Alkotmánybírósági mustra – Ügyáthelyezés, bírói visszahelyezés

2013.12. 1. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság napirendjén azok az alkotmányjogi panaszok, amelyek az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezéssel kapcsolatos hatáskörét támadják. Megvizsgálják két volt bírósági vezető alkotmányjogi panaszának befogadhatóságát is.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 58. § (3) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3085/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án hozott határozatában megállapította: a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 58. § (3) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből, valamint a VI. cikk (2) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az igazságügyért felelős miniszter az Nbtv. 56. § a)–e) pontjában meghatározott titkos információgyűjtést engedélyező határozatát – az Nbtv. 14. §-ában, valamint az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 18. §-ában szabályozott külső kontroll hatékonysága érdekében – indokolni köteles. Az indítványozók szerint az, hogy a terrorizmust elhárító szerv bírói kontroll nélkül, pusztán miniszteri engedély alapján jogosult titokban megfigyelést végezni, az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magán- és családi élet, az otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való joguk sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény lehetővé teszi az igazságügyért felelős miniszter engedélyezési eljárásának a végrehajtó hatalomtól független szervek általi ellenőrzését. A határozat indokolása szerint a terrorelhárító szerv nemzetbiztonsági célú feladatai körében végzett igazságügyért felelős miniszteri engedélyezés szervesen beleilleszkedik a törvény által képviselt osztott engedélyezési rendszer szabályozási koncepciójába, a koncepció pedig – a szabályozott tárgy sajátos jellegére tekintettel – alkotmányjogilag nem kifogásolható. Az Alkotmánybíróság a hatékony külső kontroll érdekében alkotmányos követelményként határozta meg, hogy az igazságügyért felelős miniszter az Nbtv. 58. § (3) bekezdésének alkalmazása során a titkos információgyűjtést elrendelő határozatát indokolni köteles. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Bragyova András, Dienes-Oehm Egon, Paczolay Péter, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

● AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3376/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án hozott határozatában megállapította: a jelen határozatának kihirdetését követően indult büntetőeljárásokban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 207. § (6) bekezdése szerint eljáró bíró ugyanezen törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően a bíróság további eljárásából ki van zárva. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elutasította a Győri Ítélőtábla Bf.86/2012/86. számú ítélete alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott, és egyesített alkotmányjogi panaszokat. Az indítványozók szerint az ítélőtáblai ítélet sérti a pártatlan bírósághoz való jogát, mert meghozatalában olyan bírók vettek részt, akik korábban nyomozási bírói feladatokat láttak el. Az Alkotmánybíróság megállapította: a független és pártatlan bírósághoz való jog a tisztességes eljárás követelményrendszerének olyan lényeges elemei, amelyek érvényesülése nélkülözhetetlen a többi alkotmányos alapjog védelméhez. A határozat indokolása szerint a büntetőeljárás vádelőkészítési szakaszában az előzetes letartóztatás, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről, avagy időtartamának meghosszabbításáról döntő bírónak a büntetőügy érdemi elbírálásából történő kizárása a pártatlanság alkotmányos elvének oltalma alatt álló büntetőeljárási garancia. Az Alkotmánybíróság ezért arra következtetésre jutott, hogy a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a Be. 207. § (6) bekezdése szerint eljáró törvényszéki bírónak az ítélkezésből történő kizárása. Az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy döntésének következménye az alacsonyabb bírói létszámmal működő törvényszékeken csekélyebb személyzeti átszervezéseket indokolhat. Annak érdekében, hogy az esetlegesen szükségessé váló bírósági szervezeti átalakításokra kellő felkészülési idő álljon rendelkezésre, az alkotmányos követelmény kötelező érvényesítését a határozat kihirdetését követően megindított büntetőeljárásokra írták elő. A határozat 2. pontjára vonatkozóan Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolást, míg a határozat 1. pontjára vonatkozóan Bragyova András, Kiss László, Lévay Miklós, Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1179/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1) és (2) bekezdéseinek, a 6. § (3) bekezdés c) és d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 399. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. A bíró egyfelől azt sérelmezte, hogy az ismételt vádemelés a kétszeres értékelés tilalmába, vagyis a „ne bis in idem” alapelvébe ütközik, másfelől a büntetőeljárást törvényes vád hiányában megszüntető bíróságnak az ismételt vádemelés alapján történő későbbi eljárása már nem felelhet meg a pártatlanság követelményének. A határozat indokolása hangsúlyozta: a büntetőeljárási törvény nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a törvényes vád hiányában eljárást megszüntető bírói végzés meghozatalát követően, ugyanazon cselekmény miatt azonos gyanúsítottal szemben lehetséges-e ismételten vádat emelni. Miután a vád törvényességének vizsgálatakor kizárt a tényállás formálása, ilyen esetekben a bíróság a vádelvből fakadó és a bíróságra háruló vádkimerítési kötelezettségnek sem tesz eleget. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényes vád hiányában eljárást megszüntető bírósági végzést követően, ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelés nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében foglalt „ne bis in idem” alkotmányos elvét. A támadott szabályok érvényesítése viszont csak akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság követelményével, ha a bíróság a megszüntető határozat indokolásában tartózkodik annak leírásától, hogy az adott büntetőügyben benyújtott vádirat vagy vádindítvány mely kiegészítésekkel lehetne törvényes. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

AB határozat a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítéséről (III/3457/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án hozott határozatában megállapította, hogy a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért annak első két mondatát 2013. december 31-i hatállyal, utolsó mondatát a határozat kihirdetésének napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a megsemmisített bekezdés utolsó mondata a Kúria előtt Gfv.X.30.250/2012. szám alatt folyamatban levő ügyben nem alkalmazható. A támadott rendelkezés kimondta: ha a helyi önkormányzat ellen folyó adósságrendezési eljárásban kötött egyezség megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek, akkor a bíróság az adósságrendezési eljárást végzéssel befejezi, további jogorvoslatnak pedig nincs helye. Az indítványozó kúriai tanács szerint a szabályozás aránytalanul korlátozza az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők jogorvoslathoz való jogát. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az érintett törvény hatálya alá tartozó adósságrendezési eljárás keretében az eljárást befejező bírói végzés elleni fellebbezés teljes kizárása a jogorvoslathoz való jog aránytalan mértékű sérelmet idézi elő. Mivel a megsemmisített bekezdés alkotmányos újraszabályozása jogalkotási feladatot ró az Országgyűlésre, az Alkotmánybíróság a kifogásolt törvényhely első két mondatát jövőbeli, 2013. december 31-i hatállyal semmisítette meg. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/757/2013.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án elutasította Gyöngyös Város Képviselő-testületének a települési hulladékkezelési közszolgáltatásokról szóló 34/2009. (XII. 14.) KT rendelete 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A támadott szabályozás a hulladékszállítási közszolgáltatásnál kötelezővé teszi a legalább 120 literes és legfeljebb 1100 literes hulladékgyűjtő edények használatát. Az indítványozó szerint az, hogy a közszolgáltatási díjat nem a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség után kell megfizetni, ellentétes a Polgári törvénykönyvnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó szabályával, emellett sérti az egészséges környezethez való jogot, hiszen arra ösztönzi a lakosokat, hogy több szemetet termeljenek. Az Alkotmánybíróság szerint nem életszerű, hogy az ingatlantulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant ténylegesen használó bármely személy egyáltalán nem bocsát ki semmiféle háztartási szemetet, így olyat sem, amely egyszerű módszerekkel, háztartási körülmények között helyben nem semmisíthető meg a környezet veszélyeztetése nélkül. Annak érdekében, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi célok érvényesülését ne hiúsítsák meg, az önkormányzati rendelete jogszerűen tartalmaz rendelkezést az ingatlant ténylegesen használók szolgáltatási díjfizetési kötelezettségére. Ugyanezen ok miatt nem alaptörvény-ellenes, ha az önkormányzat rendelete az ingatlanban lakók számát alapul véve arányosan nagyobb mértékű szemétszállítási díjfizetési kötelezettséget ír elő azon ingatlanok esetében, amelyeket több személy használ. A határozathoz Balogh Elemér, Bragyova András és Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

● AB határozat bíró kezdeményezés elutasításáról (III/3262/2012.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án elutasította a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás,” szövegrésze – az Alaptörvény XIII. cikkére és XV. cikk (2) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonhoz való jogát a kifogásolt törvényhely per definitionem nem sértheti, ugyanis az alapján tulajdonelvonás nem érintheti. A támadott rendelkezés emellett nem érinti hátrányosabban a felszámolás alatt álló mezőgazdasági szövetkezet jogvita tárgyát képező ingatlanjait, illetve a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjait a működő szövetkezetek megmaradt földterületeihez, illetve e szövetkezetek vagyonnevesítéssel érintett tagjaihoz képest. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyezte, hogy a bírói kezdeményezés alapját képező, közigazgatási határozat felülvizsgálatára indított perben a bíróság hatáskörébe tartozik azt eldönteni, hogy a határozat jogszerűségét szigorúan a támadott rendelkezésnek való megfelelőség szempontjából vizsgálja-e, vagy a jogszerűségi vizsgálatot kiterjeszti-e a tágabb jogszabályi környezetre, és ezek együttes alkalmazásával, illetve a közöttük mutatkozó normakollízió jogértelmezés útján történő feloldásával hozza meg a döntését. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozata
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/318/2013.)
Az Alkotmánybíróság november 18-án elutasította a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (2) bekezdés első mondatának „15 napon túli befizetés esetén az egy órai várakozási díj negyvenszerese” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a „negyvenszeres pótdíj” aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát, felér a kisajátítással, kisebb értékű gépkocsi esetében elkobzó jellegű. A határozat indokolása hangsúlyozta: a hatályos szabályozás alapján ráutaló magatartással, a szolgáltatás igénybevételével, azaz a várakozás megkezdésével keletkező polgári jogi jogviszonyban a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Ebben a jogviszonyban az ellenszolgáltatás a díj, amelyet a helyi önkormányzatok rendeleti úton, de törvényi keretek között állapítanak meg. Amennyiben a díjat a szolgáltatást igénybe vevő nem fizeti meg, szerződésszegést követ el, emiatt pedig pótdíj fizetésére köteles. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szankció alkalmazási feltételeinek, mértékének szabályozása során. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

Az Alkotmánybíróság december 2-i teljes ülésének napirendje

● A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2777/2012.)
Az indítványozók Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 11. cikk (3) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62.,63. és 64. §-ai, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint az Országos Bírósági Hivatal Elnökének bíróság kijelöléséről szóló 22/2012. (II. 16.) OBHE számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezések az OBH elnökének állapítanak meg hatáskört az eljáró bíróság kijelölésére meghatározott esetekben. Április 23-án az ügyben a teljes ülés meghallgatta Handó Tündét, az OBH elnökét.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3689/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény azon rendelkezésének megsemmisítését, amely a folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárásokban is alkalmazandónak rendeli a korábbi kényszervégrehajtási eljárásoktól eltérő, súlyosabb jogkövetkezményekkel járó kényszertörlésre vonatkozó szabályokat. A bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezés visszamenőlegesen hátrányos jogkövetkezményt állapít meg a folyamatban lévő ügyekben.

● A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alkalmazhatóságának konkrét perben történő visszamenőleges kizárása, illetve a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/818/2012.)
Az indítványozó a 2011. január 12-én benyújtott alkotmányjogi panaszában kérte a Budapest Fõváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése, valamint 53. §-a alkalmazhatóságának konkrét perben történő visszamenőleges kizárását. Az indítványozó az Alkotmánybíróság IV/0818/2012. számú végzése alapján 2012. március 29-én kiegészített indítványában az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek megjelölése mellett előadta, hogy a támadott. szabályozás az Alaptörvény rendelkezéseivel ellentétben nem rendezi egyértelműen a közútkezelő személyét, nem ad útmutatást arra, hogy milyen módon és körben jelölheti ki a várakozási díj ellenében igénybe vehető közterületeket, és különösen a szankcióként megjelölt díj jogi jellege és mértéke tekintetében nem tartalmaz rendelkezést.

A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 14.G.II.22.038/2010/7. számú és a Fővárosi Bíróság 1.Gf.76.344/2010/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/820/2012.)
Az indítványozó 2011. július 20-án benyújtott alkotmányjogi panaszában kérte a Budapest Főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési. rendelet 41. § (2) bekezdése, valamint 53. §-a alkotmányellenességének megállapítását és konkrét perben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.

● A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a, valamint a PKKB 4.P.85.715/2008/7. számú és a Fővárosi Bíróság 48.Pf.631.901/2009/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/823/2012.)
Az indítványozó 2010. május 14-én benyújtott alkotmányjogi panaszában kérte a Budapest Főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési. rendelet 41. § (2) bekezdése, valamint 53. §-a alkotmányellenességének megállapítását és konkrét perben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.

● A Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítéletének megsemmisítése és a Fővárosi Közgyűlés 19/2005. (IV. 22.) számú rendelete 41. § (2)–(3) bekezdései, valamint 61. § (1) bekezdése alkalmazásának konkrét ügyben történő utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/821/2012.)
Az indítványozó 2011. január 24-én benyújtott indítványában a parkolási eseménnyel kapcsolatban hozott Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítélete megsemmisítését kérte arra alapozza, hogy az eljárásban a bíróság olyan jogszabályt alkalmazott, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság már kimondta.

● Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 35. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének vizsgálata, valamint folyamatban lévő ügyben alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/842/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény azon rendelkezésének megsemmisítését, amely kimondja, hogy az adóhatóság által hozott határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nem peres eljárásban történő érvényesítését. A bíró álláspontja szerint a jogállami jogbiztonság elve sérül, mert a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolt bt. beltagjával szemben az adóhatóság adókötelezettséget megállapító határozat hiányában is követelhesse az adótartozást. Szerinte az állam és adóalany közötti jogviszony hatósági jellegű, amelybe polgári jogi eszközökkel nem lehet beavatkozni, nem lehet a bíróság hatáskörébe utalni olyan kérdéseket, amelyek az adóhatóságra tartoznak.

● Putnok Város Önkormányzatának az egyes tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásról szóló 13/2012. (V. 23.) számú önkormányzati rendeletének 2. § (1) bekezdés b) pontja, 2. § (3) bekezdés b) és c) pontja, 2. § (8) bekezdés b) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/922/2013.)
Az indítványozó bíró közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett fordult az Alkotmánybírósághoz a már hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet egyen rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és konkrét perben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló kérelemmel.

● A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1008/2013.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény azon rendelkezésének megsemmisítését és konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását, amely szerint a szociális hatáskört gyakorló szerv azt nem vizsgálhatja, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő személy a törvényi feltételeket önhibájából vagy azon kívül nem teljesítette. Ez sérti az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésében foglalt azon jogosultságot, amely szerint az önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetében minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

● A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 232/J. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1291/2013.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) azon rendelkezésének megsemmisítését kezdeményezte, amely szerint ha a 33/2012. (VII. 17.) AB határozattal megsemmisített Bjt. 90. § ha) alpont alapján került sor határozott időre kinevezett bírósági vezető bírói tisztségből való felmentésére, és a bíró kéri a bírói tisztségbe való visszahelyezését, őt kérelmére ebbe a tisztségbe kell visszahelyezni, ha az még nincs betöltve. Az indítványozó szerint a Bjt. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a vezetői tisztséget időközben betöltötték. Álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében garantált hátrányos megkülönböztetés tilalma sérül, mivel egyéb helyzet szerinti különbségtétel valósul meg azon alkotmányellenesen felmentett bírósági vezetők vonatkozásában, akik visszahelyezése az időközben betöltött pozíció miatt nem lehetséges.

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 232/J. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1233/2013.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 145. § (4) bekezdésének „és a (3) bekezdés szerinti visszahelyezéskor az a bírósági vezetői tisztség, amelyből felmentették, még nincs betöltve” szövegrész, a 232/J. § (3) bekezdéséből az „és a kérelem előterjesztésekor az a bírósági vezetői tisztség, amelyből felmentették, még nincs betöltve” szövegrész, továbbá a 232/D. § (3) bekezdése, illetve az ügyében született (Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.123/2013/7. számú) jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó a Budai Központi Kerületi Bíróság elnöke volt, kinevezése eredetileg 2015. október 31-ig szólt. 2012. június 30-ával felmentették a bírói szolgálati viszonyából, mert betöltötte a 62. életévét. A Bjt. – a 33/2012. (VII. 17.) AB határozat következményeként megalkotott – az indítvánnyal támadott új, 2013. április 2-ától hatályos rendelkezései szerint azonban csak azok a bírák helyezhetőek vissza korábbi vezető beosztásukba, akiknek korábbi pozíciója még nincs betöltve. Az indítványozó szerint a Bjt. támadott rendelkezései és az azok alapján meghozott bírósági ítélet sérti az egyenlő bánásmódhoz való jogát, mert az azonos helyzetben lévő bírók megkülönböztetésének nincs ésszerű indoka. 

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG