Még öt évig korlátoznák a románok és a bolgárok bevándorlását Nagy-Britanniában - Brüsszel megelőző lépésekre készül

2013.11.27. Jogi Fórum / MTI/BruxInfo

A román és a bolgár munkavállalók nagy-britanniai letelepülését korlátozó, januárban lejáró átmeneti intézkedések további ötévi meghosszabbítását kezdeményezte a kormányzó brit Konzervatív Párt több képviselője.

Az indítvány néhány héten belül az alsóház elé kerülhet szavazásra.

A román és a bolgár állampolgárok nagy-britanniai munkavállalását korlátozó intézkedések hatálya a hétévi átmeneti időszak után január 1-jével lejár, a kormány bevándorlási törvénytervezetéhez benyújtott módosító indítvány azonban 2018 decemberének végéig javasolja kiterjeszteni a korlátozásokat.

A brit belügyminisztérium szóvivője a Daily Mail című konzervatív napilap közlése szerint kijelentette, hogy az uniós csatlakozási szerződés alapján a brit kormánynak nem áll módjában a korlátozások meghosszabbítása.

A belügyi szóvivő hozzátette: a brit kormány arra összpontosít, hogy elejét vegye az EU-n belüli szabad munkaerő-áramláshoz kapcsolódó visszaéléseknek.

Nagy-Britanniában mindazonáltal - éppen a román és a bolgár állampolgárokkal szembeni korlátozások lejártának közeledtével - egyre fajsúlyosabb belpolitikai vitatémává válik az uniós társállamokból érkezők bevándorlásának szabályozása.

A brit Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa, Jack Straw volt belügy- és külügyminiszter is "látványos hibának" minősítette, hogy a Labour vezette korabeli brit kormány az EU-szabályok által lehetővé tett átmeneti korlátozások nélkül beengedte Nagy-Britanniába a közép- és kelet-európai új uniós tagállamok munkavállalóit a 2004-es EU-bővítés után.

A 2010-es választások óta ellenzékben politizáló Munkáspárt jelenlegi vezetője és miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband is kijelentette nemrégiben, hogy a Munkáspárt ma már nem engedné be korlátozás nélkül a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalókat.

Nagy-Britannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagország, amely 2004-ben a lehetséges átmeneti korlátozásokkal nem élve, azonnal megnyitotta munkaerőpiacát az akkor uniós taggá vált nyolc közép- és kelet-európai ország, köztük Magyarország előtt. A brit belügyminisztérium akkori előrejelzése évi 5-13 ezerre taksálta az új EU-tagállamokból érkező munkavállalók várható számát, hivatalos becslések szerint azonban a bővítés óta összesen 1-1,5 millió keleti EU-polgár települt le tartósan Nagy-Britanniában.

A Konzervatív Párt vezető politikusai részéről is rendszeresen elhangzott az utóbbi hónapokban az az igény, hogy az uniós társállamokból érkezők szabad nagy-britanniai munkavállalásának teljes rendszerét általános felülvizsgálatnak kell alávetni.

Jonathan Todd, Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős uniós biztos szóvivője a vitát kommentálva kijelentette a BBC televízióban, hogy a brit gazdaság és a költségvetés jól jár az EU-társállamokból érkező munkavállalók beáramlásával. Todd szerint ugyanis a betelepülő EU-polgárok "hatalmas többsége" többet fizet be adó és társadalombiztosítás formájában a brit szociális ellátórendszer költségvetésébe, mint amennyit abból igénybe vesz.

Brüsszel megelőző lépése a készülő brit korlátozásokra

Nemcsak szóban, de részletes háttéranyag közzétételével is reagált hétfőn az Európai Bizottság a brit kormánynak arra a lebegtetett szándékára, hogy 2014. január 1-je után sem biztosít teljes hozzáférést szociális ellátó rendszeréhez a bolgár és román munkavállalóknak.

A brit sajtó a hétvégén szellőztette meg, hogy David Cameron miniszterelnök egyebek között három hónapról tizenkettőre akarja felemelni azt az időhatárt, amely előtt más tagországból érkező munkavállalók hozzáférést nyerhetnek a brit szociális jóléti rendszerhez.

Az egyelőre nem világos, vajon az intézkedés – esetleges bevezetése után – valamennyi nem brit EU-állampolgárra vonatkozna-e, avagy csupán (mint azt a legtöbb értelmezés sejteti) a bolgárokat és a románok kívánják sújtani vele? Az sem egyértelmű, vajon London a leendő korlátozások egyoldalú bevezetésére készül-e – dacolva a várható európai bizottsági és nyomában biztosra vehető európai bírósági ellenvetésekkel -, vagy ez az ötlet is részét képezhetné annak a kilátásba helyezett nagy alkunak, amelynek eredményeként Cameron számos területen vissza szeretne szerezni több uniós hatáskört is a brit korona számára.

Az Európai Bizottság szóvivője mindenesetre hétfőn egyértelműen kizárta a diszkrimináció – a tagállamok közötti különbségtétel – bármilyen elvi lehetőségét, miközben konkrétan a brit kérdést azon az alapon nem akarta kommentálni, hogy ténylegesen eldöntött hivatalos brit szándékokról nincs tudomásuk, csupán „értesülésekről”.

„Mihelyt a brit kormány világossá teszi bármely olyan szándékát, amely más tagállamból érkezőknek a brit ellátó rendszerekhez való hozzáférését érinti, a Bizottság alaposan megvizsgálja majd, vajon ezek az intézkedések összhangban állnának-e a személyek szabad mozgásáról intézkedő uniós szabályokkal” – jelentette ki egyebek között Jonathan Todd, aki amúgy nemzetiségét tekintve történetesen maga is brit.

A román és bolgár munkavállalók 2013 utáni esetleges tömeges megjelenése miatti brit aggodalom egyébként nem egyedüli. A 2007-ben csatlakozott két ország polgáraival szemben összesen 8 tagország tartott igényt átmeneti – hét éves - mentességre a munkaerőpiac megnyitása alól.

Eszerint 2013 végéig ezekben a tagállamokban a harmadik (nem EU-s) országok polgárai felé eddig is alkalmazott korlátozásokat érvényesíthetik a Romániából és Bulgáriából érkezőkkel szemben is - beleértve például a társadalombiztosítás elérhetőségének a jelentős behatárolását is -, jóllehet, az utóbbiak esetében uniós tagtársakról van szó. Januártól azonban minden ilyen korlátozásnak el kellene tűnnie, és az említett nyolc uniós országban sem lenne szabad többé semmilyen megkülönböztetést tenni román, vagy bolgár, illetve honi és más tagországbeli munkavállalók között.

A „nyolcak” közül négyen - Németország, Nagy-Britannia, Ausztria és Hollandia – áprilisban közös kezdeményezést indítottak annak érdekében, hogy közösségi szinten kezeljék (így egyebek között szankciókkal is sújtsák) a szociális kedvezményekkel visszaélő külföldieket. A „négyek” szerit az úgynevezett „kedvezményturizmus” súlyos problémát jelent az érintett kormányok, de különösen a regionális és egyes városi önkormányzatok számára.

Bizottsági részről kezdettől fogva vitatták, hogy a felvetés valós alapokon állna, és a belügyminiszterek e témával foglalkozó tanácsülésén annyit el is értek, hogy bizonyító erejű adatsorok beterjesztésétől tették függővé további uniós lépések elhatározását e tárgyban. (Nem hivatalosan ugyanakkor annyit egyes bizottsági források is elismertek, hogy tudomásuk van éppen Romániából és Bulgáriából származó olyan illegális csoportokról, amelyek például névházasságok közvetítésével foglalkoznak.)

Tanácsi szinten egyelőre nem sokat mozdult a dosszié, miközben az Európai Bizottság tavasszal részben ellentámadásba lendült, és a személyek szabad áramlása, a tagországok közötti szabad munkavállalás, és a járulékos jogok diszkriminációmentes élvezésének tudatosítására átfogó kampányt indított. A brüsszeli érvelés továbbra is az, hogy egyfelől úgymond nincs számszerű bizonyíték például a „négyek” által felvetett „szociális turizmusra”, másfelől viszont a szabad munkavállalás lényegében a közös piac meglétével egyidős, a személyek szabad mozgása pedig a Maastrichti Szerződés húsz évvel ezelőtti hatályba lépésével vált alapszerződésben is rögzített joggá.

Korlátozó feltételek természetesen mindkettő kapcsán léteznek: a szociális ellátáshoz való hozzáférés például számos előfeltétel teljesülésétől függ – ezek részben, a helyi szabályozás formájától függően, tagországonként eltérőek is lehetnek. Miként szélsőséges esetben arra is joga van egy adott tagországnak, hogy kitessékeljen a területéről olyan személyeket, akik hatósági megítélés szerint „ésszerűtlen terhet jelentenek a befogadó ország szociális ellátó rendszere számára”.

A diszkrimináció azonban ezek esetében sem megengedett, azaz minden rezsimet egyöntetűen kell alkalmazni, nem lehetséges csupán egyes tagtársakra lebontott korlátozásokat bevezetni, vagy megállapodás szerint határidőkön túl fenntartani - emlékeztetnek Brüsszelben.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI BIZOTTSÁG
MIGRÁCIÓ
NAGY-BRITANNIA