Alkotmánybírósági mustra – Büntethető a totalitárius rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

2013.06.24. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Nem alaptörvény-ellenes a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó büntetőjogi tényállás, továbbá az sem, hogy a cukorbetegek meghatározott kezelésének támogatását az állam feltételhez köti.

 Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései

AB határozat a Btk. 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról (III/81/2012.)
Az Alkotmánybíróság június 17-én meghozott határozatában megállapította, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó büntetőtörvényi tényállás nem alaptörvény-ellenes. A Budai Központi Kerületi Bíróság bírája 2011. március 2-án, az előtte folyamatban lévő büntetőügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában kifejtette, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a jogbiztonságot. A büntetőeljárás terheltjével, Biszku Bélával szemben a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség a nemzeti szocialista és kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűntettének elkövetése miatt emelt vádat. Az Alkotmánybíróság határozatában úgy ítélte meg, hogy a támadott tényállás a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos korlátozása. Egyrészt ugyanis a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek tagadása sérti mind az áldozatok, mind pedig a velük közösséget vállaló, a demokratikus értékek mellett elkötelezett állampolgárok méltóságát. Másrészt a jogállamiság legfontosabb értékei melletti társadalmi elkötelezettség megóvása mint alkotmányos cél is indokolja a demokratikus eszme megkérdőjelezésére alkalmas megnyilvánulások elleni fellépést. Harmadrészt a rendelkezés a köznyugalmat is védi, mivel a szóban forgó bűnök nyilvános tagadása arra is alkalmas lehet, hogy közfelháborodást keltve, másokat megbotránkoztatva olyan indulatot gerjesszen, amely a köznyugalom megzavarásához vezethet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mindezeknek az alkotmányos értékeknek és céloknak az összessége jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadságának még a büntetőjogi korlátozását is szükségessé és arányos mértékűvé teszi. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság sérelmét kifogásoló indítványrészt sem ítélte megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a vizsgált bűncselekmény tárgyát nem csupán azok a tettek képezik, amelyek a nemzetközi jog, illetőleg a belső nemzeti jog szerint a népirtás, illetve az emberiség elleni cselekmények törvényi tényállását kimerítik, hanem minden, a népirtáshoz és az emberiség elleni cselekményhez fogható súlyú, általános történelmi evidenciaként elfogadott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák alatt véghezvitt rémtett is. Ezek meghatározása a konkrét büntetőügyben eljáró bíró feladata. A határozathoz Balogh Elemér, Salamon László, Szalay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/3214/2012.)
Az Alkotmánybíróság június 17-én meghozott határozatában megvizsgálta a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. Az ügyben az alapvető jogok biztosa a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, míg huszonkét magánszemély alkotmányjogi panaszában a rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az alapvető jogok biztosa szerint az érintett rendelkezések önkényesen zárnak ki cukorbetegeket a kezelés meghatározott formájából, ezzel sértik az egészséghez való jogot, és mivel lényegesen nagyobb arányban érintik hátrányosan azokat, akik szűkös anyagi körülményeik miatt nem tudják betartani a megfelelő étrendet, szociális helyzeten alapuló diszkriminációt valósítanak meg. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványok előterjesztését követően a rendelet kifogásolt szabályait átfogóan módosították, így a szabályozás nem tartotta fenn a felnőtt betegek és a 18 év alatti betegek közötti különbségtételt, az indítvány elbírálásakor már nem voltak hatályban a 18 év alatti betegekre vonatkozó rendelkezések. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az indítványokat. A határozat indokolása szerint a kifogásolt rendelkezések azzal, hogy a kezelési cél elérése esetén magasabb támogatást rendelnek az adott gyógyszer mellé, senkit nem zárnak ki eleve az egységes ellátórendszerből. Nem sérül az egészséghez való jog, mert a szabályozás gondoskodik azokról a betegekről is, akik a kezelési célt nem érték el: egyrészt azon cukorbetegek, akiknél a beállított terápia ellenére az analóg inzulin kezelés folytatása támogatásának feltételei nem teljesíthetők, 50%-os támogatással továbbra is igénybe vehetik a gyógyszert; másrészt a humán inzulin készítmények továbbra is 100%-os támogatással rendelhetők. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a cukorbetegek és az egyéb betegségben szenvedők a betegség kezelési lehetőségei, ezen belül a gyógyszeres kezelés tekintetében nem alkotnak homogén csoportot, ezért az általános egyenlőségi szabály nem sérül amiatt, hogy a rendelet a betegek köréből kiemelte a cukorbetegek körét, és meghatározott gyógyszerrel történő kezelésük folytatásának támogatását feltételhez kötötte. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/3311/2012.)
Az Alkotmánybíróság június 17-én visszautasította a Kúria Pfv. IV.20.068/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány alkotmányjogi panaszában azért kérte az ítélet megsemmisítését, mert a Kúria, bár megállapította, hogy a győri Kossuth Lajos általános iskolában megvalósult a jogellenes elkülönítés, a kereseti kérelem ellenére nem rendelkezett annak megszüntetéséről. Az ügy háttere: az indítványozó alapítvány közérdekű igényérvényesítés keretében személyiségi jogi pert indított Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatával szemben, mert az az önkormányzat fenntartásában működő egyik általános iskolában a cigány és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket a többi általános iskola tanulóitól jogellenesen elkülönítette. Az elsőfokú bíróság megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, továbbá kötelezte az önkormányzatot a jogsértés abbahagyására és a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértés megszüntetésének módját azonban nem határozta meg. A másodfokú bíróság ítéletében a jogsértés abbahagyására szorítkozott. A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek a jogsértés megszüntetésére vonatkozó részét elutasította, hivatkozva a szülők szabad iskolaválasztáshoz való jogára, és arra, hogy személyiség jogi per keretein belül az iskola megszűnését eredményező döntés nem hozható. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a tanulók emberi méltósághoz való jogát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a gyermekek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez való jogát. Az Alkotmánybíróság a végzés indokolásában megállapította, hogy az indítványozó érintettsége hiányzik, mert a sérelmezett bírói határozat nem az indítványozó szervezet, hanem más természetes személyek Alaptörvényben biztosított jogait érinti. A végzéshez Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

● AB határozat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvények alkotmányossági vizsgálatáról (II/3484/2012.)
Az Alkotmánybíróság a június 11-én meghozott határozatában elbírálta a Kormánynak azt az indítványát, amelyben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.), illetve a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az indítványt a Velencei Bizottság vizsgálata, illetve véleménye alapján nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság a Bszi. és a Bjt. szabályait vizsgálva megsemmisítette azokat a rendelkezéseket, amelyek az Alaptörvény felhatalmazásán túlterjeszkedve sarkalatossá minősítettek átmeneti, egyszeri teljesítéssel hatályosuló, jogutódlási kérdéseket rendező, illetve az uniós jognak való megfelelést bemutató szabályokat is. A megsemmisítés következtében az érintett szabályok tartalmilag a törvények részei maradnak, mindössze sarkalatos jellegük szűnik meg. Az Alkotmánybíróság a bírói álláshelyekre kiírt pályázatok eredménytelenné nyilvánításával összefüggésben mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapított meg, az Országos Bírósági Hivatal elnökének indokolási kötelezettségére pedig alkotmányos követelményt írt elő. Az ügy kapcsán az Alkotmánybíróság vizsgálta az Alaptörvény negyedik módosítása (2013. március 25.) után a korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltak felhasználhatóságának kérdését. Az alaptörvény-módosítás ugyanis 2013. április 1-jei hatállyal az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontjába iktatta, hogy: „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.” A határozat megállapította: az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett alkotmánybírósági határozat forrásként való megjelölésével hivatkozhatja vagy idézheti a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket. A határozathoz Pokol Béla, Stumpf István és Lévay Miklós alkotmánybírák párhuzamos indokolást, Szívós Mária, Salamon László, Balsai István, Paczolay Péter, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)

● AB határozat a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdésére vonatkozó alkotmányos követelmény megállapításáról (II/3736/2012.)
Az Alkotmánybíróság június 11-én meghozott határozatában elbírálta az alapvető jogok biztosának indítványát, amelyben a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének utólagos normakontrollját, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kezdeményezte. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa szerint a támadott rendelkezés kizárja a választottbírósági út igénybe vételét olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálya alá tartozó nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá a szabályozás Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződésekbe ütközik. Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos követelmény a 17. § (3) bekezdése utolsó mondatának („A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki.”) a 17. § (1) bekezdésével („E törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszeműen szerzett jogokat és kötelezettségeket e törvény rendelkezései nem érintik.”) történő együttes értelmezése és alkalmazása. A határozat szerint ugyancsak alkotmányos követelmény a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-a „valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrészének, valamint az 55. § (1) bekezdés b) pontjának és a (2) bekezdés a) pontjának a 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (1) bekezdésével („E törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszeműen szerzett jogokat és kötelezettségeket e törvény rendelkezései nem érintik.”) történő együttes értelmezése és alkalmazása. Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként fogalmazta meg azt is, hogy a kétoldalú beruházásvédelmi szerződésekben foglalt, a szuverén államok közötti jogviták rendezésére szolgáló, választottbíróság létrehozásáról rendelkező cikkekre a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése nem vonatkoztatható, azokat semmiben sem érinti. A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter)

● AB határozat az Országos Választási Bizottság 53/2012. (IV. 5.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálatáról (VI/2855/2012.)
Az Alkotmánybíróság június 11-én helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 53/2012. (IV. 5.) OVB határozatát. Az indítványozó kifogással élt az Országos Választási Bizottság (OVB) 53/2012. (IV. 5.) határozata ellen, amelyben az OVB megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését az alábbi kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő személy számára 2011. január 1-jén jogszerűen folyósított nyugdíj összege csak a 2011. január 1-jén hatályos jogszabályok szerinti okból csökkenjen?” Az ügy előzménye: az Országos Választási Bizottság 82/2011. (VI. 24.) OVB határozatával megtagadta a hitelesítést, mert alkotmánymódosításra irányuló kérdésben nincs helye népszavazásnak. Kifogás alapján az Alkotmánybíróság 127/2011. (XII. 2.) számú határozatában megállapította: a kérdés eredményes népszavazáson történő támogatása esetén nem lenne szükség alkotmánymódosításra, ezért az OVB határozatát megsemmisítette, és a bizottságot új eljárásra utasította, amely a 6/2012. (I. 16.) OVB határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Újabb kifogás alapján az Alkotmánybíróság 17/2012. (III. 30.) számú határozatával megsemmisítette a 6/2012. (I. 16.) OVB határozatát, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

Az Alkotmánybíróság június 24-i teljes ülésének napirendje

● Az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdésének értelmezése iránt benyújtott indítvány vizsgálata (X/704/2013.)
A kormány 2011. évi CLI. törvény.38. § (1) bekezdése alapján az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdésének értelmezését indítványozta. Abból a szempontból kérte az indítványozó az Alaptörvény értelmezését, hogy sarkalatos törvény meghatározhatja-e az önálló szabályozó szerv vezetőjévé válás feltételeit, és ha igen, levezethetők-e az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdéséből a vezetői megbízatás szakmai kritériumaira vonatkozó alkotmányos követelmények, különös tekintettel a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökére.

● A Foktő Község Önkormányzata Képviselő-testületének alaptörvény-ellenes működése miatti feloszlatásával összefüggő elvi vélemény nyilvánítására irányuló indítvány vizsgálata (VII/375/2013.)
A kormány az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 34. §-a alapján indítványt terjesztett elő, amelyben az Alkotmánybíróság elvi véleményét kérte Foktő Község Képviselő-testületének alaptörvény-ellenes működésével kapcsolatban. Az indítványozó álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény 32. cikkében foglaltakkal, hogy a képviselő-testület 2012. január 25. óta a gyakorlatban nem működik, az önkormányzat törvényes működéséhez szükségese rendeleteket, határozatokat nem alkotja meg, és az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat nem tudja gyakorolni.

● A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdés felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3457/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – a 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdése utolsó mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a megsemmisített jogszabályi rendelkezésre vonatkozó általános és az egyedi ügyben történő alkalmazási tilalom kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezés kimondja: ha a helyi önkormányzat ellen folyó adósságrendezési eljárásban kötött egyezség megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek, akkor a bíróság az adósságrendezési eljárást végzéssel befejezi, további jogorvoslatnak pedig nincs helye. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés aránytalanul korlátozza az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők jogorvoslathoz való jogát.

● A korhatár előtti nyugdíjak megszűnéséről, a korhatár előtti öregségi ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (2) és (4) bekezdése, valamint más rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok vizsgálata (IV/2350/2012.)
Az indítványozók a 2011. évi CLXVII. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja „a (2) bekezdés szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze, a 4. § (2)-(4) bekezdései, valamint a 18. § (1) bekezdése „a 4. § (2) bekezdés szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérték. Szerintük a támadott rendelkezések sértik az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz való jogot, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütköznek.

● A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2777/2012.)
Az indítványozók Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 11. cikk (3) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 62.,63. és 64. §-ai, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint az Országos Bírósági Hivatal Elnökének bíróság kijelöléséről szóló 22/2012. (II. 16.) OBHE számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezések az OBH elnökének állapítanak meg hatáskört az eljáró bíróság kijelölésére meghatározott esetekben. Április 23-án az ügyben a teljes ülés meghallgatta Handó Tündét, az OBH elnökét.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG