Az igazság nevében - Konferencia a Kúria korábbi elnökeinek munkásságáról

2013.06.28. Jogi Fórum / MTI

Darák Péter, a Kúria elnöke és Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója nyitotta meg csütörtökön Budapesten azt a konferenciát, amely az 1868-tól 1949-ig fennálló, 2012-tól újra létrejött Kúria korábbi elnökeinek munkásságával foglalkozott.

Darák Péter kiemelte: az egy éve megkötött együttműködési megállapodás alapján a két nagy múltú intézmény közösen dolgozik azon, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogutódjaként 2012-ben újra létrejött Kúria történetét feltárják, rendszerezzék, ami eligazodási pontokat nyújthat a jövőre nézve is. Ilyen, nem tanulságok nélküli feladat az egykori kúriai elnökök élettörténetének és korának feldolgozása, annak a történelmi időszaknak az alapos megismerése, amelyben ezek a főbírák alkottak.

Mikó Zsuzsanna bevezetőjében elmondta, hogy 1945-ben és főként 1956-ban nagy veszteségek érték a magyar igazságszolgáltatás országos levéltárban őrzött iratanyagát. Mintegy 600 folyóméternyi bírósági dokumentum semmisült meg, ebből mintegy 450 folyóméter a Kúria 1882 és 1945 közötti büntető és polgári ügyirataiból, ezért is különösen nagy kihívás ennek az időszaknak a rekonstruálása.

Bódiné Beliznay Kinga jogtörténész a Kúria első elnökéről, Székhelyi ifj. Majláth Györgyről szóló előadásában elmondta: 1818-ban született Pozsonyban, jogot végzett és a reformkorban fiatalon országgyűlési követ, főispán lett. A konzervatív alapokon álló nemes 1848 tavaszán visszavonult a közélettől, ám később a kiegyezés egyik előkészítője lett. Azt vallotta, hogy Magyarországnak nincs helye a Monarchián kívül, a törvények azonban a korona és az országgyűlés közös alkotásai.

Majláth több magas közjogi méltóság betöltése után lett a Kúria első elnöke 1882-83-ban. Kiállt a bírói függetlenség mellett és új igazságügyi palotát szorgalmazott, amely végül halála után, 1896-ban épült fel a mai Kossuth téren, a Parlamenttel szemben. A Kúria első elnöke rablótámadás áldozata lett Dísz téri otthonában, 1883-ban.

Zinner Tibor jogtörténész a Kúria utolsó elnökéről, Kerekess Istvánról - aki 1945 és 1949 között állt a legfelsőbb bírói fórum élén - elmondta: 1878-ban született Nyíregyházán, 1929-ben lett a Kúria polgári ügyszakos bírája, 1941-ben tanácselnöke és 1945-ben az elnöke.

Kerekess az akkori lehetőségekhez képest megpróbált kiállni a bírói függetlenség mellett, ám elnökségének három éve alatt a 68 tagú legfelsőbb bírói testület mintegy ötven bíráját távolították el különböző okokra hivatkozva. 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel időszakában Kerekess is erre a sorsra jutott. Néhány hónap elteltével nyugdíjától is megfosztották, majd eljárás indult ellene összeesküvés ürügyén, miután eltávolított bíró kollégáival és ferences papokkal tartott fenn baráti kapcsolatokat. A volt kúriai elnök vizsgálati fogságba került, végül 1956-ban kegyelemből három év próbaidőt kapott, 1958-ban hunyt el. A Kúria utolsó másodelnöke, Somogyi Ödön a feleségével együtt az öngyilkosságba menekült - mondta el a jogtörténész. Szent Ágostonra hivatkozva úgy fogalmazott: ha az igazság megszűnik, az állam nem más, mint egy rablóbanda.

A konferencia jogtörténeti előadásain számos más érdekesség mellett elhangzott az is, hogy már 1694-ben esküt kellett tenniük a királyi ügyvédeknek arra, igaztalan ügyet nem vállalnak, ellenféllel nem játszanak össze, pert nem húznak el, a titkot megtartják, és az ország szokásainak, törvényeinek megfelelően járnak el. A konferenciához kiállítás kapcsolódik, az érdeklődők megtekinthették az októberi diplomának, Ferenc József 1860-ban kiadott császári királyi rendeletének eredeti példányát is. A kiállítás a tervek szerint a megyei törvényszékeken is látható lesz majd.
 

  • kapcsolódó anyagok
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
JOGTÖRTÉNET
KÚRIA
DARÁK PÉTER