Üldözött homoszexualitás - Kérelmezhető-e a menekült jogállás? - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2013.11.19. Jogi Fórum / Európai Unió Brósága

A homoszexuális menedékkérők meghatározott társadalmi csoportot képezhetnek, amely szexuális irányultságuk okán üldöztetésnek lehet kitéve. Ebben az összefüggésben a származási országban a homoszexuális cselekményeket büntető szabadságvesztésbüntetés létezése önmagában is üldöztetésnek minősülhet, feltéve, hogy azt ténylegesen alkalmazzák is - az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott.

A C199/12., C200/12., és C201/12. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet - X, Y, Z kontra Minister voor Immigratie en Asiel

Egy, a Genfi Egyezmény [1] rendelkezéseire hivatkozó európai irányelv [2] értelmében a harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése, avagy meghatározott „társadalmi csoporthoz” való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, menekült jogállást kérelmezhet. Ebben az összefüggésben az üldöztetéseknek jellegüknél, illetve ismétlődésüknél fogva elegendően súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy az alapvető emberi jogokat súlyosan megsértsék.

X, Y és Z Sierra Leonei, ugandai és szenegáli állampolgárok. Hollandiában kérelmeznek menekült jogállást arra hivatkozva, hogy megalapozottan félnek a szexuális irányultságuk miatti, származási országukban való üldöztetéstől. A homoszexuális cselekmények ugyanis mindhárom országban bűncselekmények, és súlyos büntetésekhez vezethetnek: jelentős bírságoktól bizonyos esetben akár életfogytig tartó szabadságvesztésig terjedően.

Az ügyeket végső fokon elbíráló holland Raad van State (államtanács, Hollandia) az irányelv rendelkezései értelmében vett menekült jogállás iránti kérelmek értékelésével kapcsolatban fordult a Bírósághoz. A nemzeti bíróság arra vár választ a Bíróságtól, hogy a harmadik ország homoszexuális állampolgárai az irányelv értelmében „meghatározott társadalmi csoportot” képezneke. Továbbá arra keresi a választ, hogy a nemzeti hatóságok hogyan értékeljék azt, hogy ebben az összefüggésben a homoszexuális cselekmények tekintetében mi minősül üldöztetésnek, és hogy megvalósítja-e az üldöztetést az, hogy e cselekmények a menedékkérő származási országában szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménynek minősülnek.

Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy nem vitatott, hogy valamely személy szexuális irányultsága olyannyira alapvető az identitása szempontjából, hogy nem lehetne őt annak feladására kényszeríteni. E tekintetben a Bíróság elismeri, hogy a kifejezetten homoszexuális személyeket célzó büntetőjogi szabályok létezése alapján megállapítható, hogy e személyek egy különálló csoportot képeznek, amelyet az azt körülvevő társadalom másként kezel.

Azonban az alapvető jogok megsértésének bizonyos súlyúnak kell lennie ahhoz, hogy a Genfi Egyezmény szerinti üldöztetésnek minősüljön. Tehát a homoszexuális menedékkérő alapvető jogainak megsértése nem feltétlenül éri el minden esetben ezt a szintet. Ebben az összefüggésben a homoszexuális cselekményeket büntető jogszabályok létezése önmagában nem tekinthető olyan súlyos sérelemnek, amely az irányelv értelmében üldöztetésnek minősíthető. Ellenben a homoszexuális cselekményeket büntető szabadságvesztésbüntetés önmagában is üldöztetésnek minősülhet, feltéve, hogy azt ténylegesen alkalmazzák is.

Ilyen körülmények között, ha a menedékkérő arra hivatkozik, hogy származási országában létezik homoszexuális cselekményeket büntető jogszabály, a nemzeti hatóságok feladata, hogy megvizsgálják e származási országra vonatkozó valamennyi releváns tényt, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is. E vizsgálat keretében többek között az említett hatóságok feladata annak megállapítása, hogy a kérelmező származási országában a szabadságvesztésbüntetést a gyakorlatban alkalmazzáke.

Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy nem várhatóe el ésszerűen az, hogy a menedékkérő az üldöztetés elkerülése érdekében titokban tartsa szexuális irányultságát a származási országában, vagy e szexuális irányultságának kifejezése során visszafogottságot tanúsítson, a Bíróság nemlegesen válaszol. Úgy ítéli meg, hogy az azonos szexuális irányultságú tagokból álló csoporthoz tartozó személyektől elvárni azt, hogy titokban tartsák ezt az irányultságot, ellentétes annak elismerésével, hogy az érintetteknek az identitásuk szempontjából olyannyira alapvető jellemzőik vannak, hogy nem lehetne őket azok feladására kényszeríteni. A Bíróság szerint nem várható tehát el, hogy valamely menedékkérő az üldöztetés elkerülése érdekében titokban tartsa homoszexualitását a származási országában.


[1] A menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény, amelyet 1951. július 28án Genfben írták alá (Recueil des traités des Nations unies [1954.], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.), és 1954. április 22én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette és módosította a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31i New Yorki jegyzőkönyv, amely 1967. október 4én lépett hatályba.

[2] A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
ESÉLYEGYENLŐSÉG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
MIGRÁCIÓ