Alkotmánybírósági mustra – Csak „méltányolható közérdekből” bírálható a közszereplő?

2014.03. 3. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Ismét a Testület napirendjén szerepel a kormány devizahiteles indítványa, az új Ptk. közéleti szereplőket védő szabálya, továbbá a folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzést lehetővé tevő rendelkezés. Megkezdik a takarékszövetkezetek alkotmányjogi panaszának tárgyalását.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései

● AB határozat nemzetközi szerződésbe ütköző rendelkezés alkalmazhatóságának kizárásáról (III/1499/2013.)
Az Alkotmánybíróság február 24-én hozott határozatában megállapította, hogy egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvény 1. §-ával kiegészített, 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért az a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 8.K.27147/2013. szám alatt folyamatban lévő eljárásban, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró szerint a Munka törvénykönyve által meghatározott juttatások után fizetendő 98%-os különadó nemzetközi szerződésbe ütközik, mégpedig az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikk 1. pontjába, illetve ugyanezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkébe. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a Kamarája 2013-ban több határozatában is megállapította, hogy a törvényes végkielégítéseknél a törvény szerinti 98%-os adómérték az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. cikkével (tulajdon védelme) ellentétes. Az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy eltérjen attól a tartalomtól, amelyet a strasbourgi bíróság döntései értelmezés útján az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. cikkének tulajdonítottak a különadó mértékével összefüggésben. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. cikkébe (tulajdon védelme) ütközik. A határozat indokolása megállapította, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 42. § (1) bekezdésének a kötelező megsemmisítést előíró és az Abtv. 45. § (4) bekezdésének az alkalmazási tilalomra vonatkozó szabályai együttes értelmezése akkor nincs ellentétben a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítására vonatkozó kötelezettséggel, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabály alkalmazási tilalmát rendeli el a folyamatban lévő bírósági eljárásokban. Ennek hiányában Magyarország bíróságai arra kényszerülnének, hogy nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabályt alkalmazzanak. A határozathoz Salamon László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/2988/2012.)
Az Alkotmánybíróság február 11-én hozott határozatában megállapította, hogy a Kúria Pfv.IV.21.705/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése és I. cikk (3) bekezdése alapján alkotmányos követelményként megállapította, hogy a közérdekű adat kiadása iránt indított ügyben eljáró bíróságnak az adat döntés-előkészítő jellegére történő hivatkozáson alapuló nyilvánosság-korlátozását annak formai és tartalmi szempontú indokoltságára kiterjedően, a döntéshozatali folyamat lezárására tekintet nélkül, minden esetben felül kell vizsgálnia. Az indítványozó Pécs Megyei Jogú Város polgármesterétől a Pécsi Vízmű Zrt. átvilágításáról szóló, egy ügyvédi iroda által készített vizsgálati jelentés kiadását kérte. Kérelmét arra hivatkozással utasították el, hogy a vizsgálati jelentésben foglaltak egyrészt ügyvédi titok alá tartoznak, másrészt üzleti titkok. Az indítványozó keresetet terjesztett elő közérdekű adatok kiadása iránt, azonban kérelmét az elsőfokú, a másodfokú bíróság és a Kúria is elutasította azon az alapon, hogy a vizsgálati jelentés döntés-előkészítő iratnak minősül, illetve a döntési eljárás még nem fejeződött be. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában hangsúlyozta: a közérdekű adatok megismeréséhez való jog súlyos sérelmét eredményezi, ha az adatkezelő a nyilvánosság korlátozásakor pusztán arra hivatkozik, hogy az adat döntést megalapozó adat, de ennek igazolását mellőzi; ezzel ugyanis kiüresíthetővé válik a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog. Az indokolás szerint a Kúria támadott ítéletében alaptörvény-ellenesen korlátozta az indítványozó közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1177/2012.)
Az Alkotmánybíróság február 11-én elutasította az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 15. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Fővárosi Törvényszéken 2.Bk.373/2009. számú folyamatban lévő ügyben alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést. A határozat rendelkező része szerint az Alkotmánybíróság az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 15. § (3) bekezdésének Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag a szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadott európai elfogatóparancsok végrehajtásával összefüggésben vizsgálta. Az indítványozó bíró azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert szerinte az ideiglenes átadási letartóztatás és az átadási letartóztatás kötelező alkalmazásakor a személyi szabadság tekintetében nem valósul meg a törvényi korlátozás szükségessége és arányossága. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az ideiglenes átadási, átadási, illetve ideiglenes végrehajtási letartóztatás alkalmazása kettős funkcióval bír. A Fővárosi Törvényszék kényszerintézkedésről szóló döntésével egyfelől biztosította a keresett személy jelenlétét az átadási eljárásban, másfelől a döntése meghozatalánál figyelemmel volt a kibocsátó tagállam büntetőeljárására is, elősegítve az európai elfogatóparancs végső funkciójának érvényesülését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végett kiadott európai elfogatóparancs végrehajtása céljából – a megtagadási okok hiányában – kötelezően elrendelt szabadságelvonás több garanciális feltétel együttes megléte esetén alkalmazandó. E feltételek meglétét két bírói fórum, egymás tevékenységét kiegészítve állapítja meg, ezáltal biztosítva a kényszerintézkedés jogszerű, arányos alkalmazását. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/3636/2012.)
Az Alkotmánybíróság január 27-én hozott határozatában megállapította, hogy a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú és Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette. Miután az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, munkáltatója megtiltotta az illetmény folyósítását. Az indítványt benyújtó szegedi bíró két évtizeden át ítélkezett a Szegedi Városi Bíróságon, majd a Csongrád Megyei Bíróságon tanácselnökként, volt a büntető ügyszak csoportvezető bírája, 2011-től pedig néhány hónapig a büntetőkollégium megbízott vezetője. Ellene a vád vezető beosztású, hivatalos személy által, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés, hivatali visszaélés és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás. Az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt pert indított munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében a keresetnek helyt adott. A Kúria viszont elfogadta a munkáltató azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségéből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az eljáró bíróság az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenséget korlátozta a döntéseivel, amikor az indítványozó bíró részére nem ítélte meg illetményét. A bírói függetlenség alaptörvény-ellenes korlátozását képező bírói jogértelmezés pedig a támadott ítéletek lényegi elemét képezte; az alaptörvény-ellenesség a tárgybeli bírói döntéseket érdemben befolyásolta. A határozathoz Bragyova András, Lévay Miklós és Szalay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntései
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter

● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/321/2014.)
Az Alkotmánybíróság február 18-án visszautasította a Kúria Kvk.II.37.111/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó – mint választási eljárásban kérelmező – február 17-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be személyesen eljárva az Alkotmánybírósághoz. Az ügy előzménye: a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a 40/2014. NVB. számú határozatában a Zöldek Pártját jelölő szervezetként nyilvántartásba vette, és – az indítványozó szerint jogellenesen – engedélyezte, hogy a párt rövidített névként a „Zöldek” elnevezést használja. A döntés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria Kvk.II.37.111/2014/2. számú végzésével – az érintettség igazolásának hiánya miatt – érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) értelmében az Alkotmánybíróság a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és megállapította, hogy az a befogadhatóság formai feltételeinek nem felel meg. A végzés indokolása hangsúlyozta: az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 53. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz iránti indítványt az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani, amelyet a (3) bekezdés értelmében a bíróság továbbít az Alkotmánybíróság részére. Emellett megállapította azt is, hogy a panasz egyéb tekintetben sem tesz eleget az Alkotmánybíróságról szóló törvény által támasztott követelményeknek. Így a panaszos nem csatolta a támadott kúriai végzést és az NVB határozatát, nem igazolta a képviseleti jogosultságát (holott egy párt „megbízásából és képviseletében” járt el). A rendelkezésre álló iratokból azt sem lehetett megállapítani, hogy a Kúria támadott végzésének közlésére mikor került sor, tehát, hogy a panasz határidőben érkezettnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróságnak – a Ve. 233. § (3) bekezdése alapján – jelen ügyben hiánypótlási eljárás lefolytatására nem volt lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz érdemben nem volt elbírálható. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1545/2013.)
Az Alkotmánybíróság február 3-án elutasította a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 62. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Békéscsabai Járásbíróság előtt folyamatban levő 3.P.20.693/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezést. A konkrét ügyben per van folyamatban egy vízszolgáltató és egy lakásszövetkezet között közműtartozás megfizetése iránt abban a tekintetben, hogy a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők közötti különbözet ellenértékét a szolgáltató kizárólag a bekötési vízmérő szerinti felhasználótól vagy a mellékvízmérőkkel rendelkező felhasználóktól is követelheti-e. Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés olyan, a törvényből nem következő, azzal ellentétes rendelkezés, amelyre a jogszabály kibocsátójának nem volt felhatalmazása. Mivel az Alkotmánybíróság a vizsgálat során megállapította, hogy a bírói kezdeményezés szerint alkalmazásra kerülő jogszabály már a törvénnyel – annak módosítása következtében – nem ellentétes, a kormányrendelet a kezdeményezésben hivatkozott okokra alapítva nem alaptörvényellenes. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Az Alkotmánybíróság március 3-i teljes ülésének napirendje

Az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/981/2013.)
Az alapvető jogok biztosa 2013. június 24-én a 2013. évi LXXII. törvény 9. §, 10. §, 13. § és 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. A támadott rendelkezések 2013. augusztus 1-i hatállyal módosították a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 68. § (4) bekezdését, 69. § (4) bekezdés b) pontját, 72. § (3) bekezdését és 72/C. § (4) bekezdését. Az ombudsman szerint a magánszférához és a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy a rendelkezések értelmében a nemzetbiztonsági ellenőrzés – a korábbi határozott időtartam helyett – folyamatosan, ráadásul titkosszolgálati eszközök alkalmazásával is végezhető. Szerinte az is alaptörvény-ellenes, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásához – független szervek esetében – a miniszter jóváhagyása szükséges.

● A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:44. §-ának „méltányolható közérdekből” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/1193/2013.)
Az alapvető jogok biztosa 2013. július 26-án az új Ptk. 2:44 §-ának „méltányolható közérdekből” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Az ombudsman álláspontja szerint a „méltányolható közérdek” fennállása – mint a közéleti szereplők más személyeknél tágabb bírálatának feltétele – aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, továbbá nem biztosítja kellően a közügyek vitatását és a közhatalom működésének bírálatát.

Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, továbbá a II. cikk és a B) cikk (1) bekezdése értelmezésére irányuló indítvány vizsgálata (X/1769/2013.)
A kormány 2013. november 28-án kelt indítványában az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, II. cikk és B) cikk (1) bekezdése értelmezését kezdeményezte. Az indítványozó abból a szempontból kérte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének értelmezését, hogy abból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége. A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nevével fémjelzett indítvány ezzel kapcsolatban példaként említi a devizahitel-szerződések esetén az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételeket. A kormány az Alaptörvény II. cikke és B) cikk (1) bekezdésének értelmezését abból a szempontból kérte, hogy lehetséges-e a fennálló szerződések jogszabály útján történő módosítása. Az indítványozó emlékeztet: az Alkotmánybíróság egy 1991-es határozatában megállapította, hogy kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja, különösen hosszú távú szerződések esetén, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szerződéskötéskor nem látott olyan változások zajlanak le, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyek tudatában nem kötöttek volna szerződést.

● A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egyes rendelkezései ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1176/2013.)
Az indítványozó a 2013. évi CXXXV. törvény több rendelkezését is megtámadta, mondván, a jogszabály alapján a szövetkezeti hitelintézetek elveszíthetik tulajdonukat (részesedésüket) a Takarékbankban. A tulajdonkorlátozás első lépcsője a többségi tulajdon elvesztése, második pedig a tulajdon kötelező eladása. Az indítványozó szerint a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel és az Európai Unió jogával is. Különösen azok, amelyek kiüresítik az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, a tulajdonhoz kapcsolódó szavazati jog gyakorlását, valamint a tulajdonhoz fűződő képviseleti jog szabad gyakorlását. A vállalkozás szabadságával, a tisztességes gazdasági verseny elvével és a diszkrimináció tilalmával ellentétes, hogy a Takarékbank szövetkezeti hitelintézet részvényeseinek bankszámláját vezető szervek – a Takarékbankot kivéve – kötelesek 2013. október 31-én hatályos bankszámlaszerződést felmondani.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG