Alkotmánybírósági mustra – Kijelölési jog, közjegyzői korhatár

2013.11.18. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság napirendjére tűzi az Országos Bírósági Hivatal elnökének bíróság-kijelölési jogkörét vitató indítványokat, valamint azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek a közjegyzői szolgálat bizonyos életkorhoz kötött megszűnését támadják.

 Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2294/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 4-én hozott határozatában elutasította a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3), (3a), (3b), 3c) bekezdései és 46/G. §-a, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat. Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett, amelyek szerint a támadott rendelkezések a reklámcélú berendezések elhelyezéseit érintő, azokat jelentősen korlátozó szabályokat tartalmaznak. Álláspontjuk szerint a korlátozások nem szükségesek, nem arányosak, továbbá homogén csoporton belül – a reklámtáblák elhelyezésével összefüggésben – megkülönböztetést valósítanak meg, a kormányrendelet 3. § (2) bekezdése pedig alaptörvény-ellenesen – visszaható hatállyal, rendeleti szinten – állapít meg jogellenességet, miközben jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat von el. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma nem értelmezhető akként, hogy a fennálló tartós, határozatlan időtartamú jogviszonyok a jövőre nézve nem alakíthatók át, nem változtathatók meg. Amennyiben a jogalkotó mérlegelésének eredményeképpen a szabályozás módosul, e változás – megfelelő felkészülési idő biztosítása mellett – a már kihelyezett reklámokra is vonatkozhat, s e tény nem minősül visszaható hatályú jogalkotásnak. Az Alkotmánybíróság a kereskedelmi szólás szabadsága és a véleménynyilvánítási szabadság összefüggései tekintetében fenntartotta azt a korábbi megállapítását, amely szerint „a kereskedelmi közlések gyengébb alkotmányos védelme azon alapul, hogy a gazdasági hirdetők és más kereskedelmi jogalanyok számára nem az egyéni önkifejezést és önmegvalósítást vagy a demokratikus párbeszédben való részvételt valósítják meg a közlések, hanem gazdasági érdekeket szolgálnak.” [23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 122.] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a közlekedés biztonságának növelése (az élet- és vagyonbiztonság védelmére tekintettel) elegendő indok a kereskedelmi szólás szabadságának a korlátozására. A korlátozás továbbá aránytalannak sem tekinthető, mivel a jogalkotó törekedett arra, hogy csak a járművezetők figyelmének elterelésére – méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva – leginkább alkalmas reklámtáblákat tiltsa meg. A határozathoz Juhász Imre és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, valamint Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós és Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1021/2013.)
Az Alkotmánybíróság november 4-én elutasította az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 50. § (1) bekezdése, valamint az 52. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. Novák Előd országgyűlési képviselő alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről. A határozat indokolása szerint a képviselő által az Országgyűlés ülésén történő fizikai erőszak alkalmazása, illetve a közvetlen fizikai erőszakkal fenyegetés vagy arra való felhívás nem tartozik az Alaptörvény szerinti véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körébe. Az alaptörvényi védelem eleve nem terjed ki azokra az esetekre, amikor valaki a véleménynyilvánítás szabadságát úgy gyakorolja, hogy az mások emberi méltóságának, továbbá a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére irányul. Azt Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlésnek jogában áll olyan (ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálhatják a testület méltóságát és zavartalan működését. Mivel az Országgyűlés fegyelmi döntései – amelynek alkotmányos alapját az Alaptörvény 5. cikk (7) bekezdése teremti meg – nem minősülnek sem bírósági, sem hatósági, sem közigazgatási döntésnek, az ilyen döntésekkel szembeni jogorvoslat hiánya önmagában nem eredményez alaptörvény-ellenes helyzetet. A határozathoz Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolását, valamint Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1022/2013.)
Az Alkotmánybíróság november 4-én elutasította az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 48. § (3)–(4) és (7) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Novák Előd országgyűlési képviselő alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről. A határozat indokolása szerint a képviselő a parlamenti felszólalásai során nem „magánszemélyként”, hanem az Országgyűlés tagjaként fejti ki véleményét. Erre a képviselői minőségére tekintettel a véleménynyilvánítás keretei más magánszemélyekhez képest bizonyos tekintetben – az őket megillető mentelmi jog alapján – tágabb, ugyanakkor más vonatkozásban – a parlamenti fegyelmi jogra tekintettel – szűkebb körben érvényesülnek. Az Országgyűlés működésének a hatékonysága, zavartalan működésének biztosítása, valamint az Országgyűlés tekintélyének, méltóságának megőrzése tehát alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselői felszólalási jog korlátja. Mivel az Országgyűlés fegyelmi döntései – amelynek alkotmányos alapját az Alaptörvény 5. cikk (7) bekezdése teremti meg – nem minősülnek sem bírósági, sem hatósági, sem közigazgatási döntésnek, az ilyen döntésekkel szembeni jogorvoslat hiánya önmagában nem eredményez alaptörvény-ellenes helyzetet. A határozathoz Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolását, valamint Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozata
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panaszok elutasításáról (IV/3246/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 5-én elutasította a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 129. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Egy, a cégnevében „állami” jelzőt viselő gazdasági társaság jogi képviselője útján kérte a támadott rendelkezés vizsgálatát és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény nem tartalmaz kifejezetten a gazdasági társaságok létrehozására, megszűnésére, megszüntetésére vonatkozó speciális szabályokat. Ennek következtében – az Alaptörvény keretei között – a törvényhozó nagy szabadságot élvez a gazdasági társaságokkal kapcsolatos szabályok kialakításában, vagy éppen a cégnévhasználattal kapcsolatos jogi szabályozásában. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem tette jogellenessé az indítványozó korábbi névhasználatát, és kötelezettséget számára – felkészülési idő biztosítása mellett – csak a jövőre nézve állapított meg. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)

Az Alkotmánybíróság november 18-i teljes ülésének napirendje

● Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/757/2013.)
Az önkormányzati rendelet támadott rendelkezései kötelezővé teszik a hulladékszállítási közszolgáltatásnál a jogszabály mellékletében meghatározott választható gyűjtőedények közül a legalább 120 literes és legfeljebb 1100 literes hulladékgyűjtő edények használatát. Az indítványozó szerint nem a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség után kell megfizetni a közszolgáltatási díjat, ami ellentétes a Ptk. szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó 201. §-ával. A szabályozás sérti az egészséges környezethez való jogot, hiszen arra ösztönzi a lakosokat, hogy több szemetet termeljenek, mert úgyis az után kell fizetniük a díjat.

● A terrorizmust elhárító szerv titkos információgyűjtésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3085/2012.)
Az indítványozók a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénynek a – 2011. évi CCVII. törvény 8. §-ával megállapított – 7/E. § (3) bekezdése alábbi szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták: „a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 53-60. §-ának megfelelő alkalmazásával”, valamint „amelynek ellátása során az Nbtv. 38-52. §-a szerint jogosult adatok igénylésére és kezelésére. Az Nbtv. 56. § a)-e) pontjában meghatározott titkos információgyűjtést az igazságügyért felelős miniszter engedélyezi.” Az indítványozók szerint az, hogy a terrorizmust elhárító szerv bírói kontroll nélkül, pusztán miniszteri engedély alapján jogosult titokban megfigyelést végezni, az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magán- és családi élet, az otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való joguk sérelmét okozza.

● A Győri Ítélőtábla Bf.86/2011/86. számú ítélete, illetve a Pest Megyei Bíróság 7.B.81/2006/2005. számú ítélete alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3376/2012.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint az ítélőtáblai ítélet sérti a pártatlan bírósághoz való jogát, mert meghozatalában olyan bírók vettek részt, akik korábban nyomozási bírói feladatokat láttak el.

● A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 6. § c)-d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 339. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1179/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését. Álláspontja szerint a jogszabály nem szabályozza, hogy a törvényes vád hiánya miatti eljárás megszüntetését követően a vád kijavítható-e a bírósági határozatok alapján úgy, hogy az törvényesként megismételhető legyen. A támadott rendelkezések alapján az újabb vádemelések megszakítják az elévülést, így az ügyészi vádemelési lehetőség szinte korlátlan. A törvényes vád hiánya miatti megszüntetés esetén, az elévülési időn belül számtalan alkalommal nyílik lehetőség az ismételt vádemelésre ugyanazon tényállás alapján.

● A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdés felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3457/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – a 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdése utolsó mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a megsemmisített jogszabályi rendelkezésre vonatkozó általános és az egyedi ügyben történő alkalmazási tilalom kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezés kimondja: ha a helyi önkormányzat ellen folyó adósságrendezési eljárásban kötött egyezség megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek, akkor a bíróság az adósságrendezési eljárást végzéssel befejezi, további jogorvoslatnak pedig nincs helye. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés aránytalanul korlátozza az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők jogorvoslathoz való jogát.

● A szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás,” szövegrésze felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3262/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő peres eljárás felfüggesztésével – a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés nem tér ki arra az esetre, amikor egy hitelezői egyezségkötés esetén a felszámolás alatt álló szövetkezet „eredeti” állapotában működhet tovább, vagyis a szövetkezet tulajdonának kisajátítást ilyen esetben is elrendeli. Szerinte mindez sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, mert semmilyen garanciális feltételt nem tartalmaz a feltétlen, azonnali és teljes kártalanításra vonatkozóan. A támadott rendelkezés ezen túl sérti a vállalkozás szabadságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2777/2012.)
Az indítványozók Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 11. cikk (3) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62.,63. és 64. §-ai, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint az Országos Bírósági Hivatal Elnökének bíróság kijelöléséről szóló 22/2012. (II. 16.) OBHE számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezések az OBH elnökének állapítanak meg hatáskört az eljáró bíróság kijelölésére meghatározott esetekben. Április 23-án az ügyben a teljes ülés meghallgatta Handó Tündét, az OBH elnökét.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1198/2013.)
Az indítványozó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény azon rendelkezéseinek megsemmisítését kérte, amelyek a közjegyzői szolgálat bizonyos életkorhoz kötött megszűnését állapítják meg. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1343/2013.)
Az indítványozó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény azon rendelkezéseinek megsemmisítését kérte, amelyek a közjegyzői szolgálat bizonyos életkorhoz kötött megszűnését állapítják meg. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1412/2013.)
Az indítványozó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény azon rendelkezéseinek megsemmisítését kérte, amelyek a közjegyzői szolgálat bizonyos életkorhoz kötött megszűnését állapítják meg. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG