Ismét az Alkotmánybíróság napirendjén szerepelt a villanyoszlopra kihelyezett választási plakát jogszerűségének kérdése. Az alkotmánybírák emellett megkezdték a Margitsziget jogi státuszának módosítását támadó alkotmányjogi panasz tárgyalását.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései
● AB határozat a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességéről (II/981/2013.)
Az Alkotmánybíróság március 17-én hozott határozatában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a nemzetbiztonsági törvénynek az a módosítása, amely szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehet folytatni. Az alapvető jogok biztosa 2013. június 24-én a 2013. évi LXXII. törvény 9. §, 10. §, 13. § és 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta, mert szerinte a magánszférához és a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy a rendelkezések értelmében a nemzetbiztonsági ellenőrzés – a korábbi határozott időtartam helyett – folyamatosan, ráadásul titkosszolgálati eszközök alkalmazásával is végezhető. Szerinte az is alaptörvény-ellenes, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásához – független szervek esetében – a miniszter jóváhagyása szükséges. Az Alkotmánybíróság 2013. július 15-én felfüggesztette a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait módosító törvény támadott rendelkezéseinek hatálybalépését. Eljárása során az Alkotmánybíróság meghallgatta Pintér Sándor belügyminisztert. A most hozott határozat abból indult ki, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. Az indokolás szerint a vizsgált törvénymódosítás megteremti a szabályozási kereteket az ellenőrzött személyek és családjuk életének, személyes kapcsolatainak, akár intim életének megfigyelésére, nyilvántartásba vételére. Az alaptörvény-ellenesnek minősített szabályok az ellenőrzés folyamatosságának az előírásával, a titkos információgyűjtés lehetőségének a megteremtésével túlmennek a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog szükséges és arányos korlátozásának mértékén. Olyanok vonatkozásában is lehetővé teszik a legdrasztikusabb megfigyelést, akikkel szemben semmilyen terhelő adat nem merült fel. Ha az ellenőrzés alá eső személlyel szemben a munkája során bármilyen gyanú keletkezik valamilyen visszaélést vagy bűncselekmény elkövetését illetően, akkor nyomozás indítható, akár operatív módon, titkosszolgálati eszközök bevetésével is. Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította azt az új szabályt is, amely nem tette lehetővé, hogy az ellenőrzött személy külső jogorvoslati fórumhoz (például a parlament illetékes bizottságához) forduljon a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony létesítéséhez való hozzájárulás megtagadása vagy a hozzájárulás visszavonása körében. A határozathoz Balsai István, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)
● AB határozat az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének, II. cikkének, valamint a B) cikk (1) bekezdésének értelmezéséről (X/1769/2013.)
Az Alkotmánybíróság március 17-én nyilvános teljes ülésen kihirdetett határozatában értelmezte az Alaptörvénynek azokat a szabályait, amelyek a szerződések jogi megítélését, illetve törvényi úton való módosítását befolyásolhatják. A testület megállapította, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a szerződéskötés körülményeinek előre nem látott, jelentős megváltozása esetén – módosíthatja. A kormány 2013. november 28-án kelt indítványában az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, II. cikk és B) cikk (1) bekezdése értelmezését kezdeményezte. Az indítványozó abból a szempontból kérte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének értelmezését, hogy abból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége. A kormány az Alaptörvény II. cikke és B) cikk (1) bekezdésének értelmezését abból a szempontból kérte, hogy lehetséges-e a fennálló szerződések jogszabály útján történő módosítása. Az Alkotmánybíróság az első kérdés kapcsán megállapította, hogy az Alaptörvényből az államnak az a kötelezettsége következik, amely a fogyasztók érdekeit védő, az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben fellépő intézményrendszer létrehozására és fenntartására, továbbá a fogyasztók jogait biztosító jogszabályok megalkotására vonatkozik. Nevesített fogyasztói jogok az Alaptörvény alapján közvetlenül nem, hanem csak más jogszabály közbejöttével érvényesíthetők magánszemélyek szerződéses kapcsolataira. Bírósági ítéletnek azokat a konkrét jellemzőit pedig, amelyek közvetlenül az Alaptörvénynek a fogyasztók jogai védelméről szóló szabályából eredő alaptörvény-ellenességet okoznának, alkotmányértelmezéssel nem lehet megállapítani. Az erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni fellépésre és a fogyasztók jogainak védelmére irányuló alaptörvényi rendelkezésből ugyanakkor közvetlenül következhet valamely jogszabály alkotmányellenessége, de ennek megítélésénél a vizsgált rendelkezés szabályozási környezetét is figyelembe kell venni. Az Alkotmánybíróság a második kérdésre adott válaszában megállapította, hogy az Alaptörvény biztosítja a szerződéses szabadságot, de ez nem jelenti azt, hogy a létrejött szerződések nem módosíthatók. Jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a clausula rebus sic stantibus elve alapján – módosíthatja. Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását az egyes szerződések bírósági úton való módosítása is megköveteli. A törvényi úton történő szerződésmódosításnak érdekegyensúlyra kell törekednie. A határozathoz Juhász Imre, Lenkovics Barnabás és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)
● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/442/2014.)
Az Alkotmánybíróság március 11-én visszautasította a Kúria Kvk.III.37.183/2014/10. számú, március 5-én meghozott végzésével szemben március 6-án benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: egy magánszemély február 20-án kifogást nyújtott be az illetékes egyéni választókerületi választási bizottsághoz jogsértő módon elhelyezett választási plakát tárgyában. A választási bizottság megállapította, hogy a képviselőjelölt plakátját egy villanyoszlopra helyezték ki, amely a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3b) bekezdése szerint tilos. A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az ügyben érintett Karácsony Gergely képviselőjelölt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, de a Kúria az NVB határozatát helybenhagyta, mert a rögzítési tilalom a választási plakátokra is vonatkozik. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte a Kúria végzése a választási plakátjának elhelyezésével összefüggésben korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem indokolta meg, hogy a tilalom, amely szerint villanyoszlopon nem helyezhető el reklámhordozó, mennyiben sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. A végzés szerint az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegére, illetőleg arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. A végzéshez Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István különvéleményt fűztek. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntése
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3834/2012.)
Az Alkotmánybíróság március 11-én elutasította a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A támadott rendelkezés szerint a közforgalmú személyszállítási szolgáltatást teljesítő szolgáltató jogosult elektronikus biztonságtechnikai rendszeren keresztül megfigyelést folytatni, a megfigyelés során kép- és hangfelvételt készíteni, valamint a készített kép- és hangfelvételt kezelni. Az indítványozó kifejtette: a megfigyelés következtében az érintetteknek sérül az emberi méltósághoz, a magánszféra védelméhez és az információs önrendelkezéshez való joguk. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a közforgalmú személyszállítási szolgáltatások biztonságos üzemeltetése nem csak a közrend, közbiztonság biztosítása iránti jogos társadalmi igényt kell kielégítenie, hanem a szolgáltatónak egyrészt az utasok életének, személyének, testi épségének védelmét, másrészt a saját, illetve a közforgalmú személyszállítási szolgáltatást igénybe vevők vagyontárgyainak védelmét is biztosítania kell. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem korlátozhatatlan, kivételesen törvény előírhatja a felhasználás módját, ezekben az esetekben az adatkezeléshez nem szükséges az adatalany beleegyezése, hozzájárulása. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált ügyben az információs önrendelkezési jogot érintő korlátozás arányban áll az elérni kívánt céllal. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései
(Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1046/2013.)
Az Alkotmánybíróság március 11-én elutasította a Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott Kb.IV.04/2010/29. számú elsőfokú ítélet, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa által másodfokon hozott, 6.TKbf.13/2012/8. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozót az elsőfokú bíróság a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 227/A. § (l) bekezdés alapján minősített, 8 rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt ítélte el, ezért halmazati büntetésként 600 000 forint pénzbüntetéssel és lefokozással sújtották, valamint kötelezték a bűnügyi költség megtérítésére. Az ügy előzménye: 2009. december 21-én a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) főigazgatója által elrendelt informatikai ellenőrzés során az ellenőrzést végző bizottság a Katonai Biztonsági Igazgatóság operatív technikusa irodájában tárolt merevlemezeken olyan adatokat talált, amelyek az esetet kivizsgálók szerint nem függtek össze a KBH szolgálati feladataival. Ennek alapján az indítványozó ellen, aki a Katonai Biztonsági Igazgatóság igazgatója volt, eljárás indult. A gyanú szerint az indítványozó nyolc rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtést követett el azáltal, hogy a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Honvédség informatikai hálózatain történt ellenőrzések alkalmával az operatív technikusnak olyan utasításokat adott, amelyek külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésnek minősülnek. Az operatív technikus az indítványozó utasítására megszerezte a megfigyelt személyek e-mail küldeményeit, továbbá kémprogram telepítését követően az érintettek billentyű leütési adatait. Az indítványozó szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvényben rögzített nullum crimen sine lege elvet, mivel a vád tárgyává tett cselekmény az elkövetéskor hatályos jogszabályok szerint nem volt bűncselekmény, azt a jogalkotó csak később minősítette bűncselekménnyé. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybírság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be, önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)
● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/454/2013.)
Az Alkotmánybíróság március 11-én visszautasította a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 84. § (1) bekezdésének és 266. § (2) bekezdésének „magyarországi lakcímmel nem rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó magyarországi lakcímmel rendelkezik, azonban huzamosabb ideig tartó külföldi munkavállalására tekintettel Luxembourgban tartózkodik, így az országgyűlési képviselők választásának napján is Luxembourgban fog tartózkodni, ahol viszont nem működik magyar külképviselet, vagyis nem adhatja le szavazatát a tartózkodási helye szerinti külképviseleten. Minderre tekintettel a központi névjegyzékkel kapcsolatban ügyfélkapun keresztül olyan kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Választási Irodánál (NVI), hogy a levélben szavazók névjegyzékébe vegyék fel, így választójogát levélpostai küldemény útján gyakorolhassa. A NVI a kérelmet elutasította arra való hivatkozással, hogy a panaszos magyarországi lakcímmel rendelkezik. A döntéssel szemben a panaszos fellebbezést nyújtott be, amit a Fővárosi Törvényszék is elutasított. Az indítványozó álláspontja szerint mindez sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított választójogot, valamint a diszkrimináció tilalmát tartalmazó XV. cikk (2) bekezdését, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodó, de magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár levélben nem szavazhat. Az Alkotmánybíróság szerint a panasz nem tartalmaz megfelelő alkotmányjogi érvelést, ugyanis az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)
Az Alkotmánybíróság március 24-i teljes ülésének napirendje
● A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:22. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/1096/2013.)
Az alapvető jogok biztosa az új Ptk. 2:22. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, illetve a rendelkezések megsemmisítését. Szerinte a gondnokság alá helyező eljárás során nincs alkotmányos garancia arra, hogy az eljáró bíróság a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság jogkövetkezményeit illetően mérlegelhessen, és ne automatikusan, hanem az egyedi szempontok figyelembevételével állapítsa meg azokat. A támadott rendelkezések ellentétesek ó az Alaptörvény emberi méltósághoz való jogot garantáló II. cikkével, illetve a magánszférához való jogról rendelkező VI. cikk (1) bekezdésével, emellett a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény 12. cikkében foglaltakkal, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8. cikkében foglaltakkal.
● Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó bírói kezdeményezés vizsgálata (III/140/2014.)
Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A törvény 96. § (4) bekezdése értelmében a mobil rádiótelefon-szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó-szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. A törvény a163/F. §-a kimondja, hogy a 96. § (4) bekezdésének a helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXI. törvény 28. §-ával megállapított rendelkezését a módosítás hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az építmény használatbavétele jogszerű volt, és a használatbavétel óta az építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését. Az indítvány szerint a támadott rendelkezések a hatálybalépésüket megelőző időszakban keletkezett jogviszonyokban is korlátozzák az ingatlantulajdonosok igényérvényesítési lehetőségét, ezzel megsértve – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül – a jogállamiság elvét.
● A Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/548/2014.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzésének megsemmisítését kérte. A Kúria határozatával megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 676/2014. számú határozatát a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (OEVB) 26/2014. (III. 06.) számú határozatára kiterjedő hatállyal. Az OEVB határozata szerint az érintett egyéni képviselőjelölt jogellenesen helyezte el választási plakátját egy közterületen álló villanyoszlopon. Az OEVB határozatát NVB helybenhagyta. A Kúria végzésében kimondta, hogy választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) rendelkezései értelmében választási plakát kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető, ezért az NVB döntését megváltoztatta. Az indítványozó – mint másik jelölőszervezet által támogatott képviselőjelölt – szerint a Ve., valamint a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések egyértelmű rendelkezéseket állapítanak meg a választási plakátok elhelyezésével összefüggésben. Kifejtette, hogy képviselőjelöltként ezen rendelkezéseket, valamint ezzel összefüggésben az NVB gyakorlatát tiszteletben tartja. Álláspontja szerint a Kúria végzésével jogszerűvé tette egy másik képviselőjelölt jogellenes tevékenységét, amivel jelentős előnyt biztosított számára. A végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított passzív választójogát, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, mivel egyenlőtlen helyzetet teremtett a képviselőjelöltek között.
● A Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/789/2013.)
Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21016/2009. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó előadta, hogy hatósági árverés útján vásárolt egy olyan ingatlant, amelyen még szerepelt egy perfeljegyzés. A perfeljegyzés törléséről jogerős ítélet született, amelyet a Kúria hatályon kívül helyezett. Közben újabb per indult az adásvételi szerződés semmisségnek megállapítása iránt, amiben a bíróság jogerősen megállapította, hogy a szerződés érvénytelen, és rendelkezett az indítványozó tulajdonjogának törléséről. A jogerős döntést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban helybenhagyta. Az indítványozó szerint a támadott bírósági ítéletek sértik a jó hírnév tiszteletben tartásának alapvető elvét, mivel a támadott ítéletekben szerepel a „lakásmaffia” kifejezés, amellyel sérül a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga is. A támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mivel a bíróság az ítéletében a szerződés jó erkölcsbe ütköző mivoltát nem kellőképpen indokolta meg.
● Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (1) bekezdés ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1452/2013.)
Az indítványozó elsődlegesen azért támadta a jogszabályi rendelkezést, mert az kizárja a kártalanításra jogosultak köréből a lízingbe vevőt, akinél az ingatlan rendeltetésének és használati módjának korlátozása miatt ténylegesen kár merült fel. Álláspontja szerint ezért a rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az indítványozó másodlagosan a Kúria Kfv.III.37.765/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, amely álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti azáltal, hogy nem ítélt meg kártalanítást az indítványozó (lízingbe vevő) részére az ingatlan használatát érintő korlátozás miatt.
● A helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 22. § (4) bekezdése, valamint a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény 2. § (1) bekezdése, 3. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányul alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1179/2013.)
Az indítványozó XIII. kerületi önkormányzat Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 22. § (4) bekezdése, Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény (2. § (1) bekezdése, a 3. § (4) bekezdése, az 5. és 6. §-a, az 1. mellékletének a XIII. kerületre vonatkozó rendelkezései, valamint ezen rendelkezéseket megállapító, a Budapest főváros közigazgatási területével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CXXVIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezések a Margitsziget közigazgatási státuszát módosítják, azzal összefüggésben állapítanak meg rendelkezéseket. Az indítványozó álláspontja szerint a 2011. évi CLXXXIX. törvény támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény F) cikk (2) bekezdésében foglaltakat, mivel egy ott nem nevesített területi egységet – Margtisziget – hoz létre, illetve a létrehozás módja ellentétes a jogszabály egyéb rendelkezéseiben foglaltakkal. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét.
Az Alkotmánybíróság március 25-i teljes ülésének napirendje
● A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény7. § (1) bekezdés a) pont és 12. § (1) bekezdés a) pont tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/3013/2012.)
Az alapvető jogok biztosa a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény7. § (1) bekezdés a) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja megsemmisítését kezdeményezte utólagos normakontroll eljárás keretében. Álláspontja szerint a jogbiztonság követelményét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a gyermekek védelemhez való jogát sérti, hogy a támadott rendelkezés. az élettársi közösséget létesített és ezt bejelentő szülők együtt nevelt, de nem közös gyermekeik esetében a gyermekszám tekintetében nem ismeri el a családi jelleget, nem engedi a gyermekek számának összeszámítását, ennek következtében pedig az egy életközösségben nevelkedő gyermekek összegszerűen alacsonyabb támogatásra szereznek jogosultságot. Az ombudsman utalt arra is, hogy a családi pótlék összegének megállapításakor az egybeszámítás, ezzel a családként kezelés kizárása folytán felmerülhet az alaptörvény-ellenes helyzetet előidéző jogalkotó mulasztás megállapításának szükségessége is.
● A Pécsi Törvényszék 4.Bf.276/2013/7. számú végzése, valamint a Siklósi Járásbíróság 4.B.85/2012/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/123/2014.)
Az indítványozó a Pécsi Törvényszék 4.Bf.276/2013/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta, mert az a büntetőjog eszközével szankcionálta azt, hogy egy közéleti vita során kritizálta egy közhatalmat gyakorló polgármester munkáját. Szerinte a bírósági döntés sérti az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási szabadságát.
