Küszöbön a transzferárazás változása?

2013.04. 3. Jogi Fórum / Bartha Katalin

Előző cikkünkben néhány transzferárazással kapcsolatos bírósági eset tapasztalataiból szemezgettünk. Jelen cikkünkben az éppen most módosítás alatt lévő 22/2009. (X.16.) PM rendelet tervezett változásait tekintjük át.

A 2013. március 5-én közzétett jogszabály-tervezet alapvetően jogalkalmazást segítő rendelkezéseket tartalmaz: pontosítja, könnyebbé teszi több ponton a transzferár dokumentációs kötelezettség teljesítését az adózók számára, ám sajnos ez nem áll fenn valamennyi tervezett módosításra.

A nyilvántartási kötelezettség alóli mentesülés tárgykörében lényeges könnyítést jelent az adózók számára, hogy a tervezet rögzíti, egy ügylet értékét éves viszonylatban, s nem pedig a szerződés megkötésétől kell vizsgálni. Ha az adott ügylet szokásos piaci értéke az adott üzleti évben nem éri el az 50 millió Ft-ot, akkor nem kell nyilvántartást készíteni.

Pontosítja a jogalkotó, hogy miként kell az ügyletértéket meghatározni, ha a szerződés szerinti ellenérték vagy szerzési érték nem forintban keletkezik. A tervezet szerint annak értékét a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a szerződés megkötésének napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítani.

Az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások esetében az elfogadott, és ezáltal alátámasztást nem igénylő felársávot 3-10 százalékra emelik a korábbi 3-7 százalékkal szemben, ami nagy könnyítést jelent. Ez esetben ugyanis egyszerűbb kialakítású, összehasonlító elemzés nélküli nyilvántartást készíthet az adózó, nincs szükség adatbázis használatra.

A felársáv bővítésével a magyar szabályozás összhangba kerül az EU Joint Transfer Pricing Forum nemzetközi ajánlásával.

A jogszabály-tervezet alapjaiban reformálja meg az összehasonlító elemzés követelményeit.

Amennyiben az összehasonlító elemzés során ügyletszintű adatok helyett cégszintű adatokat alkalmaz az adózó, a rendelet-tervezet melléklete szerinti keresési lépéseket kell követni. Az összehasonlító minta azonosításának két fő lépésből kell állnia: a kvantitatív szűrésből és a kvalitatív szűrésből. A kvantitatív szűrés kihagyhatatlan lépéseit a szabályozás kötelezővé tervezi tenni. A lépések gyakorlatilag az alkalmazott adatbázis kereső funkcióinak pontos beállítását jelenti. Az automatikus keresést követően szükséges egy másodlagos ellenőrzés, amikor egyenként kell áttekinteni a mintába került cégeket és ellenőrzi kell, hogy csak és kizárólag olyan társaságok maradjanak a mintában, amelyek tevékenysége összevethető a vizsgált, kapcsolt felek között megvalósuló ügylettel.

A szokásos piaci ártartomány megítélése tekintetében a tervezet az adóhatósági gyakorlatot emeli elvárássá, vagyis a mintát indokolt az interkvartilis tartományra értelmezni a teljes tartomány helyett. (Vagyis az összehasonlítható adatok középső 50%-a fogadható el.) A tervezet szövege értelmében, amennyiben az összehasonlító vállalkozások száma 25-nél több, akkor interkvartilis tartomány alkalmazásával kell további szűkítést végezni.

Bár a tervezet értelmében az új szűrési lépéseket majd csak a 2013. május 31. után készítendő nyilvántartásokra kell alkalmazni, valószínűsíthető, hogy a megfogalmazott kritériumok egyben az adóhatóság jelenleg is elvárt gyakorlatát tükrözik.

Felvetődik ugyanakkor a kérdés, hogy indokolt-e valamennyi transzferár dokumentációs kötelezettséggel érintett vállalkozás számára kötelező érvénnyel meghatározni a keresési lépéseket olyan alapossággal, ahogyan azt a rendelet előírni tervezi.

Kétségtelen, hogy a PM rendelet tervezete több lényeges ponton segíti a jogalkalmazást, enyhíti az adózók terheit, s remélhetőleg egységesíti az adóhatóság által transzferárak ellenőrzése során alkalmazott gyakorlatot is, csökkentve ezáltal az ez utóbbi révén megjelenő fokozott bizonytalanságot is.

Az adózóra nézve kedvező szabályváltozások közé tartozhatna az összehasonlító elemzés követelményeinek rendeleti szinten történő meghatározása is. A legtöbb adatbázis a rendelet-tervezetben rögzített keresésekre több-kevesebb megfeleléssel lehetőséget ad.

Azt azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a szabályozás-tervezet a jelenlegi részletezettségében egy bizonyos, Európában mindenképpen, de lehet, hogy világviszonylatban is egyedülálló, nem olcsó adatbázis egy konkrét megjelenési formájának megfelelőségét deklarálja. Ezen adatbázis alkalmazásának „erős javallott volta” miatt a szabályozás-tervezet jelenlegi formájában az adózók nagy többségére aránytalanul nagy terhet ró anélkül, hogy megteremtené annak a lehetőségét, hogy például – a hatóság szolgáltatási jellegét és kötelezettségét is erősítve - az adóhatóságtól is igényelhetők legyenek összehasonlítható adatok a tervezetben sugalmazott adatbázisból. Mindemellett felvetődik annak a kérdése is, hogy a rendelet-tervezet belül marad-e a szakmai szempontok szerint szabályozandó kérdéseken, vagy pedig azt túllépve alkalmas piaci viszonyok befolyásolására, a piaci verseny jogszabályok segítségével történő korlátozására?

Kedves ismerősöm szavai jutnak eszembe a tervezet ezen része kapcsán: AMI SZÉP AZ SZÉP. DE EZ NEM AZ.

A cikk 1. része: Ingoványos transzferár gyakorlat - A bírósági esetek tapasztalataiból →

Bartha Katalin
transzferár szakértő
igazságügyi adószakértő

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS