A Lengyelország és Litvánia által előírt, a személygépkocsik jobb oldalon lévő kormányának a bal oldalra való áthelyezésére irányuló kötelezettség sérti az uniós jogot. Az ilyen intézkedés meghaladja a közlekedésbiztonság garantálásához szükséges mértéket – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C‑639/11. sz. Bizottság kontra Lengyelország és C‑61/12. sz. Bizottság kontra Litvánia ügyekben hozott ítéletek

A tagállamok nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják a járművek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek nyilvántartásba vételét, értékesítését, forgalomba helyezését és közúti forgalomban való használatát szerkezeti vagy működési kérdésekkel kapcsolatos, illetve a kormányberendezésre vonatkozó okokból, amennyiben azok megfelelnek a 2007/46 keretirányelv1 és a 70/311 irányelv2 követelményeinek.

Ahhoz, hogy Lengyelországban és Litvániában – ahol a közlekedés az út jobb oldalán folyik – egy járművet nyilvántartásba vegyenek, a kormánykereket a jármű bal oldalára kell beépíteni, illetve a bal oldalára áthelyezni, ha előzőleg a jobb oldalon volt.

A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy ez a feltétel az új járművek esetében a 2007/46 és 70/311 irányelvvel, a más tagállamban korábban már nyilvántartásba vett járművek esetében pedig az uniós jognak az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályaival ellentétes, keresetet indított a Bíróság előtt e két tagállammal szemben.

Ítéleteiben a Bíróság először is az új járműveket illetően megállapítja, hogy az irányelvek által létrehozott harmonizált keretszabályozás célja a belső piac megteremtése és működése a közúti közlekedés magas szintű biztonságának garantálása mellett, amely magas szintet az elsősorban a járművek szerkezetére vonatkozó műszaki követelmények teljes harmonizációja biztosítja.

Jóllehet ezen irányelvek nem határozzák meg a járművek kormánykerekének elhelyezkedését, azt előírva például, hogy annak mindig a forgalom irányával ellentétes oldalon kell lennie, ebből a Bíróság szerint mindazonáltal nem következik az, hogy ezek az elemek ne tartoznának ezen irányelvek hatálya alá. Meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó e tekintetben szabadságot biztosított a gépjárműgyártóknak, amelyet a nemzeti szabályozások nem vonhatnak meg és nem korlátozhatnak.

A Bíróság ezt követően hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásba vétel megtagadásának a 70/311 irányelvben előírt tilalma kategorikus és általános, és a „kormányberendezés” kifejezés a járművek vezetőülése, azaz a kormányberendezés elengedhetetlen tartozékát alkotó kormánykerék elhelyezkedésére is vonatkozik.

Különösen, mivel e tilalmat Írország, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága Európai Közösségekhez történő csatlakozásának feltételeiről szóló okmány illesztette be – amely tagállamok azon időpontban az egyedüliek voltak, ahol a forgalom az út bal oldalán haladt –, ésszerűen nem állítható, hogy az uniós jogalkotó ne lett volna tudatában annak a ténynek, hogy e tagállamok csatlakozása (amelyek egyike jobb oldali vezetőüléssel rendelkező gépjárművek gyártója volt) a belső piac rendszerében, amelyből a szabad mozgáshoz való jog következik, hatással lehet a vezetési szokásokra, azaz a közúti közlekedéshez kapcsolódó bizonyos kockázatot von maga után.

A Bíróság úgy ítéli meg, hogy a megkövetelhető kiigazítások nem vonatkozhatnak a kormánykerék áthelyezésére, hanem csak kisebb mértékű beavatkozásokra. Az ilyen súlyos követelmény ugyanis a jármű szerkezeti felépítésébe való jelentős beavatkozást vonna maga után, ami ellentétes lenne a 70/311 irányelv szövegével és céljával.

Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a kormánykerék – a jármű kormányberendezésének elválaszthatatlan része – elhelyezkedése a 2007/46 és a 70/311 irányelv által létrehozott harmonizáció hatálya alá tartozik, ennek megfelelően a tagállamok új gépkocsi területükön történő nyilvántartásba vétele során biztonsági okokból nem követelhetik meg a kormánykeréknek a forgalom irányával ellentétes oldalra történő áthelyezését.

Ezt követően, ami a más tagállamban korábban már nyilvántartásba vett, olyan személygépkocsikat illeti, amelyek kormánykereke a jobb oldalon található, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a vitatott szabályozások a Szerződés által tiltott, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősülnek. Ugyanis azzal a hatással járnak, hogy akadályozzák a más tagállamokban jogszerűen gyártott és nyilvántartásba vett jobbkormányos járműveknek a lengyel, illetve litván piacra jutását.

A Bíróság megvizsgálja a Lengyelország és Litvánia által előterjesztett érvet, miszerint e tagállamok szabályozásait a közúti közlekedés biztonsága garantálásának szükségessége igazolja, amely olyan közérdeken alapuló nyomós oknak minősül, amely igazolhatja az áruk szabad mozgásának a korlátozását.

Ebben a tekintetben megjegyzi, hogy a kérdéses szabályozások kivételeket írnak elő az olyan személyek által használt jobbkormányos járművek használatát illetően, akik más tagállamokban rendelkeznek lakóhellyel, és korlátozott ideig tartózkodnak Lengyelországban, illetve Litvániában (például a turisták). A Bíróság szerint ez a körülmény jelzi, hogy a vitatott szabályozások eltűrik az ilyen közlekedésből eredő kockázatot.

Másrészt a lengyel és a litván kormány által hivatkozott statisztikai adatok nem támasztják alá kellőképpen a balesetek száma és a jobbkormányos gépkocsik e balesetekben való részvétele közötti összefüggést.

A Bíróság megjegyzi, hogy léteznek az áruk szabad mozgását a vitatott intézkedésnél kevésbé korlátozó eszközök és intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy jelentősen csökkentsék az azon járművek közlekedéséből eredő kockázatot, amelyek kormánykereke a forgalom irányával azonos oldalon található. Leszögezi, hogy a tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek olyan intézkedések elfogadása vonatkozásában, a technika állásának megfelelően, amelyek megfelelő látási viszonyokat biztosítanak – mind előre, mind pedig hátra – az olyan jármű vezetője számára, amelynek kormánykereke a forgalom irányával azonos oldalon található (például kiegészítő külső visszapillantó tükrök vagy a világítás és az ablaktörlők kiigazítása).

A Bíróság szerint nem tűnik úgy, hogy a vitatott intézkedések szükségesnek minősíthetők a Lengyelország és Litvánia által elérni kívánt közlekedésbiztonsági cél megvalósítása érdekében. A Bíróság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések nem egyeztethetők össze az arányosság elvével.

A Bíróság megállapítja, hogy Lengyelország és Litvánia megsértette az uniós jogot.


1A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL L 263., 1. o.).

2A gépjárművek és pótkocsijuk kormányberendezésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. június 8‑i 70/311/EGK tanácsi irányelv (HL L 133., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 1. kötet, 90. o.).