Elítélt, fizess! - A büntetés-végrehajtási törvénytervezetről

2013.10. 1. Jogi Fórum / Sereg András

A büntetés-végrehajtási törvénytervezet egy újonnan létesülő intézetre bízná az elítéltek kockázatelemzést is magába foglaló vizsgálatát. Az első alkalommal, legfeljebb öt évi börtönre ítéltet a szabadulása előtt hat hónappal reintegrációs őrizetbe lehetne helyezni.

Magyarországon huszonnyolc önálló jogállású büntetés-végrehajtási intézet működik mintegy nyolcezer bv-dolgozóval. Az utóbbi két évben kétezerrel nőtt a fogvatartottak száma, jelenleg 18 300-an vannak, 5600-zal többen, mint ahány férőhely van.

A fogvatartottak önellátása és teljes foglalkoztatása kormányzati cél – jelentette ki még ez év elején Pintér Sándor belügyminiszter, amikor átadta az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben a félmilliárd forintból megépített vágóhidat, amely nyolcvan elítéltnek ad munkát. Az új vágóhíd látja el az országban lévő összes börtönt mélyhűtött csirkehússal. A büntetés-végrehajtási intézetekben tizenkét gazdasági társaság működik, amelyek közül nyolc ipari, négy mezőgazdasági kft. A börtöncégek gyártanak többek között cipőt, konfekció- és munkaruhát, fűrészárut, egészségügyi papírt, fémszerkezetet, iroda- és konyhabútort. Rabok varrják a rendőrök egyenruháit, de ők készítik a zárkaajtókat is. Kalocsán a nők hímeznek, Baracskán külföldi játszóterekhez készítenek elő rönkfákat, pékárut szállítanak négy csillagos hotelnek is. A börtöncégekben 3500-an dolgoznak.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 38. §-a alapján a szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásainak megfelelő önálló életre. Ennek érdekében fel kell használni a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrásokat, biztosítani kell a rendszeres munkavégzés feltételeit, az elítéltet betanított munkás vagy szakmunkás képzésben kell részesíteni, lehetővé kell tenni a középfokú és felsőfokú tanulmányok végzését, a szabad idő hasznos felhasználása érdekében lehetőségeket kell biztosítani a művelődésre és sportolásra (Bv. tvr. 39-40. §). A fogvatartottakat a hatályos jogszabály is arra kötelezi, hogy dolgozzanak, ha pedig dolgoznak, munkadíjat kapnak, amiből levonnak napi 300 forintot rabtartás címén. Egy fogvatartott napi ellátása nettó 2300 forintjába kerül az államnak.

A 34 éve tető alá hozott törvényerejű rendelet felett elszállt az idő, megalkotása óta már több mint negyvenszer módosították. Az 1415/2012. (VII. 5.) kormányhatározat alapján a nyáron a közigazgatási és igazságügy-miniszter, valamint a belügyminiszter előkészítette az új büntetés-végrehajtási törvény (bv. törvény) tervezetét, amelynek szükségességét a július 1-jén hatályba lépett a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény mellett a végbement társadalmi változások, a bűnözés új tendenciái, továbbá a büntetés-végrehajtás tapasztalatai is indokolták.

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvénytervezet az elítéltek besorolása körében egyéniesítést lehetővé tevő rezsim-rendszert vezetne be. Ez azt jelentené, hogy a befogadáskor személyes interjúk, kérdőívek és szelektív tesztek elvégzésével felmérik az elítélt személyi, társadalmi hátterét, egészségi, pszichés állapotát, intelligenciáját, és biztonsági kockázati szintjét, majd a személyiség változásának figyelemmel kísérésével és a korábbi döntések rendszeres felülvizsgálatával elősegítik a reintegráció megvalósulását és a visszaesések csökkenését. Ezt a feladatot egy új, speciális intézet, a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) látná el.

A tervezet szerint a tizennyolc hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélt személyt a KKMI-ben kellene elhelyezni, ha várható szabadulásáig több mint egy év van hátra. Az intézetben az elítélt harminc napig tartózkodna, amit a főigazgató további harminc nappal meghosszabbíthatna. Itt végeznék az elítéltek kockázatelemzést is magába foglaló, büntetés-végrehajtási szakmai szempontok alapján meghatározott kivizsgálását. Ez az időszak egy összefoglaló jelentéssel zárulna, amely tartalmazná az elítélt befogadásakor mért általános – visszaesési és fogvatartási – kockázatát, meghatározná a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat.

A kodifikátorok nagy hangsúlyt helyeznének a reintegrációra, ezért részletesen szabályoznák a szabadulásra felkészítést és visszailleszkedést elősegítő programokat (kábítószer-prevenciós program, szenvedélybetegségeket kezelő programok, életvezetési képzés, szakképzés stb.). Új elem lenne a reintegrációs őrizet. Ennek lényege: az első alkalommal, öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltet a szabadulás előtt legfeljebb hat hónappal reintegrációs őrizetbe lehetne helyezni. Az ilyen őrizetes a büntetés-végrehajtási bíró engedélye alapján az általa kijelölt lakásba távozhatna, amelyet csak meghatározott esetekben és célból hagyhatna el. Tevékenységét elektronikus távfelügyeleti eszközökkel folyamatosan nyomon követnék, és szabályszegés esetén a büntetés-végrehajtási bíró visszavonhatná a reintegrációs őrizetet.

Újraszabályoznák a fogvatartás során felmerült költségek megtérítésének kötelezettségét, így például felszámítanák a szándékos egészségsértés, vagy fegyelmi ügyekben okozott sérülések miatti költségeket, de az iratok nyomtatásával, másolásával vagy továbbításával felmerülő kiadásokat is. Megszüntetnék a fogvatartottak ingyenes kondicionálóterem-használatát, és kötelezővé tennék bizonyos többletszolgáltatások (merülő forraló, hűtőszekrény, televízió, stb.) ellenértékének a megtérítését is. A törvény rögzítené azt a célt, hogy a fogvatartottak által végzett termelő munka szervezése során törekedni kell a börtönök önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére.

A törvénytervezethez idén augusztusban készített hatásvizsgálat 2016-ig mintegy 23 milliárd forint többletkiadást prognosztizál. Azt, hogy ez az összeg milyen tételekből tevődik össze, a vizsgálat készítői nem részletezik. A tetemes kiadási többlet nyilván összefüggésben áll azzal, hogy az elemzők 1242 új foglalkoztatottal számolnak, akiknek a jelentős része valószínűleg a tervezett Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet dolgozói lesznek. A hatásvizsgálók egyszersmind igen optimista jövőképet festenek fel: „a fogvatartottak társadalomba történő beilleszkedését, visszailleszkedését segítő új fogvatartási és kapcsolódó kibővített rendszer hatására csökken a visszaesési arány, javul a fogvatartottak társadalmi- és munkakultúrája, hosszú távon csökken a fogvatartottak száma. A fogvatartottak nyugdíjbiztosítási ellátásának megteremtése elősegíti, hogy a populáció időskori ellátatlansága csökken.”

A törvénytervezet mellé készített elemzés összesen 18 ezer fogvatartott személlyel és évi nyolcezer szabadulás előtt álló elítélttel számol. „Az előterjesztés a Pártfogó Felügyelői Szolgálat részéről új közfeladatok ellátását is igénylik, melyre vonatkozóan az igazságügyi szolgálatok költségvetése egyáltalán nem nyújt fedezetet. A végrehajtást nehezíti, hogy az igazságügyi szolgálatoknál dolgozó pártfogó felügyelők jelenleg is rendkívüli mértékben leterheltek, ezért a megvalósításához elengedhetetlen a pártfogó felügyelői feladatokat ellátó kormánytisztviselők létszámának a bővítése.” A hatásvizsgálat szerint ehhez elegendő lenne 158 új kormánytisztviselő, akiknek a bérezése a következő négy évben 2,3 milliárd forintba kerülne. A befektetés azonban busásan megtérülne, hiszen „a pártfogó felügyelők által az elítéltek számára nyújtott segítség, szabadulásra való felkészítés, illetőleg az utógondozás jelentősen növelik a társadalomba történő sikeres reintegráció esélyét, illetőleg csökkentik a bűnismétlés kockázatát is”.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS