Az Európai Unió 28 pénzügyminisztere megállapodott szerda este a bankunió következő eleméről, az egységes bankszanálási mechanizmusról (SRM) – jelentették be hivatalos források.
Az SRM-ben a tagállamok újabb jogokat ruháznak át Brüsszelre, amelyekkel az meg tudja akadályozni, hogy a felelőtlenül hitelező bankok ártsanak az egész gazdaságnak. Minden tagállamnak először kötelező lesz felállítani egy bankszanálási alapot, majd ezeket tíz év után egyetlen közös alapban egyesítik az eurózónában és a mechanizmushoz csatlakozó országokban. Ezzel párhozamosan az Európai Központi Bank (EKB) a közvetlen ellenőrzése alatt tartja az eurózóna 130 legnagyobb bankját, amelyek az övezet banki összvagyonának 85 százalékát kezelik. Németország kérésének megfelelően az EKB a nemzeti hatóságokon keresztül felügyelni fogja a többi 6000 bankot is.
Michel Barnier, az unió pénzpiacokért felelős biztosa közölte: forradalmi változások következnek az európai bankrendszerben, hogy ne az adófizetőknek kelljen állniuk a bankválságok árát, és hogy vége legyen a hatalmas bankmentőcsomagok korának. Az új rendszer pénzügyi stabilitást teremt, hogy a bankok ismét a valódi gazdaságnak tudjanak hitelezni és elősegítsék a növekedést és a munkahelyteremtést – mondta Barnier.
Az egyik legnagyobb vitás kérdés az volt – Németország és Franciaország között -, hogy végül ki dönti el, be kell-e zárni egy bizonyos bankot, és hogy ennek a költségét ki fogja fedezni. Most úgy tűnik, hogy a német álláspont győzedelmeskedett, s a bankbezárás felelőssége a nemzeti kormányoké. Párizs azt szerette volna, ha az Európai Bizottság mondja ki a végső szót.
A pénzügyminiszterek között született megállapodás értelmében többlépcsős lesz a döntési folyamat. Az SRM hatáskörébe automatikusan az EKB által felügyelt bankok és a csatlakozó államokban a határokon átnyúló tevékenységet folytató pénzintézetek kerülnek be. A szanáláshoz a startpisztolyt az EKB-n belül működő felügyelet süti majd el. Azon belül is feláll egy végrehajtó bizottság, amely a felügyelet elnökéből, négy független szakértőből és a bank anya- és leányvállalatainak otthont adó országok pénzügyi felügyeleteinek képviselőiből áll majd. Nekik egyhangú döntést kell hozniuk, ha az nem sikerül, az elnök és a négy független szakértő dönt, a felügyeleti testület teljes plénuma csak akkor kapcsolódik be, ha a bank szanálása a teljes szanálási alap több mint negyedét kimerítené. A döntést pedig az Európai Bizottságnak kell majd szentesítenie. A folyamatba kivételes esetekben a szakminiszterek tanácsa is bekapcsolódhat. A tervek szerint ez a teljes folyamat lefolytatható egyetlen hétvége alatt, amíg a bank zárva van.
Diplomaták ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy a kép egyelőre továbbra sem teljesen tiszta, így az eurózónán kívüli tagállamok egyelőre kivárnak azzal kapcsolatban, hogy csatlakozzanak-e, és ha igen, mikor az egységes bankfelügyeleti és bankszanálási mechanizmushoz, amely egyelőre csak az eurózóna tagjai számára kötelező és automatikus. A pénzügyminiszterek tanácsa által kialakított kompromisszum ugyanis lényegi kérdésekben eltér az Európai Parlament (EP) által elfogadott változattól, az uniós jogszabály megszületéséhez pedig a két társjogalkotó intézmény, az EP és a miniszteri tanács egyetértésére van szükség.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke a Twitteren közzétett üzenetében egyértelműen kijelentette: az EP abban a formában nem tudja elfogadni az SRM létrehozását, ahogyan azt a pénzügyminiszterek elképzelik.
“A bajba jutott bankok megmentésére vagy likvidálására kidolgozott rendszernek egyszerűbbnek és hatékonyabbnak kell lennie” – szögezte le Schulz.
Kulcskérdés volt még a szerdai pénzügyminiszteri tanácskozáson, hogy mi legyen az a védőháló, illetve legyen-e egyáltalán ilyen, amely akkor finanszírozza a bankszanálást, ha az alap kimerül.
A bankok szanálásának menetét ugyanis külön irányelv szabályozza, amely mind a 28 tagállamra érvényes. Ez határozza meg, hogy milyen sorrendben és kiknek a pénzét, mikor lehet felhasználni egy bajba jutott bank helyzetének rendezéséhez. A cél az, hogy a folyamat úgy legyen lefolytatható, hogy az adófizetőknek, a tagállami költségvetéseknek minél kevesebb pénzzel kelljen ehhez hozzájárulniuk.
Az SRM viszont csak az eurózóna tagjai számára lesz kötelező, illetve azoknak, akik úgy döntenek, hogy – bár nem használják az eurót – csatlakoznak. A hatálybalépést követő 10 év alatt a tagállamok saját bankszanálási alapjait – amelyet a bankszektorra kivetett terhekből töltenek fel – egy egységes, 55 milliárd eurós közös bankszanálási alap váltja majd fel.
A pénzügyminiszterek arról is döntöttek, hogy majd akkor lesz közös pénzügyi védőháló, ha létrejött az 55 milliárdos alap.
