Van képed hozzá? - Átalakulóban a képmáshoz való jog

2013.05. 3. Jogi Fórum / Sereg András

A térfigyelő és rejtett kamerák világában egy másodperc alatt bárkiről fotó jelenhet meg a világhálón. Bár a bírói gyakorlat tágította a nyilvánosság fogalmát és a közszereplő „tűrési küszöbét”, intézkedő rendőrről ma sem közölhető felismerhető kép a hozzájárulása nélkül.

„Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak” – írta Ady Endre a „Szeretném, ha szeretnének” című versében. Kevésbé poétikusan szólva: a költő akaratelhatározásától függ önmaga megmutatása, az ő kizárólagos joga, hogy magát másoknak megmutassa.

Az ember külső megjelenése közvetetten kifejezi a személyiség belső sajátosságait is, az ember jellemét, értelmi és érzelmi világát, indulatait, a személy társadalmi szerepét, ezáltal az egyed megkülönböztetésének és azonosításának nélkülözhetetlen eszköze és feltétele, a személyiség megvalósítását és érvényesítését szolgálja. Ez a tény teszi lehetővé és szükségessé a jogi védelmet – abban a körben, amelyben a jogi eszközök alkalmazhatók – állítja Törő Károly a „Személyiségvédelem a polgári jogban” című monográfiájában.

A 2014. március 15-ig hatályos Polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. A nyilvános közszereplésen kívül nem kell engedélyt kérni a nyilvánosságra hozatalhoz akkor sem, ha az érintett eltűnt vagy súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személy. Ilyenkor a képmást nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

Közszereplésnek az a megnyilvánulás minősül, amely befolyásolja a társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását. A közszereplést a köz érdekében való megszólalás, szerepvállalás alapozza meg. Tipikusan ilyen a különböző kulturális, társadalmi, politikai rendezvényeken, gyűléseken történő felszólalás, nyilvános szerepvállalás. Közszereplő ez esetben bárki lehet, azaz a minősítés nem kötődik formális társadalmi vagy jogi státushoz (például országgyűlési vagy önkormányzati képviselői mandátumhoz, politikai tisztséghez, köztisztviselői szolgálati jogviszonyhoz). Az állampolgárok mindezzel együtt okkal-joggal igénylik, hogy a közéleti szereplők közéleti tevékenységét megismerjék.

A közszereplés elválaszthatatlan a nyilvánosságtól. A bírósági ítélkezési gyakorlat az elmúlt évtizedekben jelentősen tágította a nyilvánosság fogalmát és a közszereplő „tűrési küszöbét”. Egyfelől: a nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik. Ez – ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik – valóban nem tekinthető a „képmás közzétételének”. A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma ugyanis nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni. Ilyen eset az, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket (BH 1985. 17.). Másfelől: azt is kimondták, hogy a közszereplőről készült, karikatúrának minősülő fényképfelvétel nyilvánosságra hozatala sem sérti a képmáshoz való jogot, és az ezáltal kifejezett vélemény sem sért becsületet vagy emberi méltóságot, ha a véleménynyilvánítás nem indokolatlanul bántó, sértő vagy lealacsonyító (BH 293/2000.). Visszaélésnek minősül viszont az engedéllyel készült felvétel rendeltetésétől eltérő célú felhasználása (így amikor a híradó számára készült tudósítás képeit reklám céljára használják), vagy adott esetben a nyilvánosságra hozatal módja is, amennyiben például az ábrázolt személy azáltal nevetségessé válik (BH 1997. 578.).

A képmással való visszaélés nem csak engedély nélküli nyilvánosságra hozatallal valósulhat meg, hanem olyan felvétel készítésével is, amely az érintett személy engedélye nélkül hatol be a személyiség érdekkörébe (BH 1985. 57.), így például ha rejtett kamerával készül felvétel. A birtokháborító magatartásról készült videofelvétel bizonyítékként való felhasználása ellenben nem minősül visszaélésnek, és nem sérti a személyhez fűződő jogokat (BH 2000. 485.). Hasonló a jogi megítélés kamerás térfigyelés esetén is. Ilyenkor azonban azok a személyek, akiknek a képmását a kamera rögzítette, de nem indult ellenük semmiféle eljárás, a rögzítést végző szervtől kérhetik a felvétel megsemmisítését.

Az utóbbi időben a közösségi oldalakon megjelent fotók újraközlése okozott bonyodalmat. A Fővárosi Bíróság egy 2009-ben született ítéletében kimondta, hogy a közösségi oldalakon talált képeknek az érintett személy hozzájárulása nélküli felhasználása jogsértő, sérti a személyiségi jogokat, azok kizárólag az adott közösségi oldalon belül jeleníthetők meg. Mindebből az is következik, hogy nem minősül jogsértőnek az úgynevezett megosztás, vagyis a képmás közösségi oldalon belüli terjesztése.

A képmáshoz való jog kapcsán érdemes külön kitérni a bírósági tárgyalásokon érvényesülő normákra, valamint az intézkedő rendőrről készített felvételek felhasználási szabályaira.

A nyilvános tárgyalásokon a kép- és hangfelvétel készítését eltérően szabályozza a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.): a Pp. főszabálya szerint külön engedély nélkül készíthető felvétel [Pp. 134/A. § (1)], a büntetőeljárás során a tanács elnökének engedélye szükséges hozzá [Be. 74/B. § (1)]. A büntetőperben a tanács elnöke, illetve az egyesbíró engedélyezheti a felvétel készítését. Ebben az esetben a bíróság tagjairól, a jegyzőkönyvvezetőről, az ügyészről és a védőről készíthető felvétel. A tárgyaláson jelenlévő más személyekről csak akkor, ha ők maguk hozzájárultak ehhez. A Pp. szabályai szerint nyilvános tárgyaláson nemcsak a bíróság tagjairól, a jegyzőkönyvvezetőről és az ügyészről készíthető felvétel, hanem a közfeladatot ellátó személyről is, amennyiben e feladatkörében jár el [Pp. 134/A. § (3)]. A polgári per során a hallgatóságról is szabadon készíthető felvétel, míg a büntetőper tárgyalásán minden jelenlévő személytől engedélyt kell kérni, kivéve, ha az érintett nyilvános közszereplést végez.

A hazai bírósági gyakorlat szerint a feladatát ellátó rendőr nem minősül közszereplőnek, ezért a beleegyezése nélkül nem készíthető róla felismerhető felvétel. (Az Országos Rendőr-főkapitányság megkeresésére Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos még 2007-ben úgy foglalt állást, hogy mivel nem közszereplőről van szó, hozzájárulása nélkül jogellenes az intézkedő rendőr felismerhető arcképének nyilvánosságra hozatala.) Az állásfoglalás nyomán az elmúlt években perek sokaságát veszítette el a sajtó rendőrökkel szemben. Pórul járt az a férfi is, aki 2011 végén mozgássérült helyen parkoló rendőrautót fényképezett le Szombathely belvárosában. A Vas Népe Online beszámolója szerint a fotót megosztotta az egyik közösségi oldalon. Pár napra rá teljes körű (rendőri) ellenőrzést kapott, és addig vizsgálták a Trabantját, míg ki nem vonták a forgalomból… Szabályt erősítő kivételként a Pécsi Ítélőtábla egy 2011-es sporteseményen lefotózott rendőr perében úgy érvelt, hogy „a tömegrendezvényen való rendőri részvétel (...), a sport- vagy politikai rendezvényeken a szurkolótáborok egymás elleni fellépésének a megakadályozására kivezényelt rendőrök tevékenysége – különösen a 2006. őszi budapesti események fényében – nyilvános közszereplésnek minősül”. Az ítélőtábla megállapította: a közzétett képeken több személy is szerepel, ezért a fotók nem tekinthetők egyedi felvételnek, így a rendőr arcának kitakarására sincs szükség.

A 2014. március 15-én hatályba lépő új Ptk. szűkszavúan szabályozza (2:48. §) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jogot:

„(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.”

A szabályozást több szakember is élesen bírálja. Jóri András volt adatvédelmi biztos szerint a kódex épp csak említi az adatvédelmet (mint a személyhez fűződő jogok egyikét), ám elmulaszt reflektálni arra, hogy a képmás és a hangfelvétel is személyes adat; nem teremti meg az összeköttetést a Ptk. és az adatvédelmi jog rendszere között. Székely László, aki korábban a magánjogi kódex kodifikációjáért felelős miniszteri biztos tisztségét töltötte be, a tömegfelvétellel kapcsolatban megjegyezte: „Ha a felvétel valóban tömegfelvétel – a kialakult gyakorlat értelmében emberek csoportját mint sokaságot ábrázolja és átlagos érdeklődés mellett a nézők figyelmét nem az egyes egyének individuális sajátosságaira irányítja – akkor nézetünk szerint valójában nincsen képmás, hiszen nincs olyan konkrét személy, akinek a személyiségi jogai között a külső megjelenése védendő lenne, hiányzik a felvételből ugyanis az individualitás.”

  • kapcsolódó anyagok
ADATVÉDELEM
BÍRÓSÁG
POLGÁRI JOG
SAJTÓ