Meddő vita - Az önrendelkezési jog védelmében

2013.10.28. Jogi Fórum / Sereg András

Az új Polgári törvénykönyv hatálybalépése kapcsán várhatóan módosul az egészségügyi törvénynek az a rendelkezése, amely a művi meddővé tétel feltételeit szabályozza. A javaslat szerint műtétet csak az kérhet a jövőben, aki vállalja a beavatkozás költségeit, elmúlt negyven éves, vagy három gyermeke van.

A kormány beterjesztette a parlamentnek a 2014. március 15-étől hatályos új Polgári törvénykönyv (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő törvénymódosításokat. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter október 22-én benyújtott előterjesztése mintegy száznyolcvan törvény módosítására tesz javaslatot. Így többek között az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény azon rendelkezésire is, amelyek szerint megváltoztatnák a családtervezési célú – kérelemre történő – művi meddővé tétel feltételeit. Ennek értelmében – mint az a törvényjavaslat indoklásában olvasható – a negyven évnél idősebb vagy a három, vér szerinti gyermekkel rendelkező cselekvőképes vagy korlátozottan cselekvőképes felnőttek kérhetnék családtervezési célból a nemző-, illve fogamzásképességet megakadályozó művi meddővé tételt. Az előterjesztő az új feltételek bevezetésének tervét a meddőség visszafordíthatatlanságával, valamint népesedéspolitikai okokkal magyarázta.

A törvénymódosítást különösen a kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szorgalmazta. Rétvári Bence, a párt alelnöke, az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára szerint az új szabályozással minden fiatal számára megőrizhetővé válik majd a gyermekvállalás lehetősége. A KDNP korábban már jelezte, hogy támogatja a Családháló közösség és több civil szervezet – így a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Képmás, a Tudomány a Családért Egyesület, a Magyar Szalézi Munkatársak Egyesülete – felvetését, miszerint ideje átgondolni a sterilizációs műtétek hazai szabályozását.

A döntés hátterében egy nyolc évvel ezelőtti alkotmánybírósági határozat áll. 2005. november 12-én ugyanis az alkotmánybírák alkotmányellenesnek nyilvánították az egészségügyről szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely alapján a művi meddővé tétel családtervezési célból a 35. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el. A határozat indokolása rámutatott: az emberi méltósághoz való jog széles körű védelemben részesíti a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogát. Márpedig az önrendelkezéshez való jog alapján az emberek szabadon dönthetnek a családi élet, a házasság, a gyermekvállalás kérdéseiben. A testület álláspontja szerint sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy a törvény a vér szerinti gyermekek számától teszi függővé az önrendelkezési jog gyakorlását. Az Alkotmánybíróság az érintett rendelkezés jövőbeli, 2006. május 31-ével történő megsemmisítésről döntött, időt hagyva ezzel a jogalkotónak a megfelelő új szabályozás kidolgozására.

A határozathoz három alkotmánybíró különvéleményt fűzött. Kovács Péter kiemelte, hogy a meddővé tétel gyakorlatilag végleges, hiszen a termékenységet nagyon ritkán lehet visszaállítani. Mivel a meddőségkezelési eljárások térítéskötelesek, az elhamarkodott vagy más élethelyzetben hozott döntés visszafordítására csak az anyagilag tehetős családok számára nyílik lehetőség. Tersztyászkyné Vasadi Éva különvéleménye szerint „az egyén felfogása – különösen fiatal korában – időben változhat, és e változás lehetőségét, megfelelő garanciákkal, az államnak is védelmeznie kell. Így előfordulhat, hogy valaki nagykorúsága elérése után egy adott élethelyzetben (valamilyen sokkoló élmény hatására, bizonytalan élettársi kapcsolatban, prostituáltként stb.) meddővé tétetné magát, azonban néhány évvel később, helyzete és felfogása változásával már akarna gyermeket.” Harmathy Attila pedig úgy vélekedett, hogy „a meddővé tétel olyan beavatkozást jelent, amelyről való döntési szabadsággal szemben áll az egészségvédelem kötelezettsége. Az önrendelkezési jogra alapítottan ugyanúgy nem lehet alapjognak tekinteni a meddővé tételre vonatkozó döntést, mint a dajkaterhességet vagy a mesterséges megtermékenyítéssel történő gyermekszülést.”

A döntés közvetlenül a meghozatala után még nem váltott ki jelentősebb visszhangot. Az éles vitákra egészen a következő év májusáig várni kellett, amikor is néhány héttel a megszabott határidő előtt kiderült, hogy a kormány nem készít törvénymódosítást, s így a művi meddővé tétel minden nagykorú állampolgár számára elérhetővé válik.

A KDNP két képviselője, Soltész Miklós és Lazendorfer Erzsébet 2006. május 20-án kelt közleményükben aláhúzták: „a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar társadalom, a jövendő magyar családok elleni támadásnak tartja, hogy a jogalkotás hiányosságai lehetővé tehetik a 18 éven felüli nők saját kérésükre való meddővé tételét, visszafordíthatatlanul elvéve ezzel maguktól a gyermekvállalás, az anyaság méltóságának lehetőségét”.

Nyilatkozatot adott ki a művi meddővé tételről a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is. Ebben hangsúlyozták: „A családtervezési célú művi meddővé tétel már önmagában is súlyos erkölcsi aggályokat vet fel. A keresztény meggyőződés szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akinek méltósága megköveteli az élet, az egészség védelmét és tiszteletét. Az embernek ugyanis éppen méltóságánál fogva nincs hatalma arra, hogy tetszése szerint művi meddővé tételt hajtson végre, mivel az emberi test tagjaival másként, mint azok természetes rendeltetésének megfelelő, nem rendelkezhet: azokat puszta szabadságára hivatkozva el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni, vagy ha valaki önkéntes segítséget nem nyújt mások életének, egészségének megmentésére. Ezért szögezi le a Katolikus Egyház Katekizmusa: »a szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció (…) ellenkezik az erkölcsi törvénnyel« (KEK 2297).”

Az ügyben több orvos és egészségügyi politikus is megszólalt. Mogyorósi Dóra orvos-jogász „megvédte” az Alkotmánybíróságot, mondván, a testület nem az egész kérdéskört vizsgálta, tehát nem azt nézte, hogy az egészségügyi törvényben helyesen van-e, vagy sem a művi meddővé tétel szabályrendszere, csak azt nézte, hogy a beadványban kérdésessé tett jogi szakasz az alkotmányos-e, vagy nem. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara akkori főtitkára viszont vitatta, hogy az Alkotmánybíróság jogi szempontból megkérdőjelezhet egy orvos-szakmai szempontú korhatárt – Úgy gondolom, hogy jogi kérdésekben nem kívánnék okosabb lenni egyetlen egy alkotmánybírónál sem, de az alkotmánybíró se akarjon egyetlen egy orvosnál sem sokkal okosabb lenni – állította Gyenes Géza. Dósa Ágnes orvos-jogász pedig úgy vélekedett, hogy az életkorhoz kötött korlát megfelelő lenne az Alkotmánybíróság döntésének. "Ha külföldi példákat nézzük, a 25 éves korhatár megállapítása reális lehet" – állította. Szerinte ilyen jelentőségű kérdésekben „illik” társadalmi vitát lefolytatni.

Az Alkotmánybíróság általában nem szokta kommentálni a határozatait, most azonban a félreértések és félremagyarázások miatt kivételt kell tenni – nyilatkozta 2006 májusában az MTI-nek Bihari Mihály, a testület akkori elnöke. – A művi meddővé tétellel kapcsolatos határozatunkat még tavaly novemberben hoztuk, több mint héthónapos határidőt adva a jogalkotónak, hogy orvosolja a szabályozás fogyatékosságait. Hosszú hónapokig nem történt semmi, és csak néhány hete jöttek rá az illetékesek, hogy valamit mégiscsak tenniük kellene. A határozat indokolását idézve rámutatott, elsősorban a törvényalkotónak kell mérlegelnie, hogy a művi meddővé tétel feltételeinek meghatározásakor indokolt-e eltérni a cselekvőképesség általános életkori határától, és ha igen, akkor milyen mértékben.” Miután a betöltött 18. életév a cselekvőképesség általános életkori határa, a törvényalkotónak igen széles a mérlegelési tartománya. A határozat külföldi példákra is hivatkozott, megjegyezve azt, hogy a sterilizációról való döntésképesség korhatára államonként eltérő, és nem feltétlenül egyezik meg az általános döntésképesség korhatárával. Például ez Ausztriában és Dániában 25 év, az Egyesült Államokban 21 év, Japánban 20 év, míg Spanyolországban 18 év. Nemzetközi összehasonlításban kivételesnek mondható a miénkéhez hasonló olyan szabályozás, amely a családtervezési célú meddővé tételt – a döntésképességi korhatáron túl – objektív feltételektől teszi függővé – mondta Bihari Mihály.

Kolláth György alkotmányjogász szerint pikáns eleme az alkotmánybírósági határozatnak a kifogásolt rendelkezés népesedéspolitikai indokainak szembesítése az alkotmányosság követelményeivel. „A népesedéspolitika szakpolitika, s mint ilyen az Ab szerint is: »a hátrányos folyamatok megállítása legitim jogalkotói cél« lehet, ám az sem írhatja felül az alkotmányos alapjogi védelem rendszerét. Ez igaz. Ízlésem szerint a testület ennél kicsit tovább ment, kijelentve: »A fogamzás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhesség-megszakítások száma növekszik«. Talán így van, talán nincs így (valószínűleg: is-is)."

Nyolc év után folytatódhat a (meddő) vita a művi meddővé tételről.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
EGÉSZSÉGÜGY
EMBERI JOGOK