A Bizottság a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság behajtása során nem határozhat valamely, a Bíróság által korábban meg nem vizsgált nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről. Az ilyen mérlegelési mozgástér a Bíróság kizárólagos hatáskörének jogtalan gyakorlását jelentené – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C292/11. P. sz. Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet
A Bíróság a 2004. október 14-i ítéletében megállapította, hogy Portugália nem teljesítette kötelezettségeit, mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzések területén az uniós jog megsértése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítés megítélését vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő nemzeti jogszabályt. A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy Portugália nem tett eleget az ezen ítéletben foglaltaknak, újabb keresetet indított, amelyben kényszerítő bírság megállapítását kérte. A Bíróság a 2008. január 10-i ítéletében megállapította, hogy Portugália az első, 2004. évi ítéletében foglaltaknak nem tett eleget, mivel a Bizottság által megállapított határidőn belül nem helyezte hatályon kívül a portugál jogszabályt. Ennélfogva a Bíróság Portugáliát arra kötelezte, hogy az első, 2004. évi ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelemért a második ítélet kihirdetésétől, azaz 2008. január 10-től napi 19 392 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak.
Portugália 2007. december 31-én, azaz a 2008. évi ítélet kihirdetését néhány nappal megelőzően elfogadta a 67/2007. sz. törvényt, amely a kérdéses nemzeti jogszabályt hatályon kívül helyezte, és az állam által okozott károk megtérítésére új rendszert vezetett be. E törvény 2008. január 30-án lépett hatályba. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy e törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő és teljes végrehajtására alkalmas intézkedésnek. Portugália a vita elhúzódásának elkerülése érdekében ekkor elfogadta a 67/2007. sz. törvényt módosító 31/2008. sz. törvényt, ugyanakkor úgy vélte, hogy a 67/2007. sz. törvény tartalmazott minden, a 2004. évi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedést. A 31/2008. sz. törvény 2008. július 18-án lépett hatályba.
A Bíróság által kiszabott kényszerítő bírság behajtására irányuló eljárás keretében a Bizottság úgy vélte, hogy a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának. Véleménye szerint Portugália csak a 31/2008. sz. törvény elfogadásával tett eleget a Bíróság ítéletében foglaltaknak. Ennélfogva a Bizottság a 2008. november 25-i határozatában 2008. július 17-ig, azaz az utóbbi törvény hatálybalépését megelőző napig számolva állapította meg a napi kényszerítő bírság teljes összegét.
Portugália ekkor a Bizottság e határozatával szemben keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A Törvényszék a 2011. március 29-i ítéletével megsemmisítette a határozatot. A Törvényszék megállapította, hogy a Bíróság által hozott ítélet végrehajtása érdekében valamely tagállam által elfogadott új jogszabály tartalmának értékelése minden esetben a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Bizottság és a tagállam közötti nézeteltérés esetén új eljárás tárgyát kell képeznie.
A Bizottság a Törvényszék ezen ítéletének hatályon kívül helyezése iránt fellebbezést nyújtott be.
A Bíróság ítéletével a fellebbezést elutasítja.
Előzetesen a Bíróság emlékeztet arra, hogy a kötelezettségszegő tagállamnak a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésére való ösztönzését célzó eljárást a
Bíróság ítéleteinek végrehajtására irányuló külön bírósági eljárásnak, más szóval végrehajtási eljárásnak kell tekinteni. Ennélfogva az ezen állam által az ítéletben foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedések vizsgálata és a fizetendő összegek behajtása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie azt, hogy a Bíróság hogyan határolta be a kötelezettségszegést.
A jelen ügyben mind a 2004. évi ítélet rendelkező részéből, mind pedig a 2008. évi ítélet rendelkező részéből kitűnik, hogy a Bíróság által megállapított kötelezettségszegés egy nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezésének elmulasztásával kapcsolatos. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a kérdéses nemzeti jogszabályt hatályon kívül helyező 67/2007. sz. törvény nem biztosítja a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtását. A Bíróság úgy véli, hogy a Bizottság így az új portugál törvény uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdéséről határozott, miközben ezen új törvény olyan felelősségi rendszert vezetett be, amely eltért a hatályon kívül helyezett jogszabállyal bevezetett rendszertől, és amelyet a Bíróság korábban nem tudott megvizsgálni. Márpedig a Bizottság a Bíróság valamely ítéletének végrehajtása keretében rendelkezésre álló értékelési jogkörének gyakorlása során nem sértheti a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.
Ugyanígy, amint a megtámadott ítéletben kiemelésre került, a Törvényszék sem határozhat a Bizottság arra vonatkozó értékeléséről, hogy valamely, a Bíróság által korábban meg nem vizsgált nemzeti gyakorlat vagy szabályozás alkalmas-e arra, hogy biztosítsa valamely, kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását. Ez esetben ugyanis a Törvényszéknek elkerülhetetlenül határoznia kellene az ilyen gyakorlat vagy szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, és így jogtalanul gyakorolná a Bíróság e tekintetben fennálló kizárólagos hatáskörét.
Ebből következik, hogy amikor a Bizottság és az érintett tagállam között nézeteltérés van azzal kapcsolatban, hogy valamely, a Bíróság által korábban meg nem vizsgált nemzeti gyakorlat vagy szabályozás alkalmase az ilyen ítélet végrehajtására, a Bizottság határozatot hozva nem döntheti el maga ezt e nézeteltérést, és nem vonhatja le ebből a kényszerítő bírság kiszámításával kapcsolatos következtetéseket.
Kétségtelen, hogy ilyen határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani a Törvényszékhez, és az utóbbi által hozott ítélet a Bírósághoz benyújtott fellebbezés tárgyát képezheti. A Törvényszék által ilyen eljárás keretében végzett elemzés azonban jogtalanul korlátozná a Bíróság azon lehetőségét, hogy felülvizsgálja azon ténymegállapításokat, amelyekre a Törvényszék az elemzését alapította, mivel a fellebbezés keretében a Bíróságnak nem feladata ezek vizsgálata.
Ezenkívül az, ha a Bizottság nagyobb mérlegelési mozgásteret kapna, sértené a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban a tagállamokat megillető, védelemhez való eljárási jogokat. Az ilyen értelmezés ugyanis eltörölné a pert megelőző szakaszt, amelyben az érintett tagállamnak alkalma van eleget tenni a kötelezettségeinek, illetve a Bizottság által felhozott kifogásokkal szemben érdemben hivatkozhat védekezésül felhozott jogalapjaira.
A fentiekből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem korlátozta jogellenesen a 2008. évi ítélet Portugália általi végrehajtásának vizsgálata keretében a Bizottságot megillető hatásköröket, és következésképpen a Bizottság által e tekintetben elvégzett értékelés felülvizsgálatára vonatkozó saját hatásköreit sem.
