Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2014.01.22. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Összeegyeztethető az uniós joggal az Európai Értékpapír-piaci Hatóság arra vonatkozó hatásköre, hogy a tagállamok pénzügyi piacain sürgősségi intézkedéseket fogadjon el a short ügyletek szabályozása vagy betiltása érdekében. E hatáskör gyakorlása, amelyet az említett hatóság cselekvési körét behatároló különböző kritériumok és feltételek határoznak meg, nem sérti az EUM-Szerződésben szabályozott hatáskör-átruházási rendszert - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-270/12. sz. ügyben hozott ítélet - Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács

2012-ben az Európai Unió rendeletet fogadott el a short ügyleteknek a pénzügyi válság összefüggésében történő harmonizálása érdekében. A short ügylet olyan művelet, amelynek során olyan eszközöket vagy értékpapírokat adnak el, amelyek az eladás időpontjában nem az eladó tulajdonában állnak, azzal a szándékkal, hogy haszonra tegyenek szert az eszközök árfolyamának eséséből. A rendelet különösen annak megakadályozására irányul, hogy a pénzügyi piacok zavara esetén a pénzügyi eszközök árfolyama a short ügylet következtében rendellenesen csökkenjen.

A rendeletet az EUMSZ 114. cikk alapján fogadták el, amely lehetővé teszi a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges harmonizációs intézkedések elfogadását. A rendelet 28. cikke bizonyos beavatkozási hatáskörökkel ruházza fel az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA). Ily módon az ESMA jogi kötőerővel bíró aktusokat fogadhat el az Európai Unió tagállamainak pénzügyi piacain abban az esetben, ha veszélyek fenyegetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását.

2012 májusában az Egyesült Királyság keresetet terjesztett elő a Bíróság előtt a rendelet 28. cikkének megsemmisítése iránt. Az Egyesült Királyság többek között arra hivatkozik, hogy az ESMA széles politikai jellegű diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely sérti az uniós jog hatáskör-átruházásra vonatkozó elveit. Az Egyesült Királyság emellett azt állítja, hogy az EUMSZ 114. cikk nem megfelelő jogalap a rendelet 28. cikkében szereplő rendelkezések elfogadásához.

A Bíróság ítéletében először is megállapítja, hogy a rendelet 28. cikke nem biztosít az ESMA részére olyan önálló hatáskört, amely túlmegy az említett hatóság részére a létrehozásakor átruházott hatáskörökön. A Bíróság szintén hangsúlyozza, hogy az említett cikkben szereplő hatáskörök gyakorlását olyan különböző kritériumok és feltételek határozzák meg, amelyek behatárolják az ESMA cselekvési körét.

Egyrészről ugyanis az ESMA csak akkor hozhatja meg a vitatott cikkben említett intézkedéseket, ha azok a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását fenyegető veszély kezelésére irányulnak, és határokon átnyúló következmények merülnek fel. Ezenkívül az ESMA valamennyi intézkedésének vagy az a feltétele, hogy még semmilyen illetékes nemzeti hatóság nem hozott intézkedést e veszélyek kezelésére vagy az, hogy egy vagy több ilyen hatóság olyan intézkedéseket hozott, amelyek nem bizonyultak megfelelőnek azok kezelésére.

Másrészről az ESMA-nak ellenőriznie kell, hogy az ilyen intézkedések mennyiben teszik lehetővé a a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását fenyegető veszély jelentős mértékben történő kezelését, vagy az illetékes hatóságok azon képességének jelentős fokozását, hogy e veszélyt figyelemmel kísérjék. Az ESMA-nak arról is gondoskodnia kell, hogy intézkedései ne járjanak a szabályozási arbitrázs veszélyével, és ne érintsék hátrányosan a pénzügyi piacok hatékonyságát, azaz többek között nem csökkentsék a likviditást ezeken a piacokon, és ne vezessenek bizonytalansághoz a piaci szereplők számára az intézkedés jótékony hatásaihoz képest aránytalan mértékben.

A Bíróság egyébiránt rámutat, hogy az ESMA köteles egyeztetni az Európai Rendszerkockázati Testülettel, valamint adott esetben más érintett hatóságokkal. Ezenkívül az ESMA köteles értesíteni az érintett illetékes nemzeti hatóságokat az általa tervezett intézkedésről. Az ESMA kötelezettsége továbbá, hogy az intézkedéseket megfelelő időközönként (legalább háromhavonta) felülvizsgálja, noha azok csak ideiglenes jellegűek. Ráadásul az ESMA részére biztosított beavatkozási hatáskörök részletes szabályozottságát az is hangsúlyossá teszi, hogy a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az illetékes hatóságok és az ESMA által annak megállapításakor figyelembe veendő kritériumokat és tényezőket, hogy milyen esetekben következnek be bizonyos kedvezőtlen események vagy fejlemények, valamint a pénzügyi piacokat vagy az Unió pénzügyi rendszerének stabilitását fenyegető veszélyek.

E feltételek mellett a Bíróság kimondja, hogy az ESMA-t megillető hatáskörök pontosan meghatározottak, és a hatásköröket átruházó hatóság által kitűzött célokra tekintettel bírósági felülvizsgálat tárgyai lehetnek. A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy e hatáskörök összeegyeztethetők az EUM-Szerződéssel.

Másodszor a Bíróság rámutat, hogy mivel az EUM-Szerződés kifejezetten lehetővé teszi az Unió szervei és hivatalai részére általános hatályú aktusok elfogadását, az ESMA is jogosult ilyen aktusok elfogadására.

Harmadszor a Bíróság megállapítja, hogy a rendelet 28. cikke nem sérti az EUM-Szerződésben szabályozott felhatalmazási rendszert. E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy e cikk, amely olyan területen ruház bizonyos döntési hatásköröket az ESMAra, amely különös szakmai és technikai szakértelmet igényel, nem vizsgálható elszigetelten. Épp ellenkezőleg, e cikket úgy kell értelmezni, mint amely azon szabályösszesség részét képezi, amely arra irányul, hogy az illetékes nemzeti hatóságok és az ESMA részére beavatkozási hatásköröket biztosítson annak érdekében, hogy kezeljék az Unió pénzügyi stabilitását és a piacokba vetett bizalmat fenyegető kedvezőtlen fejleményeket. E célból az említett hatóságoknak többek között alkalmasnak kell lenniük arra, hogy ideiglenes korlátozásokat írjanak elő a bizonyos pénzügyi eszközökre vonatkozó short ügyletekkel vagy hitelnemteljesítési csereügyletek megkötésével szemben annak érdekében, hogy fenntartsák az Unió pénzügyi stabilitását.

Negyedszer a Bíróság rámutat, hogy az EUMSZ 114. cikk nem mondja ki, hogy az uniós jogalkotó által e cikk alapján elfogadott intézkedéseknek kizárólag a tagállamok lehetnek a címzettjei. Ezen összefüggésben s Bíróság pontosítja, hogy a rendelet 28. cikkének elfogadásával az uniós jogalkotó olyan megfelelő mechanizmusról kívánt rendelkezni, amely végső megoldásként és pontosan meghatározott körülmények között lehetővé teszi az ESMA számára az egész Unióban alkalmazandó intézkedések elfogadását azzal, hogy az említett intézkedések a pénzügyi piacok bizonyos szereplőinek címzett határozatok formáját is ölthetik. Ráadásul a rendelet 28. cikke ténylegesen – az EUMSZ 114. cikk szellemében – azon tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésére irányul, amelyek bizonyos értékpapírok felügyeletével és meghatározott helyzetekben a fent említett értékpapírokra vonatkozó bizonyos kereskedelmi ügyletek ellenőrzésével kapcsolatosak. Hasonlóképpen a rendelet 28. cikkében szereplő hatáskörök célja – az EUMSZ 114. cikkel összhangban – a belső piac pénzügyi területen való létrehozása és működése feltételeinek javítása. E feltételek mellett a Bíróság kimondja, hogy az EUMSZ 114. cikk a rendelet 28. cikke elfogadásának megfelelő jogalapját képezi.

Mivel a Bíróság az Egyesült Királyság által felhozott valamennyi jogalapot elutasította, a keresetet teljes egészében elutasítja.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
PÉNZÜGYI JOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA