemzi. Egyelőre ennyi.
 

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG