Általánosan megtiltható díj felszmítása fizetési eszköz használatáért - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2014.04. 9. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Általános jelleggel megtiltható, hogy bármely fizetési eszköz használatáért a kedvezményezett díjat számítson fel a fizető féllel szemben. Az ilyen tilalom a mobiltelefonszolgáltatóra is vonatkozik - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C616/11. sz., TMobile Austria GmbH kontra Verein für Konsumenteninformation ügyben hozott ítélet 

A TMobile Austria, osztrák mobiltelefonszolgáltató, az általános szerződési feltételeiben meghatározta, hogy az internetes vagy befizetési utalvány útján kezdeményezett átutalás esetén kezelési díjat számláz ki az ügyfeleinek. Így havonta három euró pótdíjat számlázott ki azon ügyfelekre, akik a „Call Europe” díjszabást, és e fizetési módokat választották. A Verein für Konsumenteninformation, egy osztrák fogyasztói egyesület, úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétben áll a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló osztrák törvénnyel. Ez a törvény ugyanis megtiltja, hogy a kedvezményezett bármely fizetési eszköz használatáért díjat számítson fel. A TMobile Austria ellenben úgy véli, hogy sem az uniós irányelv (a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv), sem pedig az azt átültető osztrák törvény nem vonatkozik rá, mivel ő nem pénzforgalmi szolgáltató, hanem mobiltelefonszolgáltató. Egyébiránt a TMobile Austria azt állítja, hogy a jogalkotó – sértve az irányelvet – nem indokolta meg a szóban forgó tilalmat, és hogy a befizetési utalvány nem minősül az irányelv értelmében vett fizetési eszköznek.

A fogyasztói egyesület kérelme alapján az első és másodfokon eljáró osztrák bíróságok megtiltották, hogy a TMobile a vitatott feltételt az új szerződésekbe belefoglalhassa, és hogy arra a már fennálló szerződések keretében hivatkozhasson. A jogvitában végső fokon eljáró Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) arra kéri a Bíróságot, hogy ebben az összefüggésben értelmezze az irányelvet.

Ítéletében a Bíróság megjegyzi, hogy az irányelv a tagállamokat kifejezetten feljogosítja, hogy megtiltsák vagy korlátozzák a kedvezményezett azon jogát, hogy egy bizonyos fizetési eszköz használatáért díjat számítson fel, figyelembe véve a verseny ösztönzésének kívánalmát és a hatékony fizetési eszközök használatának előmozdításának szükségességét. Ez a hatáskör kiterjed valamely fizetési eszköznek a mobiltelefonszolgáltató (a befizetés kedvezményezettje) és annak ügyfele (fizető fél) között létrejött szerződéses jogviszony kertében való használatára. A Bíróság álláspontja ugyanis az, hogy ez a hatáskör a „kedvezményezett” és a „fizető fél” közötti jogviszonyra vonatkozik, és hogy a mobiltelefonszolgáltató, illetve az ügyfele a fizetés teljesítésekor „kedvezményezettnek”, illetve „fizető félnek” minősülhetnek.

Egyébiránt a Bíróságnak az az álláspontja, hogy a tagállamok hatásköre nem korlátozódik egy bizonyos fizetési eszköz használatáért való díjfelszámítás megtiltására. Ellenkezőleg, felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy általános jelleggel megtiltsák, hogy a kedvezményezett a fizetési eszközök használatáért a fizető féllel szemben díjat számítson fel, amennyiben a nemzeti szabályozás egésze figyelembe veszi a verseny ösztönzésének kívánalmát és a hatékony fizetési eszközök használatának szükségességét. Mindemellett a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a rájuk ruházott hatáskör gyakorlása során. Az Oberster Gerichtshof feladata annak vizsgálata, hogy az osztrák szabályozás eleget tesze ennek a feltételnek.

A Bíróság egyébiránt kimondja, hogy mind a befizetési utalvánnyal kezdeményezett átutalás, mind pedig az internetes átutalás az irányelv értelmében vett fizetési eszköznek minősül. A fizetési eszköz fogalmának értelmezését illetően a Bíróság megjegyzi, hogy ezen irányelv különböző változatai között nyelvi eltérés mutatkozik. Tekintettel arra, hogy nem személyre szabott fizetési eszközök is léteznek, a Bíróság megállapítja, hogy a fizetési eszközöknek az irányelv értelmében vett fogalma olyan eljárásokat is magában foglalhat, amelyekben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató megállapodnak, és amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője valamely fizetési megbízás kezdeményezése érdekében vesz igénybe.

A TMobile az ítélet joghatásainak időbeli korlátozását kérte. A Bíróság ezt a korlátozást csak kivételesen alkalmazhatja. Különösen az szükséges hozzá, hogy a magánszemélyeket és a nemzeti hatóságokat az uniós rendelkezések hatályát illető objektív és jelentős bizonytalanság az uniós jognak meg nem felelő magatartásra indítsa. A Bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben nem teljesül ez a feltétel, mivel a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó osztrák törvény megfelelően átültette az irányelv releváns rendelkezéseit. Egyébiránt megállapítja, hogy a TMobile az előtte folyó eljárásban nem bizonyította, hogy fennállna a súlyos gazdasági következmények veszélye. Következésképpen a Bíróság nem rendeli el az ítélet joghatásainak időbeli korlátozását.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
PÉNZÜGYI JOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA