Az elmúlt csaknem negyedszázadban harmincheten viselhették az alkotmánybírói talárt. Életútjukat megvizsgálva elmondható: nincs tipikus alkotmánybírói karrier, nincs biztos recept. Illetve egy dolog mégis segíthet: valamelyik jogászi hivatásban kimagaslót kell alkotni.
Lassan negyedszázada, hogy az Országgyűlés megválasztotta az első öt alkotmánybírót. Ez alatt az emberöltő alatt nagyot változott a világ, a jogkereső állampolgárok többé-kevésbé megismerhették az Alkotmánybíróság működését, hírét vehették legfontosabb határozatainak, miközben magáról a testületről, a bíróságot alkotó emberekről csak keveset tudhattak meg. Eddig összesen harmincheten ölthették magukra az alkotmánybírói talárt, harmincöt férfi és összesen két nő: Ádám Antal, Bagi István, Balogh Elemér, Balsai István, Bihari Mihály, Bragyova András, Czúcz Ottó, Dienes-Oehm Egon, Erdei Árpád, Harmathy Attila, Herczegh Géza, Juhász Imre, Holló András, Kilényi Géza, Kiss László, Kovács Péter, Kukorelli István, Lábady Tamás, Lenkovics Barnabás, Lévay Miklós, Németh János, Paczolay Péter, Pokol Béla, Salamon László, Schmidt Péter, Solt Pál, Sólyom László, Strausz János, Stumpf István, Szabó András, Szalay Péter, Szívós Mária, Tersztyánszky Ödön, Tersztyánszkyné Vasadi Éva, Trócsányi László, Vörös Imre és Zlinszky János.
A harminchét alkotmánybíróból sajnos ketten – Herczegh Géza 2010. január 11-én és Szabó András 2011. július 30-án – eltávoztak az élők sorából. A legidősebb alkotmánybíró Schmidt Péter, aki nemrégiben töltötte be a 87. életévét. Túl van a nyolcadik ikszen Zlinszky János (1928), Tersztyánszky Ödön (1929), Ádám Antal (1930) és Németh János (1933) is. Ma a legfiatalabb alkotmánybíró Juhász Imre, aki nem volt ötvenéves, amikor 2013. márciusában a parlament megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjának. Őt Szalay Péter (1960), Kovács Péter (1959) és Balogh Elemér (1958) követi. Legfiatalabban máskülönben Kovács Péter lett alkotmánybíró, aki már 47. születésnapja előtt beköltözhetett a Donáti utcába.
Nem minden alkotmánybíró életútja vezetett egyenesen az egyik legmagasabb presztízsű jogászi hivatás betöltéséig. Többen közülük – javarészt az első évtizedben megválasztottak – elsőgenerációs értelmiségiek, akik sokgyermekes parasztcsaládokban, nem ritkán nagy-nagy szegénységben, de lelkiekben annál gazdagabb környezetben nőttek fel. Volt, aki kárpitosnak tanult, ácsbrigádvezetőként vagy segédmunkásként dolgozott, mint ahogy néhányuk nem is tudatosan választotta a jogi pályát. Az alkotmánybírók ifjúkorukban ugyanis agrobiológusnak, archeológusnak, újságírónak, művészettörténésznek, borbélynak, fizikusnak, irodalom-latin tanárnak, vegyészmérnöknek és ki tudja még, mi mindennek készültek. A pályaválasztásukat a szülői útmutatáson túl gyakran egy karizmatikus tanáregyéniség segítette.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény szerint a testület tagjává választható – egyéb feltételek megléte mellett – az a magyar állampolgár, aki „kiemelkedő tudású elméleti jogász (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik”. A legtöbb alkotmánybíró az elméleti kritériumnak felelt meg, míg mások több évtizedes szakmai gyakorlat után váltak alkotmánybíró-jelöltekké. Jó néhányan gyakorló jogászokból lettek egyetemi oktatók, illetve a bírói, ügyvédi munka mellett vállaltak szerepet a jogászképzésben. Több évtizednyi ítélkezési múlttal a háta mögött kapott alkotmánybírói mandátumot Lábady Tamás, Solt Pál, Strausz János, Szívós Mária és Tersztyánszky Ödön. Szívós Mária tízévi ügyvédi praktizálás után lett büntetőbíró. Holló András és Kilényi Géza közigazgatási, illetve egyetemi oktatói karrierje előtt általános törvényességi felügyelettel foglalkozó ügyészként tevékenykedett. Dienes-Oehm Egon és Tersztyánszkyné Vasadi Éva jogtanácsosként kezdte szakmai életútját. Hosszú ügyvédi pályafutás áll Bagi István, Balsai István, Salamon László, Szalay Péter és Zlinszky János mögött. Trócsányi László egyetemi és diplomáciai tevékenységén túlmenően a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda egyik alapító partnere is volt.
Néhány alkotmánybíró korábban politikusként is megméredzkedett. Bihari Mihályt 1988-ban kizártak az MSZMP-ből, majd 1994 és 1998 között az MSZP-frakcióban volt országgyűlési képviselő. Pokol Béla, aki éppen Bihari Mihály kizárása miatt lépett ki az állampártból, 1998 és 2002 között a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjeként az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöki tisztségét is ellátta. Balsai István és Salamon László 1990-től az MDF színeiben kezdett politizálni. Balsai István az Antall- és a Boross-kormány igazságügy-minisztereként számtalan rendszerváltó jogszabály születésénél bábáskodott; 1998 és 2002 között az MDF frakcióvezetője, 2005-től a Fidesz-frakció tagja, 2010-től az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke egészen alkotmánybíróvá való megválasztásáig. Salamon László 1990 és 1994 között az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke, 1994-től 1996-ig az Országgyűlés alelnöke, 1997-től 2006-ig a Fidesz-, 2006-tól a KDNP-frakció tagja és 2010–2011-ben az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke. Stumpf István 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt.
Összesen három bíró „újrázhatott”: Holló András (2005. november 14-én), Kiss László (2007. február 19-én) és Bihari Mihály (2010. július 22-én). Az új alkotmánybírósági törvény, amely kilencről tizenkét évre emelte a bírói mandátum hosszát, kizárja az újraválasztás lehetőségét.
Ami az egyes jogágak képviseletét illeti, a legtöbb alkotmánybíró megválasztása előtt, illetve mandátumának lejárta után főként polgári joggal és polgári eljárásjoggal foglalkozott (Bagi István, Balsai István, Harmathy Attila, Juhász Imre, Lábady Tamás, Lenkovics Barnabás, Németh János, Solt Pál, Sólyom László, Tersztyánszky Ödön és Vörös Imre). Szintén civilista Czucz Ottó (munkajog, társadalombiztosítási jog), aki 2004 óta a luxembourgi Európai Unió Törvényszékének bírája, valamint Tersztyánszkyné Vasadi Éva (pénzügyi jog). Népes az alkotmányjogászok „csapata” is: Ádám Antal, Bragyova András, Holló András, Kilényi Géza, Kiss László, Kukorelli István, Salamon László, Schmidt Péter, Szalay Péter és Trócsányi László. Szorosan hozzájuk tartoznak a jogbölcselet és a politológia művelői is: Bihari Mihály, Paczolay Péter, Pokol Béla és Stumpf István. Az elmúlt huszonöt évben öt büntetőjogász (Erdei Árpád, Lévay Miklós, Strausz János, Szabó András és Szívós Mária), három nemzetközi jogász (Dienes-Oehm Egon, Herczegh Géza és Kovács Péter), két jogtörténész (Balogh Elemér és Zlinszky János) ítélkezett-ítélkezik a testületben.
Kapcsolódó interjúk:
Korszerű alkotmányozás, korszerű Alkotmány – Interjú Dr. Ádám Antal alkotmányjogásszal
Az Alkotmány őrei – Beszélgetés Bihari Mihály volt alkotmánybíróval
Az Alkotmány őrei – Beszélgetés Holló András volt alkotmánybíróval
Az Alkotmány őrei – Beszélgetés Kukorelli István volt alkotmánybíróval
A bírói pálya szolgálat – Beszélgetés Lábady Tamás volta alkotmánybíróval életről és hivatásról
Bűnmegelőzési praktikák – Beszélgetés Lévay Miklós kriminológus alkotmánybíróval
