Elévülés nyugvása adóügyekben - A Kúria elvi állásfoglalásáról

2013.05.29. Jogi Fórum / Kúria

Az elévülés a nyugvás alatt is folyik, azonban annak megszűnését követően a törvény biztosít egy rövid határidőt a követelés érvényesítésére. A nyugvást előidéző körülmény elmúltával tehát nem az elévülési idő hosszabbodik meg, hanem azon kívül biztosított a jogosultnak még időtartam igényérvényesítésre - hangsúlyozza a Kúria elvi jelentőségű döntésében.

Az elévülés jogintézményét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ szabályozza, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ pedig az adójogviszonyokra specializálva alkalmazza.

Az igényérvényesítés során az időmúlás jogkövetkezménye lehet a jogvesztés vagy az elévülés. Főszabályként azok a határidők jogvesztők, amelyekhez jogszabály ilyen joghatást fűz. Az elévülés megszünteti a jogosultság bírósági úton történő érvényesíthetőségét /Ptk. 325.§ /1/ bekezdés/, az elévült követelés állami kényszer útján való kikényszerítésére a továbbiakban nincs lehetőség. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik /Ptk. 326.§ /1/ bekezdés/, de megszakadhat, és nyugodhat is. Például a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, vagy a követelés bírósági úton való érvényesítése megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik /Ptk. 327.§ /1/-/2/ bekezdés/.

Az elévülésnek a jogászi köznyelv szerinti úgynevezett „nyugvását” a Ptk. 326.§ /2/ bekezdése szabályozza, amelynek lényege, hogy ha a követelését a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnése után is - a törvényi szabályozás szerint - van még lehetősége igényérvényesítésre. Alapesetben /a jogi szakirodalom szerint „klasszikus esetben”/ nyugvás alatt az elévülés egyáltalán nem folyik, így az elévülés nyugvásának időtartama az elévülés idejébe nem számít bele.

A Ptk. 326.§ /2/ bekezdése szerint: ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. E törvényhely nem az alapesetet tartalmazza, e szabályozás szerint az elévülés a nyugvás alatt is folyik, azonban annak megszűnését követően a törvény biztosít egy rövid határidőt a követelés érvényesítésére. A nyugvást előidéző körülmény elmúltával tehát nem az elévülési idő hosszabbodik meg, hanem azon kívül biztosított a jogosultnak még időtartam igényérvényesítésre.

A peres felek között nem volt vitatott, hogy az Art.-nek az elévülésről rendelkező 164.§-át kell alkalmazni, amelynek /1/ bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az /5/ bekezdés értelmében ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.

A peres felek egyezően adták elő, hogy a 2005. évre vonatkozó adó tekintetében az elévülés 5 éves időtartama 2005. december 31-én kezdődött, és 2010. december 31-én fejeződött be. Az alapeljárásban meghozott 2898954993 iktatószámú másodfokú határozat 2008. december 9-én vált jogerőssé, amely időponttól számítottan e határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási perben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 441 nap múlva, 2010. február 23-án döntött jogerős ítéletében, amelyet követően az alperes másodfokú határozatát a megismételt eljárásban 2011. június 6-án hozta meg.

A perbeli jogkérdésre hatályos Art. 164.§-a a bírósági felülvizsgálat idejére az elévülésnek a Ptk. 326.§ /2/ bekezdésében szabályozott esetű nyugvását nem tartalmazza, így a Ptk. 326.§ /2/ bekezdése szerinti szabályozás hiányában az Art. 164.§ /5/ bekezdésében a bírósági felülvizsgálat idejére foglalt szabályozás az elévülés nyugvásának alapesete, amely értelmében e nyugvás alatt az elévülés nem folyt. Az elévülés nyugvásának időtartama: a bírósági felülvizsgálat tehát az elévülés idejébe nem számított bele, így a nyugvás elmúltától: a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől az elévülésből a nyugvás kezdetétől az elévülés végéig számított /441 nap + 311 nap/ időtartam volt hátra, amely alatt az alperes /a megismételt eljárásban/ meghozta a másodfokú határozatát. A felperes ellentétes álláspontja téves.

Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

Kfv.V.35.036/2012/7. sz.c

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
ADÓZÁS
KÚRIA
KÚRIA ELVI ÁLLÁSFOGLALÁS