Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében - Az Európai Bíróság megerősítette a Tanács jogi aktusainak érvényességét

2013.11.28. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A Bíróság megerősíti az EU Tanácsának a Kala Naft pénzeszközeit – az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása céljából Iránnal szemben hozott korlátozó intézkedések keretében – befagyasztó jogi aktusainak érvényességét. A Bíróság ezzel szemben elutasítja a Törvényszéknek a Fulmen társaság és F. Mahmoudian a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listára történő felvételét megsemmisítő ítéletével szemben a Tanács által benyújtott fellebbezést - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C280/12. P. sz., Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ügyben, valamint a C348/12. P. sz., Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co. hozott ítéletek

Az Európai Unió Tanácsa – azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljon Iránra azért, hogy hagyjon fel az atomfegyverek elterjedésének veszélyét hordozó nukleáris tevékenységeivel és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztésével – az általa az atomfegyverek elterjedéséhez hozzájárulónak elismert személyek és szervezetek pénzeszközeit befagyasztó határozatokat és rendeleteket fogadott el. Az érintett személyeket és szervezeteket az e rendeletekhez mellékelt lista tartalmazza, az egyes személyek vagy szervezetek e listára való felvételét illetően a Tanács által kifejtett indokolás mellett.

A Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co. (Kala Naft) és a Fulmen iráni társaságok. Fereydoun Mahmoudian a Fulmen többségi részesedéssel rendelkező tagja és igazgatótanácsának elnöke. A két társaságot és F. Mahmoudiant a tanácsi határozatokban Irán nukleáris programjában közreműködőként jelölték meg, ekként pedig nevüket felvették az ilyen személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztását előíró rendeletek mellékleteiben szereplő listára.

Ezen utóbbiak keresetet indítottak a Törvényszék előtt azon határozatok és rendeletek megsemmisítése iránt, amelyekkel a korlátozó intézkedéseket vonatkozásukban elfogadták, illetve fenntartották.

2012. április 25én hozott ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács több jogsértést is elkövetett, többek között tévesen alkalmazta a jogot az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulás fogalmát illetően, valamint a tényekkel kapcsolatban értékelési hibát vétett, mivel nem bizonyította a Kala Nafttal szemben felhozott állításait. Következésképpen a Törvényszék a Kala Naftot érintő részükben megsemmisítette a Tanács jogi aktusait.

2012. március 21i ítéletében a Törvényszék a határozatokat és rendeleteket a Fulmen társaság és – annak igazgatójaként – F. Mahmoudian nevének az azokban szereplő listákra történő felvételét érintő részükben megsemmisítette, mivel a Tanács nem bizonyította az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulásukat.

A Tanács fellebbezéseket nyújtott be a Bírósághoz a Törvényszék ezen ítéleteinek hatályon kívül helyezése céljából.

Ami a Kala Naft ügyben hozott ítéletet illeti, a Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy hogyan értelmezte a Törvényszék a korlátozó intézkedésekre alkalmazandó jogi aktusokkal kapcsolatos általános szabályokat. Megállapítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe – többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1929. (2010) számú határozata óta – a korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós szabályozásban végbement változást. A Törvényszék ugyanis közvetlen kapcsolatot keresett a Kala Naft tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése között. Márpedig a Bíróság megállapítja, hogy az európai szabályozás 2010 utáni általános szabályai tiltott áruk és technológiák egyszerű beszerzése révén is ilyen kapcsolatot állapítanak meg. Ily módon ez a szabályozás kifejezetten pontosítja, hogy a korlátozó intézkedéseket azokkal szemben kell alkalmazni, akik – többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által – Irán nukleáris tevékenységeiben közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak.

A Biztonsági Tanácsnak az Iránnal szembeni korlátozó intézkedések hatályát kiterjesztő határozata ugyanis az iráni állam számára jelentős bevételforrást képező, a földgáz és kőolajipar kulcsfontosságú ágazataira vonatkozik. A Tanács tehát úgy határozott, hogy az új intézkedéseknek különösen az e két ágazattal kapcsolatos új beruházások, technikai segítségnyújtás, valamint a technológiák, felszerelések és szolgáltatások transzferjei tilalmára kell vonatkozniuk.

A Bíróság – egyrészről az európai szabályozásra, másrészről pedig a Biztonsági Tanács határozatára figyelemmel – megállapítja, hogy a földgáz és kőolajiparban való felhasználásra szánt kulcsfontosságú berendezések vagy technológiák puszta kereskedelmét is lehet az Irán nukleáris tevékenységeihez biztosított támogatásnak tekinteni. A Törvényszék – a szóban forgó szabályok ettől eltérő értelmezésével – tévesen alkalmazta a jogot.

A Bíróság ezután emlékeztet arra, hogy ha valamely személy vagy szervezet listákra történő felvétele céljából a Tanács által felhozott indokok egyike megfelelően alátámasztott, és önmagában elegendő alapot képez a korlátozó intézkedésekre vonatkozó határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja e határozat megsemmisítését. A Bíróság meglátása szerint a Tanács vélhette úgy, hogy a Kala Naft – az iráni nemzeti kőolajtársaság beszerző szerveként betöltött szerepe miatt – tiltott áruk és technológiák beszerzésében vesz részt. A Bíróság megállapította, hogy az e területre irányadó szabályok értelmezésének tükrében ez az indok önmagában elegendő volt e társaságnak a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos listákra való felvételéhez.

Következésképpen a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét, és helyben hagyja a Kala Naftnak a listákra való felvételét.

Ami a Fulmen és F. Mahmoudian ügyben hozott ítéletet illeti, a Bíróság emlékeztet állandó ítélkezési gyakorlatára, amelynek értelmében az Unió, illetve tagállamai biztonságát érintő kényszerítő megfontolások igazolhatják azt, hogy mellőzik bizonyítékként szolgáló bizonyos információknak az érintett személlyel történő közlését. A Tanácsnak azonban pontosítania kell az ilyen közlés megakadályozását lehetővé tevő konkrét indokokat, vagy legalább az uniós bírósággal kell közölnie a szóban forgó bizalmas jellegű információk tartalmáról szóló összefoglalót.

Mivel a jelen ügyben a Tanács sem bizonyítékokat, sem a bizalmas jellegű információk összefoglalóját nem terjesztette az uniós bíróság elé, ezen utóbbinak a vele közölt egyetlen információra – azaz az érintett jogi aktusok indokolásában szereplő állításra – kellett döntését alapítania. A Bíróság tehát megállapítja, hogy a Törvényszék helyesen mondta ki, hogy a Tanács nem bizonyította a Fulmennek és F. Mahmoudiannak az atomfegyverek elterjedéséhez való állítólagos hozzájárulását. Következésképpen a Bíróság elutasítja a Tanács fellebbezését.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI TANÁCS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA