Szerző jogi díjakat kell fizetnie annak a gyógyfürdőnek, amely vendégei számára a szobájukban elhelyezett készülékek útján védelem alatt álló zeneműveket továbbít. A szerzői jogi közös jogkezelő szervezetek számára fenntartott területi monopólium nem ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságával – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C351/12. sz. ügyben hozott ítélet - Ochranný svaz autorský pro práva k dílům hudebním o.s. (OSA) kontra Léčebné lázně Mariánské Lázně a.s. 

Szerzői jogi közös jogkezelő szervezetként az OSA a Cseh Köztársaságban kizárólagos joggal rendelkezik a szerzők nevében a zeneműveik felhasználása után fizetendő díjak beszedésére. A Léčebné lázně Mariánské Lázně társaság, amely egy gyógyfürdőintézmény üzemeltetését biztosítja, televízió és rádiókészülékeket helyezett el ezen intézmény vendégszobáiban, hogy a vendégei számára elérhetővé tegye az OSA által kezelt műveket. A Léčebné lázně azonban azzal az indokkal nem kötött felhasználási szerződést az OSAval, és tagadta meg a szerzői jogi díjak megfizetését, hogy a cseh szabályozás lehetővé teszi az egészségügyi intézmények számára a védelem alatt álló művek szabad továbbítását. Mivel az OSA úgy ítélte meg, hogy a nemzeti szabályozás ellentétes az uniós jog szerzői jogi irányelvével, a cseh bíróságokhoz fordult, és azt kérte, hogy kötelezzék a Léčebné láznět arra, hogy fizessen szerzői jogi díjakat a védelem alatt álló művek vendégei számára történő közvetítéséért.

A Krajský soud v Plzni (a pilzeni regionális bíróság, Cseh Köztársaság) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy megfelele az irányelvnek azon cseh szabályozás, amelynek értelmében az egészségügyi intézmények mentesülnek a díjfizetés alól, amennyiben ezen irányelv nem ír elő ilyen típusú kivételt. A cseh bíróság azt is tudni szeretné, hogy összeegyeztethetőe a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a versenyjoggal az a monopolhelyzet, amellyel az OSA a Cseh Köztársaságban a szerzői jogi díjak beszedése tekintetében rendelkezik.

Ítéletében a Bíróság először is megjegyzi, hogy amikor valamely gyógyfürdőintézmény a védelem alatt álló műveket a betegei vendégszobáiban elhelyezett televízió és rádiókészülékek útján továbbítja, e művek nyilvánossághoz való közvetítését biztosítja. Márpedig e közvetítést a szerzőknek engedélyezniük kell, akiknek főszabály szerint megfelelő ellenszolgáltatásban kell ezért részesülniük.

A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy az irányelv nem mentesíti a gyógyfürdőintézményeket a szerzői jogi díj megfizetése alól, amennyiben a védelem alatt álló műveket a vendégeik számára sugározzák. Következésképpen a cseh jogszabályban szereplő kivétel nem felel meg az irányelvnek.

Másodsorban a Bíróság megállapította, hogy az OSA számára fenntartott területi monopólium a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül, mivel nem teszi lehetővé a védelem alatt álló művek felhasználói számára, hogy valamely másik tagállamban letelepedett szerzői jogi közös jogkezelő szervezet szolgáltatásait vegyék igénybe. A Bíróság mindazonáltal kiemeli, hogy e korlátozás igazolt, mivel e rendszer alkalmas és szükséges a szellemi tulajdonjogok hatékony kezelésére irányuló cél elérésére. Az uniós jog jelen állapotában ugyanis nem létezik más olyan módszer, amely a szerzői jogi védelem ugyanolyan szintjének elérését tenné lehetővé. A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a cseh szabályozásban az OSA számára biztosított monopólium összeegyeztethető a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

A Bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy az erőfölénnyel való visszaélés fennállására utalhat az, hogy valamely nemzeti szerzői jogi jogkezelő szervezet az általa nyújtott szolgáltatásokra a más tagállamokban alkalmazott díjaknál érzékelhetően magasabb díjakat, vagy a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével ésszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díjak alkalmaz. A cseh bíróságnak kell azonban megvizsgálnia, hogy a jelen ügyben ez a helyzet álle fenn.